Építők Lapja, 1973 (68. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-29 / 3. szám

2 Négy hónap alatt felépíthető családi ház Megépült az első kerámia­paneles családi ház Békés­csabán. Tizenhat nap alatt szerelték össze. A hátralevő befejezési munkák: a festés, a mázolás, a burkolás, a vízve­zeték-, a villany- és a köz­­pontifűtés-szerelés. A Békés megyei Állami Építőipari Vál­lalat a házat márciusig teszi beköltözhetővé és bemutatja majd az érdeklődőknek. Az új 2 vagy 3 szobás csa­ládi ház három változatban készülhet és terveznek egy­emeletes (3 vagy 4 szobás) épületet is. Teljes költsége a lakás alapterületétől és fel­szereltségétől függően a bér­­házi lakásokéhoz hasonló. Az új módon épülő családi ház négy hónap alatt tehető beköltözhetővé. Lehetőség nyílik arra, hogy a szak- és szerelőipari munkák végrehaj­tásába az építőipari szövet­kezetek is bekapcsolódjanak. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat panel­gyártó üzeme — egyéb fel­adata mellett — évente 30—40 ilyen családi ház panelszerke­zetét tudja elkészíteni. Terve­zik, hogy kerámiapanel-szer­­kezettel szállodát és közép­magas lakóházat is építenek majd. Szerelik a kerámiapaneles családi házat Az új lakások városa Százezernél több taskenti lakos javított 1972 folyamán lakáshelyzetén. Taskent — Szovjet-Üzbegisztán fővárosa — 1966-ban súlyos földrengést szenvedett, ennek pusztítá­sait azonban már eltüntették. A lakásállomány azóta egy­­harmadával növekedett. A vá­ros térképén sokemeletes há­zakból álló, új, nagy lakóne­gyedek jelentek meg. A háza­kat a hagyományos nemzeti­­építőművészet stílusában, ren­gésálló szerkezetek felhaszná­lásával építették fel. A költ­ségeket az állam viselte, a lakbér a korábbi szinten ma­radt, és nem haladja meg a családok költségvetésének 4— 5 százalékát. Taskent lakóne­gyedeit zöldellő parkok, ker­tek veszik körül. Az üzbég főváros gyors újjászületése a többi szövetséges szovjetköz­­társaság sokoldalú segítségé­nek köszönhető: a várost el­látták szakemberekkel, építő­anyaggal, felszereléssel. Ramo Rao ismert indiai tudós és közéleti személyiség, aki ak­koriban ott járt, Taskentet a szovjet népek barátsága szim­bólumának nevezte. (APN) Új szigetelőanyag: a sungizit A minszki keramzitgyár hamarosan áttér a sungizit gyár­tására. Ezt az anyagot abból a sungitpalából készítik majd, amelyet Oroszországban már nevezetes építészeti alkotásoknál , így az Iszák-székesegyház és a Téli Palota építésénél is felhasználtak. A sungitpala felülete szép pirosra csiszolható, ez tette vonzóvá az építészek számára. A szakemberek nemrég újabb tulajdonságát fedezték fel: ha kiégetik, a sungit fel­­puffad, a térfogata öt-tízszeresére növekszik. Ezáltal kitűnő hőszigetelő anyag keletkezik, a sungizit. Lakóépületekben padlómelegítő anyagként, külső falpanelek és padlásfödémek, előregyártott lemezek készítéséhez használható. (APN) HUSZONHÁROM ÉVE MŰVEZETŐ Az idősebbek Princinek, a fiatalabbak Princi bácsinak hívják Pribojszki Andrást. Az egész városban így ismerik Még futballistakoréban kap­ta ezt a becenevet, s rajta is maradt. Akkor fiatal kőművesle­gényként építőmestereknél dolgozott. Édesapja gazdasági cseléd volt, édesanyja a ma­lomba járt zsákot varrni. Szü­lei nehéz, fárasztó munkával is igen keveset kerestek és sok-sok küzdelem, lemondás árán tudták csak őt, és