Építők Lapja, 1973 (68. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-02 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ Építő-, fa-, és építőanyagipari dolgozók szakszervezetének lapja LXym. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM­ARA: 40 FILLÉR 1973. JANUÁR 2. Ütemesebbé vált a lakásépítés A miniszter tájékoztatója iparágaink eredményeiről és 1973. évi terveiről Építőiparunk túlteljesítette 1972. évi tervét, s ezen belül mintegy 5 százalékkal termel­tek többet a tervezettnél az ál­lami építőipari vállalatok. A megtett intézkedések hatására jelentősen meggyorsult a kon­centráció a nagyberuházások kivitelezésében — mondotta Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter de­cember 28-án, a Parlament Gobleni-termében megtartott sajtótájékoztatóján. — Százha­lombatta térségében például több mint 700 millió fo­rint értékű munkát végez­tek el az olajfinomító, az erőmű bővítésénél és a vá­ros építésénél. Péten az új nitrogénműtrá­gyagyár építési beruházásá­nak több mint a felét teljesí­tették az építők, 500 millió forintot meghaladó értékben. Leninvárosban az olefin-prog­ram megvalósítása érdeké­ben a viszonylag kis terüle­ten több műszakos, jól szer­vezett munkában igen nagy erőket mozgósítottak vállala­taink. Olyan fontos nagyberuházá­sok kerültek átadásra, mint a Lábatlani Papírgyár, a Nyír­egyházi Hullámlemez- és Zsákgyár, a Beremendi Ce­mentgyár, több új szálloda épült, továbbá 1488 óvodai, 772 bölcsődei férőhellyel, kö­zel 300 új iskolai tanterem­mel gyarapodtunk és jelen­tősen növekedett a kereske­delem üzlethálózata. A tervezett 74 600 lakás­sal szemben 82 ezer lakás épült fel az óesztendőben, s ebből 45 ezer állami ki­vitelezésben. 1973-ban 81 200 lakás épül, s az állami építőipari vállala­toktól 48—49 ezer lakás át­adását várja a népgazdaság. A korábbi évekhez képest jelen­tős javulást sikerült elérni a lakásátadások ütemességében. Az új esztendőben az álla­mi építőipar mintegy 6 szá­zalékkal növeli termelését, folytatódik a Hejőcsabai Ce­mentgyár, a Bátaszéki Cserép­gyár és az Orosházi Síküveg­gyár építése — ezek az építő­­anyagipar legfontosabb beru­házásai. 1973-ban 23 állami be­ruházás befejezése hárul az építőiparra, s közülük 15- nél még nagyon sok a kivitele­zési feladat, a többi ipari lé­tesítmény már a szerelés stá­diumában van. Az új eszten­dőben a szokásosnál jóval ke­vesebb, csak négy új nagybe­ruházás építését kezdik meg vállalataink. A beruházási ütem mérséklődése főként a nagyberuházásokat végző ki­vitelező és tervező vállalatok kapacitásának kihasználásában okoz gondokat. Lehetőség nyí­lik viszont arra — mondotta a miniszter —, hogy a következő esztendők beruházásait a leg­utóbbi párt- és kormányhatá­rozatok követelményeinek megfelelően, jóval nagyobb körültekin­téssel készítsék elő, a fon­tosabb programokat több változatban is kidolgozzák, a döntéseket jobban meg­alapozzák. A túlterhelés csökkenése le­hetővé teszi a vállalatok szá­mára soraik rendezését, s a minisztérium joggal várja el tőlük, hogy többet tegyenek a munka szervezettségének ja­vításáért, a munkafegyelem megszilárdításáért. Gondos­kodniuk kell továbbá a helyi­leg feleslegessé