Építők Lapja, 1972 (67. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-03 / 1. szám
2 Nyugdíjas útőröket búcsúztattak Tizenhat útőrrel ismét kevesebb lett a régi gárda száma Pest megyében. A napokban búcsúztatták el őket kis házi ünnepség keretében a KPM. Budapesti Igazgatósága gazdasági és tömegszervezeti vezetői az Igazgatóság központjában. Soroljuk fel a neveket: Sulin András, Dombi Béla, Vitéz János, Svábinszky József, Somogyi György, Hazafi József, Szíj János, Gálai János, Majoros Ádám, Küllő József, Halupka Mihály, Dénárt Pál, Koncz János, Kovács András, Baka Flórián és Klemencz János. Az útőrökön kívül nyugdíjba vonultak s ez alkalommal ugyancsak ünnepélyesen búcsúztatták a következőket: Korom József éjjeliőr, Palásti Jánosné darus, Bató László kőműves, Lendvai Gyula festő és Kecskés József adminisztrátor. A nyugdíjba vonulók döntő többsége törzsgárdista volt az Igazgatóságnál. Sokan közülük szakszervezeti aktíva is, így Lendvai Gyula arany törzsgárdista jelvényt és 25 éves szakszervezeti tagsága alkalmával külön jutalmat, Halupka Mihály, Koncz János, Lénárt Pál és Baka Flórián ugyancsak arany törzsgárdista jelvényt és a jól végzett szakszervezeti munkájukért tárgyjutalmat is kaptak. A gazdasági vezetők nevében Soltész Béla igazgató, az szb nevében Králik István szb-titkár búcsúzott a leendő nyugdíjasoktól. Mindketten köszönetet mondtak a távozóknak sok éves, áldozatos munkájukért. Dénárt Pál atőr kért szót, ahogy mondotta „az utolsó szó jogán”. Megkapta. — Mi öregek — kezdte Dénárt Pál — most meghatódottan és bizony könnyes szemekkel veszünk tudomást arról, hogy eljárt fölöttünk az idő és pár évtizedes munkánk után most csendesebb napok köszöntenek ránk. Nem kell már ezután esőben, hóban, viharban, taposnunk az utakat. Ezután majd családunk körében, télen a meleg szobában csak gondolatban leszünk együtt azokkal, akik átveszik a helyünket és folytatják munkánkat...” De vajon lesz-e folytatója munkájuknak? ... J. J. A nagyberuházásokon sem mellőzhető: Gondoskodás az emberekről A Százhalombattán épülő DHV és DKV nagyberuházások I. üteme befejeződött. Megkezdődött a II. ütem építése. A városi pártszervezet és tanács vk, valamint a szakszervezeti szervek elérkezettnek látták az időt, hogy a két beruházáson dolgozó több ezer munkás szociális körülményeinek a javítását erélyesebb eszközökkel rendezzék, mivel a dolgozók 30%-a a beruházások területén levő szállások lakója. Másrészt pedig a beruházók és a kivitelező válalatok az elmúlt évek során ezt a kérdést a termelés mellett csak mellékes témaként kezelték. A szálláslakók életkörülményeivel 1971. márciusában foglalkozott első ízben ilyen értelemben a városi pártszervezet és a Tanács V. B. közös ülése. Ez alkalommal a témát szakmaközi szinten tárgyalták, mivel a két beruházáson több tucat kivitelező vállalat dolgozik. Ezek 2 minisztériumhoz és három különböző szakszervezethez — építők, vegyészek, vasasok — tartoznak. A kivitelezői létszám zömét az építők adják. Jelenleg kb. 2500, két év múlva már 3300 építőipari munkás (90%-ban fizikai) fog dolgozni Százhalombattán. (Ez csak generál-létszám. Ehhez kb. 1000 fő alvállalkozói létszám kombinálható még.) A PEST MEGYEI BIZOTTSÁG helyszíni ülésen tárgyalta az építőipari dolgozók szociális körülményeinek helyzetét. Az ülésen, részt vettek a helyi tömegszervezetek képviselői, a generálkivitelező vállalatok vezetői és szb-titkárai, illetékességből a budapesti és Fejér megyei bizottságok titkárai. A részvevők az elmúlt 10 év tapasztalataiból kiindulva a IV. ötéves terv időszakát tárgyalták meg, annak érdekében, hogy a két beruházás építőmunkásai megfelelő élet- és munkakörülményeit erre az időszakra úgy biztosítsák, ahogyan azt a 40/1968. sz. ÉVM- határozat mindenki számára előírja. Természetesen a téma nem zárul le 1975-tel. A DKV bővítése ugyanis ennél tovább tart. A szállásbővítések, szociális létesítmények