hét testvérét felnevelni. András hálából segíteni akart rajtuk és kezdettől fogva arra töre­kedett, hogy a munkahelyén „megkapaszkodjon”. Mert bi­zony aki egy kicsit is lógott az a hét végén nemcsak a fi­zetését, hanem a munkaköny­vét is megkapta. A II. világháború alatti ka­tonáskodásból neki is éppen eléggé kijutott. Amit az életé­ben jónak mondhat, az tulaj­donképpen a felszabadulás után kezdődött. A Bálint-cég­­nél dolgozott, de akkor már nem volt úgy kiszolgáltatva mások kénye-kedvének, mint azelőtt. És 1949-ben a Bálint és Lipták cég államosításával létrejött a mai Békés megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, ahol ő mint kőműves dolgozott tovább. Igaz, nem sokáig. Mint kiváló szakmunkást tan­folyamra küldték és sikeres vizsga után művezető lett. Azóta 23 év telt el. Ez alatt egyre nehezebb feladatok vég­rehajtásával bízták meg. Ő volt a művezető többek között a gyulai nővérszállás, a sarka­­di művelődési ház, a nagy­­gyantéi tanácsháza, a zsadányi és a bélmegyeri 2 tantermes iskola, valamint a gyulai ifjú­sági­­presszó építkezésénél. Közben 1964-ben egy tragi­kus baleset is történt. Az egyik munkahelyen panasz­kodtak a dolgozók, hogy rossz a betonkeverő gép. Ő a biz­tonság kedvéért kikapcsolta az áramot és megtiltotta, hogy bárki is megpróbálja a hibát kijavítani. Aztán elment. Ami­kor visszajött, egy fiatal mun­kás már halott volt. . A tila­lom ellenére bekapcsolta az áramot. A vizsgálat Pribojszki And­rás vétlenségét állapította meg, a tragikus eset azonban megrendítette őt. Azóta van baj a szívével. A munkát nem hagyta ab­ba. Ám egy kicsit talán szigo­rúbb lett. Az életével játszik, aki fegyelmezetlen. Megköveteli a kifogástalan munkát, a jó minőséget. Elő­fordult ugyan már, hogy vala­ki semmitévő munkát végzett. Amikor felelősségrevonás kö­vetkezett, az illető így pró­bált „zsarolni”: — Ha nem tetszik magának, Princi bácsi, adja ki a mun­kakönyvem. Pribojszki András nem al­kudozott. Menjen, aki nem hajlandó tisztességesen dolgoz­ni. Az ilyen ember csak kárt okoz. Nem szereti azt sem, ha va­laki túlságosan nagyhangú és gyengébb munkás létére a leg­jobbakkal azonos bért kö­vetel magának. Azon viszont nagyon is őrködik, hogy a jo­gosan járó keresetet mindenki megkapja. Kivétel nélkül. Sze­rinte főképp ez a „titka” a jó munkahelyi légkörnek, ami aligha vonható kétségbe. Nála ritkán fordul elő bárkivel is a nézeteltérés. Az igazságosságra való tö­rekvés mellett tekintélyt ad neki a szakmai hozzáértés is. És, hogy ne maradjon el a fejlődéstől, rendszeresen képzi magát. Ha pedig valamit nem tud, nem szégyelli mástól megkérdezni, mégha az éppen­séggel az egyik hozzá beosz­tott fiatalabb munkás is. Pribojszki András kétszer kapta meg eddig a kiváló dolgozó jelvényt. Február 8-án lesz 60 éves. El is mehetne ak­kor nyugdíjba, de a békéscsa­bai vasútállomás kétemeletes szociális épülete terv szerint csak jövő májusban készül el. Ő kezdte itt a művezetést, be is akarja fejezni. Sohasem adott ki a kezéből félmunkát. Ez a nagy építkezés lesz te­hát a „hattyúdala”. De csak mint művezetőnek. Mert ha az egészsége engedi, szívesen dolgozik még tovább is bur­kolóként. A burkolást ponto­san, szénen kell csinálni. Ér­zékkel. És ez a munka a szí­vét sem veszi annyira igénybe. Pásztor Béla ÉP­ÍTŐK LAPJA Az elmúlt két év mérlege: Együttműködésük