vált létszám átcsoportosításáról, továbbá arról, hogy a túlságosan fel­duzzadt alkalmazotti létszám csökkentésére is sor kerülj­ön. Kívánatos, hogy tervező vál­lalataink növeljék szellemi exportjukat is és rendszeresen részt vegyenek külföldi terv­­pályázatokon. Az építőanyagipar termelé­se több mint 5 százalékkal nö­vekszik 1973-ban, s a cement­ipartól 3,3 millió tonna ce­mentet vár a népgazdaság. Részletesen foglalkozott a miniszter a kivitelező építő­ipar árainak stabilizálására hozott intézkedésekkel, de hangsúlyozta, hogy ezek helyes megvalósításá­hoz a hazai ipar egészétől is több segítséget vár az ágazat. A helyzet ugyanis az, hogy ár­bevételének 1 forintjából csak BUDAPEST ÜNNEPLI BU­DAPESTET: a város lakói, intézményei, vállalatai ünnep­üik a századik évfordulóját, hogy egyesült, egységes város lett törvényileg Pest, Buda, Óbuda. A centenárium meg­ünneplésére a 43-as Állami Építőipari Vállalat is szép programot készített.­­ A vállalatnál centená­riumi operatív bizottság ala­kult, amely elkészítette az ünnepi tervet a számunkra hármas évfordulóra — mon­dotta Szalai István, a válla­lat szakszervezeti bizottságá­nak tagja. — A város évszá­zados évfordulója mellett ün­nepeljük az államosított épí­tőiparnak és vállalatunk fenn­állásának negyedszázados év­fordulóját is. Mi minden szerepel ebben a tervben? Hozzátehetjük alkérdés­­ként: már mi minden készült el ezekből? Vállalta a vállalat, hogy 1972. szeptember elsejére, a tanévnyitásra átad egy-egy iskolát Óbudán és Újpalotán. Tőmondatban: megtörtént. Ke­lenföldén december 31-re ígér­tek egy 150 fős óvodát, és 100 fős bölcsődét magában fogla­ló épület átadását. Már csak a durva takarítás volt hátra, amikor e sorokat nyomdába adták. Centenáriumi évük kezdeteként teljesítették azt a vállalásukat is, hogy a kerületi pártbizottság előadótermét fel­újítják. Az átadási jegyző­könyvbe köszönetet jegyzett be a pártbizottság. ÍRJÁK A CENTENÁRIUM­RA A KERÜLET TÖRTÉ­NETÉT IS. A vállalat ehhez a maga történetét nyújtja, fejlődésének adatait. A kelen­földi lakótelep még be nem épített, de általuk használt területeit rendezik, csinosít­ják. Kedves vállalásukat tel­­­­jesítették azzal, hogy az el­­­­múlt év nyarán egy kelenföl­­­­di iskolát kifestettek, kimázol­­­­tak, egy óvodában pedig a­­ parkettát csiszolták és lak­i­kozták. Ugyancsak a nyár fo­­­lyamán az általuk patronált­­ Keveház utcai iskola 46 ta­­­­nulóját tíz napon át vendégül­­ látták Lupa-szigeti üdülőjük-­­ ben. A centenárium jegyében, de elsősorban a saját évforduló­juk emlékezetére tervezik az alapító tagok kitüntetését. Már meg is rendelték az­­ arany gyűrűket és nyaklán­cokat, s ezeket április 4-ére adják át legrégibb dolgozóik-­­ nak — gondolva közülük­­ azokra is, akik az utóbbi­­ években már nyugdíjba ker­­rültek. Az évfordulóra egyéb­, 40 fillérrel rendelkezik az építőipar, a többi az általa fel­használt ipari termékek árai­ban realizálódik. Mialatt az utóbbi három évben mintegy 12 százalékkal növekedett a kivitelező építőipar árszínvo­nala, a kivitelező vállalatok árbevételarányos nyeresége mégis 2,3 százalékkal csök­kent. Végezetül hangsúlyozta Bon­dor József, hogy mindent