építésénél ezt is figyelembe kell venni. Más szóval nem ideiglenes szállásokat és egyéb létesítményeket kell építeni, hanem hosszabb időre szóló megoldásokat kell keresni. A megyebizottsági jelentés egyértelműen kiemelte, hogy a DHV és DKV kiemelt beruházás. Ez egyben azt is megköveteli, hogy az itt dolgozókról időben és kiemelten kell gondoskodni a törvényes rendeletek keretei között. A megyebizottság — közel egész napos vita után — olyan határozatot fogadott el, hogy az összefoglaló jelentés írásban rögzített határidőt két héten belül egyeztetni kell a két helyi szakszervezeti intéző bizottsággal s ezt követően a határozatot meg kell küldeni az illetékes vállalatoknak, beruházóknak és tömegszervezeteknek. A következőkben kivonatosan közöljük a két határozat lényegesebb pontjait. Annál is inkább, mert a négy generálkivitelező vállalat — 22. ÁÉV, 26. ÁÉV, Út-vasútépítő V. és Mélyépítő V. — szb-titkárai kötelesek ezeket dolgozóikkal a legszélesebb körben ismertetni, annak érdekében, hogy ők a tervezett intézkedések ismeretében — amelyek sorsuk és helyzetük javítása céljából készültek — ezeket folyamatosan számonkérhessék gazdasági és mozgalmi vezetőiktől. A DUNAI HŐERŐMŰ (DHV) építkezésen mindenekelőtt a lakóbarakkok szorulnak sürgős korszerűsítésre. (Néhány, májusban felújított épület kivételével.) A határozat részletezi a legfontosabb hiányosságokat. A felújítási munkákat úgy kell kialakítani, hogy a szükséges létszám részére a rendeletben (40/1968.) előírt férőhely biztosítható legyen. A munka elvégzésére a kivitelező vállalatok egy évet kaptak. Nem kevés idő ez, de a munka is nagyon sok. A barakkok rendkívül rossz állapotban vannak. Meg kell javítani sürgősen — 3 hónapon belül! — a dolgozó nők szálláskörülményeit. A rendelet szerint pótolni kell a hiányosságokat: mosási, vasalási, főzési lehetőségek megteremtése stb. Étkeztetés. A jelenlegikonyha-étterem (este mozi!) elavult. Zsúfoltsága miatt a higiéniai előírásokat nem lehet betartani. 1972. június 30. a határideje az étkeztetési körülmények megjavításának. Egészségügyi ellátás. A jelenlegi helyzet tarthatatlan. Szükség van egy új egészségügyi létesítményre. (1972. márc. 31-ig.) Üzlethálózat. Nem megfelelő a létszámhoz képest. Szükséges egy új, korszerű ABC- áruház felépítése 1972. dec. 31-ig. Ennek tervei készen vannak. A kulturális lehetőségek sem megfelelőek, most létesítenek egy kultúrbarakkot, de a létszámhoz viszonyítva ez kicsi. Célszerű a lakóbarakkokban kialakítani — még ha a férőhely rovására is — egy kultúrszobát, megfelelő felszereléssel (tv, rádió, könyvek, újságok). Erre a kivitelező vállalatok fél év határidőt kaptak, 1972. június 30-ig. Szélesíteni kell a sportolási lehetőségeket is, kézilabda-, kispályás labdarúgópálya építésével. (Határidő: 1972. dec. 31.) A DUNAI KŐOLAJIPARI VÁLLALAT (DKV) beruházáson dolgozó építőipari munkások szociális és kulturális ellátottságának javítása érdekében a megyebizottsági határozat a következő fontosabb pontokat tartalmazza. Itt is fel kell újítani 1972. december 31-ig az összes lakóépületet. A határozat itt is kiemeli a női szállások jelenlegi tarthatatlan állapotát és ezek felszámolását a legsürgősebb tennivalók között említi meg. Jóllehet a DKV területén a lakóbarakkok pár évvel fiatalabbak a DHV-lakóbarakkoknál, állapotuk — ha lehet — még rosszabb a mazókénál. A felújítási munkákat a határozat itt is részletezi, de mindenekelőtt a 40/1968-as rendelet utasításait tartja szem előtt. Az étkeztetési körülmények megjavítása érdekében 1972 januárjában üzembe kell helyezni az új, 3000 férőhelyes konyhát. Sok probléma van a vízellátással. A 22. ÁÉV-t kötelezi a határozat, hogy a vízhálózat bővítését célzó munkákat fél éven belül fejezze be. Az orvosi rendelő és a fektető szűk, korszerűtlen. Ezek hiányosságait is fel kell számolni fél éven belül. (Pl. nincs a fektetőben fürdési lehetőség stb.) Bővítendő az