Építők Lapja, 1973 (68. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-29 / 3. szám
2 Négy hónap alatt felépíthető családi ház Megépült az első kerámiapaneles családi ház Békéscsabán. Tizenhat nap alatt szerelték össze. A hátralevő befejezési munkák: a festés, a mázolás, a burkolás, a vízvezeték-, a villany- és a központifűtés-szerelés. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat a házat márciusig teszi beköltözhetővé és bemutatja majd az érdeklődőknek. Az új 2 vagy 3 szobás családi ház három változatban készülhet és terveznek egyemeletes (3 vagy 4 szobás) épületet is. Teljes költsége a lakás alapterületétől és felszereltségétől függően a bérházi lakásokéhoz hasonló. Az új módon épülő családi ház négy hónap alatt tehető beköltözhetővé. Lehetőség nyílik arra, hogy a szak- és szerelőipari munkák végrehajtásába az építőipari szövetkezetek is bekapcsolódjanak. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat panelgyártó üzeme — egyéb feladata mellett — évente 30—40 ilyen családi ház panelszerkezetét tudja elkészíteni. Tervezik, hogy kerámiapanel-szerkezettel szállodát és középmagas lakóházat is építenek majd. Szerelik a kerámiapaneles családi házat Az új lakások városa Százezernél több taskenti lakos javított 1972 folyamán lakáshelyzetén. Taskent — Szovjet-Üzbegisztán fővárosa — 1966-ban súlyos földrengést szenvedett, ennek pusztításait azonban már eltüntették. A lakásállomány azóta egyharmadával növekedett. A város térképén sokemeletes házakból álló, új, nagy lakónegyedek jelentek meg. A házakat a hagyományos nemzetiépítőművészet stílusában, rengésálló szerkezetek felhasználásával építették fel. A költségeket az állam viselte, a lakbér a korábbi szinten maradt, és nem haladja meg a családok költségvetésének 4— 5 százalékát. Taskent lakónegyedeit zöldellő parkok, kertek veszik körül. Az üzbég főváros gyors újjászületése a többi szövetséges szovjetköztársaság sokoldalú segítségének köszönhető: a várost ellátták szakemberekkel, építőanyaggal, felszereléssel. Ramo Rao ismert indiai tudós és közéleti személyiség, aki akkoriban ott járt, Taskentet a szovjet népek barátsága szimbólumának nevezte. (APN) Új szigetelőanyag: a sungizit A minszki keramzitgyár hamarosan áttér a sungizit gyártására. Ezt az anyagot abból a sungitpalából készítik majd, amelyet Oroszországban már nevezetes építészeti alkotásoknál , így az Iszák-székesegyház és a Téli Palota építésénél is felhasználtak. A sungitpala felülete szép pirosra csiszolható, ez tette vonzóvá az építészek számára. A szakemberek nemrég újabb tulajdonságát fedezték fel: ha kiégetik, a sungit felpuffad, a térfogata öt-tízszeresére növekszik. Ezáltal kitűnő hőszigetelő anyag keletkezik, a sungizit. Lakóépületekben padlómelegítő anyagként, külső falpanelek és padlásfödémek, előregyártott lemezek készítéséhez használható. (APN) HUSZONHÁROM ÉVE MŰVEZETŐ Az idősebbek Princinek, a fiatalabbak Princi bácsinak hívják Pribojszki Andrást. Az egész városban így ismerik Még futballistakoréban kapta ezt a becenevet, s rajta is maradt. Akkor fiatal kőműveslegényként építőmestereknél dolgozott. Édesapja gazdasági cseléd volt, édesanyja a malomba járt zsákot varrni. Szülei nehéz, fárasztó munkával is igen keveset kerestek és sok-sok küzdelem, lemondás árán tudták csak őt, és hét testvérét felnevelni. András hálából segíteni akart rajtuk és kezdettől fogva arra törekedett, hogy a munkahelyén „megkapaszkodjon”. Mert bizony aki egy kicsit is lógott az a hét végén nemcsak a fizetését, hanem a munkakönyvét is megkapta. A II. világháború alatti katonáskodásból neki is éppen eléggé kijutott. Amit az életében jónak mondhat, az tulajdonképpen a felszabadulás után kezdődött. A Bálint-cégnél dolgozott, de akkor már nem volt úgy kiszolgáltatva mások kénye-kedvének, mint azelőtt. És 1949-ben a Bálint és Lipták cég államosításával létrejött a mai Békés megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, ahol ő mint kőműves dolgozott tovább. Igaz, nem sokáig. Mint kiváló szakmunkást tanfolyamra küldték és sikeres vizsga után művezető lett. Azóta 23 év telt el. Ez alatt egyre nehezebb feladatok végrehajtásával bízták meg. Ő volt a művezető többek között a gyulai nővérszállás, a sarkadi művelődési ház, a nagygyantéi tanácsháza, a zsadányi és a bélmegyeri 2 tantermes iskola, valamint a gyulai ifjúságipresszó építkezésénél. Közben 1964-ben egy tragikus baleset is történt. Az egyik munkahelyen panaszkodtak a dolgozók, hogy rossz a betonkeverő gép. Ő a biztonság kedvéért kikapcsolta az áramot és megtiltotta, hogy bárki is megpróbálja a hibát kijavítani. Aztán elment. Amikor visszajött, egy fiatal munkás már