meg kell tenni az építőipar mű­szaki fejlesztéséért, a könnyű­szerkezetes program megvaló­sításáért, hogy mind magasabb színvonalon elégíthessük ki a népgazdaság és a lakosság épí­tési igényeit. Ként bronz plakettet és jel­vényt is készíttetnek törzs­gárdájuk tagjainak, kiváló dolgozóiknak. S már kézirat­ban megvan a jubileumi év­könyv, amit a vállalat negyed­­százados évfordulójára, meg­tett útjának rögzítésére ad­nak ki. A HÁRMAS ÉVFORDULÓ jelképesen kapcsolódik egybe abban a tervükben, ami már megvalósulóban van: egy ipar­művész készíti a kulcskariká­­kat a 25 éves a 43-as ÁÉV felirattal. Egyik idén elkészü­lő épületük­­minden lakásához ezzel a karikával adják majd át a kulcsokat. Színes tervek ezek, de gaz­dag tartalmat színeznek. A vállalat a főváros legnagyobb lakásépítője. Mondanunk sem kell, hogy az évforduló leg­­méltóbb köszöntése az lesz, hogy jó munkával, segítőkész szellemmel a jubileum évé­ben még több lakást igyekez­nek tető alá hozni, mint 1972-ben. Jelképes kulcskturikák Hármas évforduló Egy évvel a határidő előtt... Új üzemet adtak át Balas­sagyarmaton. A Budapesti Fi­nomkötöttárugyár tavaly kezd­te meg új telephelyének kivi­telezését az ÉVM Nógrád me­gyei Állami Építőipari Válla­latának közreműködésével. Az eredeti átadási határidő 1973. december 31-én lett volna, de az együttműködő vállalatok jó munkájának köszönhetően az építkezést egy évvel az eredeti határidő előtt befejezték. Siker Moszkvában A Típusterv és a könnyűszerkezetek Semmilyen új módszer nem honosodik meg egycsa­­pásra, mindennek meg kell fizetni a tandíját. De ez a tandíj lehet olcsóbb is és drágább is. Olcsóbb, ha kicsi­ben kísérletezzük ki, fokozatosan sajátítjuk el, adottsá­gainkat hozzáalakítjuk és amit másutt beváltan alkal­maznak, abból átveszünk, tanulunk. Drágább, ha fölké­szülés nélkül akarunk gyorsan megoldani mindent, föl­találni azt, amit már föltaláltak, vagy tanulmányozás és átgondolt előkészítés nélkül átvenni, így van ez a köny­­nyűszerkezetes építéssel is. Szerencsére nem ma kez­dünk ismerkedni vele, bevezetését a kormányprogram eddigi hazai tapasztalatainkra és a külföldi módszerek széles körű tanulmányozására alapozta. Ezer négyzetméteres bemutató A könnyűszerkezetes építés hazai tapasztalatainak meg­szerzésében, eredményes — a gyakorlatban bevált — megol­dások kimunkálásában nem kis része van a Tervezési é­s­­fejlesztési és Típustervező In­tézetnek — közismert névrö­vidítésével: a Típustervnek. Több éves munkájának hazai eredménye — egy sor megva­lósult könnyűszerkezetes épü­let­e­ után külföldi sikert és kitüntetéseket könyvelhetnek el. Ennek előzménye röviden az, hogy tavaly májusban­ a Szovjetunióban határozatot hoztak a könnyűszerkezetes építés nagy tömegű bevezeté­sére, valamint arra, hogy ezt a feladatot az ottani bázis ki­alakítása mellett behozatallal oldják meg. S 1972 júniusában Novikov miniszterelnök-he­lyettes, valamint építésügyi és városfejlesztési miniszterünk, Bondor József elvtárs megál­lapodást írt alá, amely szerint a moszkvai Állandó Építőipa­ri Kiállítás területén még ez évben, novem­ber 7-ére felépül egy ezer négyzetméter alapte­rületű magyar könnyűszerke­zetes