üzlethálózat (1972. jún. 30-ig), be kell fejezni a munkahelyi fürdő-öltözők, ebédlőhelyiségek építését, és itt is ki kell alakítani fél éven belül a lakóbarakkokban a kultúrszobákat, megfelelő felszereléssel. Mind a DKV, mind a DHV területén a kivitelező vállalatok szakszervezeti bizottságai kötelesek biztosítani, hogy 1972. jan. 1-től — a mindenkori létszámnak megfelelően — a vállalati szinten egy főre eső kultúrsport keretet a két beruházáson dolgozók kapják. A határozat utolsó pontja mindkét beruházásra vonatkozóan kimondja, hogy az érdekelt kivitelező építőipari vállalatok kötelesek a saját dolgozóik szociális ellátottságát biztosító építési feladatokat soron kívül megkezdeni, illetve a megadott határidőkre befejezni. Ezt a tevékenységet a vállalati szakszervezeti bizottságok ellenőrizzék és kérjék számon. A határozatot pedig a vállalatok aktívaértekezleteken ismertessék a dolgozókkal. A DHV és DKV BERUHÁZÁSOK népgazdasági szempontból igen fontos objektumok. Mindkettőnél lényeges követelmény, hogy a megépítendő egységek mielőbb termelni kezdjenek. Mégis helyesen emeli ki a Pest megyei bizottság határozata, hogy a kivitelező vállalatok előbb teremtsék meg a lehetőségét annak, hogy itteni dolgozóik a kor követelményeinek megfelelően tudjanak tisztálkodni, pihenni, étkezni, s szabad idejükben kulturáltan szórakozni. Mindez természetesen a két beruházóra — ERRE, DKV — nézve is kötelező jellegű. Senki se felejtse el egyetlen percre sem: a kiemelt beruházásokon az emberekről is kiemelten kell gondoskodni. Jakab József Csőszerelőipari Vállalat Budapest XI., Budafoki út 95/97., minden kedves megrendelőjének, és az építőipari szakma valamennyi dolgozójának eredményekben gazdag , BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN! A ÉPÍTŐK lapja Megelőlegezték a nyereséget Árbevételét 1971-ben a bázishoz képest 35 százalékkal tervezte növelni a Miskolci Mélyépítő Vállalat. Beváltak az új gépek, s a jól szervezett munka nyomán árbevétel növelési előirányzatukat is túlteljesítették közel ötmillió forinttal. A 19 millió forintra tervezett nyereségét teljesíti a vállalat, a dolgozók részesedése azonban kevesebb lesz, mert a várható nyereséget erősen megelőlegezték az elmúlt év folyamán. A tervezett három százalék helyett hatszázalékos bérfejlesztéssel javították dolgozóik kereseti arányait. Kellemes meglepetést Az Építőipari szállítási Vállalat 2. sz. üzemegységének vezetői idén sem feledkeztek meg a többgyermekes családokról December 10-ig — a kétgyermekes családoktól kezdve — gyermekenként 200,— forintot küldtek a feleségek címére kellemes ünnepeket és boldog újévet kívánva az egész családnak. Az akció eltertében 282 dolgozó részesült összesen 145 500 forint anyagi támogatásban. Tervük teljesítése tette lehetővé, hogy ilyen kellemes meglepetésben részesíthessék a többgyermekes dolgozókat. 1972. JANUÁR 3. Aranygyűrűsök Kedves és elismerésre méltó szertartás van elterjedőben vállalatainknál. A törzsgárda fokozottabb megbecsülésének keretében, az anyagi elismerés és a jelvény mellett a törzsökös régi dolgozókat egy jelesebb vállalati jubileum alkalmából valamilyen kiemelt, maradandó emléktárggyal ajándékozzák meg. Ilyen jelképes emléktárgyak azok az aranygyűrűk is, amiket a Közmű és Mélyépítő Vállalat fennállásának huszadik évfordulóján az első évtől a vállalathoz ragaszkodó dolgozójának adott. Ezek a dolgozók nemcsak eljegyezték magukat a vállalattal, hanem hűséggel ki is tartottak mellette. Íme három arc a negyvenhét közül. 