hasznos volt KÉT ÉVVEL EZELŐTT öt évre szóló szocialista együtt­működési szerződést kötöttek a Hajdú megyei ÁÉV, a Deb­receni Tervező Vállalat és a városi tanács beruházó válla­latának gazdasági vezetői, po­litikai és­­társadalmi szerveze­tei. Célul tűzték ki, hogy szoro­sabb, maximális hatékonyság­ra törekvő együttműködést alakítanak ki a munkák kü­lönböző fázisaiban. Megálla­podtak abban is, hogy a IV. ötéves terv időszakára szóló programok megvalósítása so­rán a tervező, beruházó és ki­vitelező tevékenységben közö­sen arra törekednek, hogy a gazdaságosság és a minőség fokozása mellett a szerződés­ben vállalt határidőket is pon­tosan betartsák. A műszaki-gazdasági együtt­működés mellett meghatároz­ták azokat a társadalmi és po­litikai célokat is, amelyek el­érése érdekében rendszeres időközönként együttes vezető­ségi ülést tartanak, közös po­litikai tanfolyamokat, családi ünnepélyeket (névadó, eskü­vő), kulturális és sportrendez­vényeket szerveznek. Ezen túlmenően segítséget nyújta­nak egymásnak az üdültetés lebonyolításában. Hajdú megyei bizottságunk az elmúlt év decemberében napirendre tűzte és megvitat­ta a közel két éve létrejött szerződés időarányos­eljesíté­­sét. Tette azt azért is, mert a szerződés megkötésének egyik szorgalmazója volt, és az el­múlt két év során rendszere­sen patronálta az érintett vál­lalatok közötti tevékenységét. A VITA SORÁN MEGÁL­LAPÍTOTTÁK, hogy a válla­latok a szerződésben foglalt feladatok időarányos részét teljesítették, s az együttmű­ködés igen hasznosnak bizo­nyult. A különböző véleményeket már a tervezési munka meg­kezdésekor egyeztetik, s a ki­vitelezésben részt vevő mű­szaki dolgozók részére közös tervismertetést tartanak. A három vállalat vezetői az együttműködés során össze­hangolták műszaki fejlesztési tevékenységüket, s ennek so­rán: — A vállalatok képviselői­ből munkabizotságot hoztak létre, hogy közös műszaki fej­lesztési koncepciót alakítsa­nak ki a házgyár termékeivel kapcsolatos, fejlesztési tevé­kenységre. — Közös erőfeszítéseket tet­tek a munkaterület folyama­tos biztosítására, a lakásépít­kezések ütem szerinti befeje­zésére. — Együttműködtek a szak­mai képzés és továbbképzés megszervezésében, és több kö­zös tanfolyamot rendeztek. Hajdú megye és Debrecen város fejlesztése szempontjá­ból kiemelt jelentősége van a szerződésben részt vevő vál­lalatok munkájának, mivel a beruházásokat, azok­ tervezé­sét és kivitelezését közösen végzik. A városi beruházások 75 százalékát a­­Hajdú me­gyei ÁÉV építi meg. Ezért is fontos és jelentős az az ered­mény, melyet a házgyári terv­családok bővítésében és fej­lesztésében eddig elértek. GYÜMÖLCSÖZŐ VOLT a három vállalat politikai és társadalmi szervezetei együtt­működése is. Több esetben tartottak kö­zös szb-ülést, valamennyiüket érintő napirenddel. Együtt szervezték és bonyolították le az építők napja kulturális és sportpropagandáját, valamint számos kulturális és sportren­dezvényt. Kölcsönös csere­üdültetést, közös kiránduláso­kat szerveztek bevonva a KISZ-bizottságokat is. A megyebizottság a vita so­rán elhangzottak alapján azt a következtetést vonta le: Helyes volt a szocialista gyüttműködési szerződés lét­rehozása. A szerződésben le­fektetett elvek gyakorlati meg­valósítása mindhárom vállalat részére hasznos segítséget nyújtott műszaki, gazdasági, politikai