csarnok. A generálterve­zői megbízást a Típusterv kap­ta. Tervek negyvenhat nap alatt A rövid —, ám a könnyű­­szerkezetes építés egyik elő­nyét jelentő — határidőnek megfelelően, gyorsan munká­hoz kellett látni. Hogy a ná­lunk kialakult megoldásokból változatos képet nyújtsanak, a csarnokot négyféle — nálunk kialakult — vázrendszerrel ter­vezték, egységesen 24 méteres fesztávolsággal, s természete­sen ezeket a vázrendszereket összehangolták. E négy szer­kezet a FÉM-TIP, a könnyű poliacélváz, a Fémmunkás­­csarnok és a Ki­pszer térrács. A Típusterv kollektívája egy hónapon belül átadta az ala­pozási terveket a szovjet mély­építő vállalatnak, és 46 nap alatt elkészítette a kiviteli tervdokumentációt is. Meg­mozdult a hazai bázis , a Dunai Vasmű, a Fémmunkás, a Kipszer, az Országos Szak­ipari Vállalat, a Villanyszere­­lőipari Vállalat és több más közreműködő —, s a csarnok a benne elhelyezett, könnyű­­szerkezetes építésünket bemu­tató kiállítással együtt 61 nap alatt elkészült, s már novem­ber 4-én ünnepélyesen meg­nyithatták. Természetesen az elismerés sem maradt el. Mint Bánóczy Ferenc, a Típusterv szakszer­vezeti bizottságának titkára el­mondta, intézetük, illetve dol­gozóik is több kitüntetést kap­tak. Az intézet a Vásári Nagy­díj ezüst fokozatában része­sült, dr. Böhönyey János fő­osztályvezető „A szovjet nép­gazdaság sikeres fejlesztése te­rén elért eredményekért” című kitüntetés arany fokozatát ve­hette át a helyszínen. Ugyan­ennek a kitüntetésnek a bronz fokozatát kapta az intézet há­rom mérnöke: Makó Lóránt, Guoth István és Kohut László a negyedik, Rákosi Ferenc pe­dig miniszteri dicsérő oklevél­ben és jutalomban részesült. Számos dolgozójuk kapta meg „A szovjet—magyar együttmű­ködés kiszélesítésében végzett eredményes munkáért” című dicsérő oklevelet is. További tipizálás Ennek az eredménynek a hátterében az intézet könnyű­­szerkezetes tevékenysége áll. Erről, valamint további ilyen munkáikról mondotta Nagy Károly műszaki fejlesztési fő­osztályvezető-helyettes a kö­vetkezőket: — Mint fejlesztő intézet, már jóval a kormányprogram előtt kezdtük a könnyűszerke­­­zetes tevékenységet. A hazai fejlesztéssel foglalkozva álta­lában abból indulunk ki, hogy mire van hazai ipari háttér és felkészültség, mi oldható meg kevés behozatallal. Nem egye­di létesítményeket terveztünk, hanem olyan terveket készí­tettünk, amelyek adaptálha­tók, amelyek alapján a többi tervező addig is tervez­het korszerű, könnyűszerkeze­tes épületeket, amíg nem kez­dődik meg a licencvásárlás alapján a szélesebb körű szer­kezetgyártás. Csak földszintes rendszerekkel foglalkoztunk, mert a többszintesek annyira bonyolultak, hogy kifejleszté­sük sem időben, sem pénzben nem lett volna gazdaságos. E földszintes csarnoképület­­szerkezetek többféle célra al­kalmasak. A már kidolgozott sorolhatók. A lemeztartós acél­­vázszerkezetek változataiból itthon már több mint százezer négyzetméternyi csarnok épült Ezek továbbfejlesztett megol­dása az egységes FEM—TIP vázrendszer, amit a moszkvai kiállítási csarnokba is beépí­tettünk. Ennek különböző haj­lásszögű változatai épültek ipari vagy mezőgazdasági cél­ra, csarnoknak, tárolónak, sőt áruháznak