1950. június 1-én 650 forint kezdő fizetéssel lépett be a vállalat jogelődjéhez beosztott bérelszámolónak Toronyi András. Most nyugdíjbavonulása alkalmából búcsúzni jött be a központba, ahol találkoztunk. — Akkor itt kiégett üzlethelyiségek voltak — emlékszik vissza. — A dolgozók hozták helyre őket társadalmi munkában. Abban az időben mintegy két, két és félezer dolgozó bérét számoltuk el hetenként. A munkánk lényegesen egyszerűbb volt: a munkaköri besorolás szerinti órabért megszoroztuk a munkában eltöltött órákkal, ehhez jött a tervteljesítés utáni prémium, s egységesen 3 százalékot vontunk le a nyugdíjra. Nem voltak még olyan béralapon kívüli juttatások, mint ma, nem volt lakbérhozzájárulás. Az utóbbi évtizedre terelődik a szó, amikor megnövekedett a munkaerővándorlás. Hogy látja ezt az egykori bérelszámoló, aki bérosztályvezetőként megy nyugdíjba? Két vonást emel ki. Az egyik: főleg egy réteg vándorolt, de annál gyakrabban. Ennek szélsőséges példája egy bácsi, akinek most intézték a nyugdíjazását. Négy betelt munkakönyvet adott le — az ötödik bent volt az SZTK- ban: 110 munkahelyet lehetett összeszámolni bennük! A másik sajátosság: úgy is mondhatnánk: a vándorlás mozgató ereje az volt, hogy az új munkahelyen valamivel több bérhez lehetett jutni, ilyenformán sokan vándorlással és nem az egy helyen tartó jó munkával növelhették a jövedelmüket. 1951-ben Nagyorosziban dolgozott a vállalat egyik részlege. Beállt hozzájuk munkásnak a helybeli Sivó Károly is. Aztán, amint befejeződött a helyi munka, tovább ment az építőkkel Pestre, Tatára, Lőrincibe, Kazincbarcikára. . . Ma a budafoki átemelő építőmunkáin dolgozik kőművesként, és a Bartók Béla úti munkásszállóban lakik, mert a család továbbra is Nagyorosziban élt, a falujához sem lett hűtlen. — Elég körülményesen, nehezen dolgoztunk azokban a régi időkben — idézi az első éveket. — Járműveink a lakosság fogatai voltak vagy kézikocsik. A termelés is jóval kisebb volt. Akikkel itt-ott együtt dolgoztam, ki erre, ki arra ment. Sokan mondták: gyere komám, jobb helyet tudok. De én azt vallottam, és be is igazolódott, hogy mindaz az idő, ami egy összegben van, hasznosabbá válik. Többször kitüntettek mint kiváló dolgozót, sztahanovistát, a szakma kiváló dolgozóját, szocialista brigádtagot. Ha minden elismerést összeszámolok, előbbre vagyok, mint aki egy évben öt-hat helyen is megfordul. A gyerekeimnek is mondom: becsületesebb és érdemesebb is kitartani egy hely mellett. Ugyancsak Nagyoroszi szülötte Hortobágyi János, aki 1951 júliusában művezetőként került a vállalathoz. Egy év múlva technikus lett, azután építésvezető. Az első évre úgy emlékszik, mint a kézi földmunka időszakára. 1953-ról mondja: — Akkor már gépeket is kaptunk, például betonkeverőt. . . Az első időszakban a művezető, az építésvezető, mint a csiga magával vitte az irodáját, az aktatáskában. A generálvállalkozók helyiségének valamelyik szögletében húzódott meg az adminisztrációs munkát elvégezni. — Az ötvenes évek közepétől kezdve tudtunk normális öltözőket kiharcolni, még mindig alvállalkozóként — emlékezik. — Akkor már mi is építettünk, de a bódék még soká kísértek bennünket. 1958- ban már gépet kaptunk a földmunkához is. Az első kotrót újabbak, majd dózerok követték. Annyira fejlődtünk, hogy már milliós nagyságrendű munkákat is vállalhattunk. De már ez is a múlté. A rákospalotai főgyűjtő, egyike több éves munkáinknak, például 27 milliós volt Most pedig a mi építésvezetőségünk a délpesti kertgház élőközművesítésébe fogott. Mammutvállalat lettünk. Emlékszem, kezdetben egy építésvezetőségnek több mint hetven munkahelye is volt szerte az országban, sok öt-tízezer forintos munkával. Ma már nincs ez a megosztottság, nagy feladatokra összpontosítjuk az erőnket, sok géppel dolgozunk. Sok géppel és — kevesebb emberrel. Hortobágyi János keze alá 1958-ban 250 fő tartozott — ma 80—90. S a harmadannyi ember nagyobb értéket épít a gépek segítségével. Sorsokban tükröződik a vállalat fejlődése. Egyéni munkák összegeződnek benne. S az eredményekért elsősorban azoknak jár köszönet, akik kitartóan végigküzdöttek, végigjárták a vállalat meredek útját. Németh Ferenc A FINOMKERÁMIAIPARI MŰVEK Budapest X., Tárna u. 4. minden kedves megrendelőjének és az építőipar valamennyi dolgozójának boldog mj évet kíván.