és társadalmi tevé­kenységükben egyaránt. S en­nek eredményét a vállalatok közössége, valamint a megye és a város érzékelte leginkább. FEJLESSZÉK TOVÁBB ÉS SZÉLESÍTSÉK e tevékenysé­get az elkövetkezendő idő­szakban — foglalt állást Haj­dú megyei bizottságunk. A jó példát követve, a tanácsi, épí­tőipari vállalat a közeljövőben kíván hasonló együttműködé­si szerződést kötni. Ismerve több megye és vá­ros lakásépítési gondjait s a beruházók, tervezők, kivitele­zők együttműködési problé­máit, figyelmükbe ajánljuk a debreceniek követésre méltó kezdeményezését. L. M. A barátság jegyében A Kalinyin Gépgyár és az ÉPGEP tapasztalatcseréje KEDVES VENDÉGEKET FOGADOTT az elmúlt év vé­gén az Építőgépgyártó Válla­lat. A moszkvai Kalinyin Gép­gyár héttagú delegációja, Fjo­dor G. Macak igazgató veze­tésével, 10 napot töltött Ma­gyarországon. A moszkvai Kalinyin Gép­gyár vezetői — a kapcsolatok felvétele érdekében — még 1966 elején keresték meg levélben az Építőgépgyártó Vállalatot. A moszkvai vál­lalat kiváló hidrogépein, műszerein és építőgépein felül arról is nevezetes, hogy egész kollektívája tagja a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaságnak. Mint F. G. Macak igazgató elmondotta, úgy érezték, Magyarország iránt érzett szeretetüket és ér­deklődésüket jobban elmélyít­­­hetik, illetve kielégíthetik, ha egy magyar gyárral testvér­gyári kapcsolatba lépnek. Így esett választásuk a hasonló profilú ÉPGÉP-re. — Az elmúlt 6 év elég idő volt arra — folytatta F. G. Macak —, hogy megállapít­suk ez a kapcsolat egyáltalán nem formális, hanem nagyon is baráti. Nem árt, sőt hasznos, ha tudjuk a budapesti testvér­gyár milyen módon, milyen ösztönzőkkel érte, illetve kí­vánja elérni árbevételi tervét. Milyen új technológiai eljárá­sokat vezetett be és mit tett, illetve szándékozik tenni a dolgozók életszínvonalának emeléséért. Természetesen mi szintén tájékoztatjuk ÉPGÉP- es barátainkat a gyárunkban hozott új intézkedésekről, amelyek a munka hatékony­ságát, a dolgozók jobb munka- és életkörülményeit szolgál­ják. A sok egymástól nyert tapasztalatból a későbbiekben — ha azt jól felhasználjuk, — mind a saját, mind a budapes­ti gyár jelentős gazdasági előnyre tehet szert. A KAPCSOLATOK ÁPO­LÁSÁNAK legjobb formáját mindkét gyár vezetői a köl­csönös delegációcserékben lát­ják. Az ÉPGÉP társadalmi és gazdasági vezetői a Szovjet­unió nagy nemzeti ünnepe és jelentős évfordulói alkalmából látogatták meg testvérgyáru­kat. Ezenkívül még két kizá­rólag műszaki szakemberek­ből álló delegáció tanulmá­nyozta — több napon át — a hidraulikus berendezések gyártását és fejlesztését a Kalinyin Gépgyárban. A SZOVJET DELEGÁCIÓ MINDEN TAGJA elismerő szavakkal emlegette az ÉP­­GÉP-nél tapasztalt szívélyes fogadtatást és a gyáraikban tapasztaltakat. Elutazásuk előtt a szovjet delegáció vezetője látogatá­suk céljáról a következőket mondotta az Építők Lapja munkatársának: — Azért jöttünk, hogy meg­ragadjunk minden lehetőséget, összegyűjtsünk minden ta­pasztalatot és elfogadjunk minden hasznos tanácsot, ami termelő munkánkat korsze­rűbbé, eredményesebbé teheti. S ebben a törekvésünkben — úgy érezzük — budapesti test­vérgyárunk segített is. Kíván­juk, hogy az Építőgépgyártó Vállalattól a közeljövőben ha­zánkba érkező delegáció a miénkhez hasonló kellemes él­ményekkel és jó tapasztala­tokkal