is. A poliacélvázas szerkezetek nemcsak hűtőtáro­lóknak, raktáraknak ideálisak, hanem kommunális létesítmé­nyeknek is. Óvodák, bölcső­dék, ABC áruházak, sőt önki­­szolgáló éttermek és torna­csarnokok épülhetnek — s épültek is — belőlük. Végül a sűrű pillérvázas szerkezetek — amelyekből négy épült föl, ket­tőnél közülük a teherhordó vázszerkezet is alumínium —, elsősorban mezőgazdasági cél­ra valók. Ilyen felfogásban az alumínium vázszerkezet versenyképes lehet a hagyo­mányossal. — Ami a jövőt illeti, terve­zőink folytatják ezt a tevé­kenységet. Már elkészült egy 350 férőhelyes alumínium óvo­da. A vázszerkezeti elképzelé­sek eléggé kiérleltek. Problé­mát inkább a hazai anyagú, megfelelően kapcsolódó és az igényeket kielégítő beszerez­hető tetők és térelválasztók je­lentenek. Most ezekre szeret­­nénk tipizált megoldásokat ki­dolgozni. További probléma, hogy ezeknek az előállításához úgy, hogy a jogosan elvárt színvonalat képviseljék, rend­szeres, bár jelentéktelen ará­nyú import szükséges. Az arányra jellemző, hogy például a kecskeméti könnyűszerkeze­tes tornacsarnok esetében ez négyzetméterenként mintegy két és fél dollárra rúg. — Eddig többszázezer négy­zetméter könnyűszerkezetes épület készült ezekkel a szer­kezetekkel — mondotta befe­jezésül Nagy Károly. — Re­méljük, hogy a Fémmunkás Vállalattal közös pályázatun­kat elfogadják, s akkor erre a területre nem kell külföldi megoldást vásárolni, hanem a Fémmunkás megfelelő fel­szer számozásával a kívánt mi­nőségben kielégíthetjük az igé­nyeket. N. F. Átadták a négy­ezredik lakást Szeged új városnegyedében A tarjáni városrész építé­sét 1968-ban kezdték el a Délmagyarországi Építő Vál­lalat munkásai. Azóta lassan kialakul az új lakókörzet vég­leges képe. Az első épületet még­ a hagyományos techno­lógiával és anyagokból készí­tették, s párhuzamosan épült fel a József Attila sugárúttal. A tarjáni negyed első lakását 1968 szeptemberében adták át a 110-es jelű épület első lépcsőházában. Az úgyneve­zett 1-es ütem területén tég­lablokkos házak sorakoznak, majd a dunaújvárosi házgyár paneljeiből szereltek össze 7 darab tízemeletes és 7 darab négyemeletes házat. Ezután a szolnoki házgyár termékei ke­rültek Szegedre, s a múlt év­ben megkezdte termelését a szegedi házgyár is. Ezzel meggyorsult az építkezés. A negyedik ütem területén, a Csillag tér és a körtöltés, valamint a Szilion sugárút által bezárt háromszögben már csak a szegedi házgyár termékeiből készültek a laká­sok. A négyezredik otthont a napokban adták át az építő­munkások a 417-es jelű, tíz­emeletes épület A-lépcsőhá­­zának III. emeletén. Ha a családok átlagos létszámát négynek tekintjük, akkor — bármennyire is hihetetlennek tűnik — manapság 16 ezer ember lakik Szeged új város­negyedében. öt év alatt négy­ezer lakás nem kis teljesít­mény, bár még így is kevés az évente felépített lakások száma. Csupán az összehason­lítás kedvéért említjük meg, hogy az újszegedi városne­gyedben, az Odessza nevű la­kókörzetben mindössze 886 lakást építettek fel, közel ugyannyi idő alatt, mint most a négyezret a tarjáni város­részben. Az építők azt ígérik, hogy nem kell sokáig várni az ötezredikre sem. GI

Next