gazdagodjék. Boros Miklós 1973. JANUÁR 29. FEKETE BOLTOK a város térképén: kar­csúbb, vaskosabb, maga­sabb, alacsonyabb kémények­ből gomolyog, terjeng, ömlik a füst, hull a pernye, a korom, a por. Házak fölött, épületek kö­zött, utcahosszat lebeg a sötét „függöny”, olykor még a na­pot is eltakarja. Szinte lehetet­len ablakot nyitni a szellőzte­téshez, vagy kiteregetni a mo­sott halmit. Tüsszög, krákog, köhög az ember, gyakran még a feje is belefájdul! Valamikor talán nem vet­tük észre ennyire, ó, dehogy gondoltunk volna arra, hogy­­ az életünket mérgezzük ve­le! Napjainkban azonban mind nagyobb gonddá, egyre kelle­metlenebb, elviselhetetlenebb ellenséggé válik a sok kürtő, kevésbé kívánatos a sűrű füs­töt, kormot ontó kémény. Többnyire a múlt öröksége a széntüzelés, s tagadhatatlan, hogy nehéz tőle szabadulni. S nemcsak ott, ahol belátható időn belül remény, kilátás sincs a korszerűbb, kevésbé szennyező olaj- és gázfűtés be­vezetésére, hanem olyan he­lyeken is, amelyeken elérhető közelségben csillog a lehető­ség. A hagyományokkal szakí­tani ugyanis nem olyan egy­szerű, a modernebb és egész­ségesebb tüzelésre áttérni meglehetősen költséges. Jelen­tős pénzösszeget igényel egy­­egy utcai gázvezeték megépí­tése, s korántsem olcsó még a lakás bekötése, bekapcsolása sem. Nem beszélve a lakótele­pi, olajos hőközpontokról, vagy még inkább a fűtőerőművek­­ről ahonnan ugyancsak Csöve­ken, bonyolult rendszereken jut a meleg messzire! AZ ÖRÖKÖLT KÖRÜL­MÉNYEKKEL SZEMBEN tehát, bizony még egy ideig türelmesnek kell lennünk, ha mégoly nehezünkre esik is! Annál kevésbé lehetünk azon­ban elnézőek, ha olyan ese­tekkel találkozunk, hogy kor­szerű környezetben elavult megoldásokat alkalmaznak! Mire gondolunk? Nos, pél­dául olyasmire, hogy a nagy múltú, patinás Egerben — ahol egyébként kitűnő hozzá­értéssel mentik meg a belvá­ros műemlékeit, korabeli han­gulatát, s egész lakótömböket tesznek a mai ember számára is minden tekintetben alkal­massá, modernné — az új la­kótelepeknél szinte alapvető hibákat vétenek. A már rég­óta gázzal ellátó­ Hadnagy ut­cába évekkel később széntüze­lésű iskolát terveznek, a szom­szédos Csákány utcában ha­sonló fűtésű bölcsödét létesí­tenek, vagy történetesen a külső Lenin úton, ahol köz­vetlenül mellette, s alig vala­mivel távolabb, nem sokkal ezután új lakótelep nőtt ki a földből: szintén szénre „ala­pozták” az építők ötemeletes, impozáns szállóját. Éppen az építőkét! S természetesen sorolhat­nék még vég nélkül a szomo­rú példákat, mivel Eger nem az egyedüli az oszágban, ahol olykor ilyenféle furcsaságok még előfordulnak-Mit lehetne hát tenni? Mindenekelőtt, a körültekin­tőbb, részletekbe merülő, ala­pos, józan tervezést javasol­nánk. Azt, hogy a fejlesztésre kijelölt utcákban, városrészek­ben mindig és minden tekin­tetben előre haladjanak, ne pe­dig visszafelé! Úgy tervezzék az újabb lakásokat, intézménye­ket, üzemeket, telepeket min­denütt, hogy azoknál csakis a korszerű elvek érvényesülje­nek, s ez alól ne legyen kivé­tel még a tüzelési mód sem! Aztán pedig természetesen — a lehetőségekből telhetően — a régebbi létesítményeknél is próbáljanak ehhez igazodni! RENDKÍVÜL FONTOS EZ, hiszen a levegőszennyezés ho­vatovább kibírhatatlan mére­teket ölt. Egészségünkben ma­holnap helyrehozhatatlan ká­rokat okoz a füstös, kormos környezet! Gy. Gy.

Next