halott volt. . A tilalom ellenére bekapcsolta az áramot. A vizsgálat Pribojszki András vétlenségét állapította meg, a tragikus eset azonban megrendítette őt. Azóta van baj a szívével. A munkát nem hagyta abba. Ám egy kicsit talán szigorúbb lett. Az életével játszik, aki fegyelmezetlen. Megköveteli a kifogástalan munkát, a jó minőséget. Előfordult ugyan már, hogy valaki semmitévő munkát végzett. Amikor felelősségrevonás következett, az illető így próbált „zsarolni”: — Ha nem tetszik magának, Princi bácsi, adja ki a munkakönyvem. Pribojszki András nem alkudozott. Menjen, aki nem hajlandó tisztességesen dolgozni. Az ilyen ember csak kárt okoz. Nem szereti azt sem, ha valaki túlságosan nagyhangú és gyengébb munkás létére a legjobbakkal azonos bért követel magának. Azon viszont nagyon is őrködik, hogy a jogosan járó keresetet mindenki megkapja. Kivétel nélkül. Szerinte főképp ez a „titka” a jó munkahelyi légkörnek, ami aligha vonható kétségbe. Nála ritkán fordul elő bárkivel is a nézeteltérés. Az igazságosságra való törekvés mellett tekintélyt ad neki a szakmai hozzáértés is. És, hogy ne maradjon el a fejlődéstől, rendszeresen képzi magát. Ha pedig valamit nem tud, nem szégyelli mástól megkérdezni, mégha az éppenséggel az egyik hozzá beosztott fiatalabb munkás is. Pribojszki András kétszer kapta meg eddig a kiváló dolgozó jelvényt. Február 8-án lesz 60 éves. El is mehetne akkor nyugdíjba, de a békéscsabai vasútállomás kétemeletes szociális épülete terv szerint csak jövő májusban készül el. Ő kezdte itt a művezetést, be is akarja fejezni. Sohasem adott ki a kezéből félmunkát. Ez a nagy építkezés lesz tehát a „hattyúdala”. De csak mint művezetőnek. Mert ha az egészsége engedi, szívesen dolgozik még tovább is burkolóként. A burkolást pontosan, szénen kell csinálni. Érzékkel. És ez a munka a szívét sem veszi annyira igénybe. Pásztor Béla ÉPÍTŐK LAPJA Az elmúlt két év mérlege: Együttműködésük hasznos volt KÉT ÉVVEL EZELŐTT öt évre szóló szocialista együttműködési szerződést kötöttek a Hajdú megyei ÁÉV, a Debreceni Tervező Vállalat és a városi tanács beruházó vállalatának gazdasági vezetői, politikai éstársadalmi szervezetei. Célul tűzték ki, hogy szorosabb, maximális hatékonyságra törekvő együttműködést alakítanak ki a munkák különböző fázisaiban. Megállapodtak abban is, hogy a IV. ötéves terv időszakára szóló programok megvalósítása során a tervező, beruházó és kivitelező tevékenységben közösen arra törekednek, hogy a gazdaságosság és a minőség fokozása mellett a szerződésben vállalt határidőket is pontosan betartsák. A műszaki-gazdasági együttműködés mellett meghatározták azokat a társadalmi és politikai célokat is, amelyek elérése érdekében rendszeres időközönként együttes vezetőségi ülést tartanak, közös politikai tanfolyamokat, családi ünnepélyeket (névadó, esküvő), kulturális és sportrendezvényeket szerveznek. Ezen túlmenően segítséget nyújtanak egymásnak az üdültetés lebonyolításában. Hajdú megyei bizottságunk az elmúlt év decemberében napirendre tűzte és megvitatta a közel két éve létrejött szerződés időarányoseljesítését. Tette azt azért is, mert a szerződés megkötésének egyik szorgalmazója volt, és az elmúlt két év során rendszeresen patronálta az érintett vállalatok közötti tevékenységét. A VITA SORÁN MEGÁLLAPÍTOTTÁK, hogy a vállalatok a szerződésben foglalt feladatok időarányos részét teljesítették, s az együttműködés igen hasznosnak bizonyult. A különböző véleményeket már a tervezési munka megkezdésekor egyeztetik, s a kivitelezésben részt vevő műszaki dolgozók részére közös tervismertetést tartanak. A három vállalat vezetői az együttműködés során összehangolták műszaki fejlesztési tevékenységüket, s ennek során: — A vállalatok képviselőiből munkabizotságot hoztak létre, hogy közös műszaki fejlesztési koncepciót alakítsanak ki a házgyár termékeivel kapcsolatos, fejlesztési tevékenységre. — Közös erőfeszítéseket tettek a munkaterület folyamatos biztosítására, a lakásépítkezések ütem szerinti befejezésére. — Együttműködtek a szakmai képzés és továbbképzés megszervezésében, és több közös tanfolyamot rendeztek. Hajdú megye és Debrecen város fejlesztése szempontjából kiemelt jelentősége van a szerződésben részt vevő vállalatok munkájának, mivel a beruházásokat, azok tervezését és kivitelezését közösen végzik. A városi beruházások 75 százalékát aHajdú megyei ÁÉV építi meg. Ezért is fontos és jelentős az az eredmény, melyet a házgyári tervcsaládok bővítésében és fejlesztésében eddig elértek. GYÜMÖLCSÖZŐ VOLT a három vállalat politikai és társadalmi szervezetei együttműködése is. Több esetben tartottak közös szb-ülést, valamennyiüket érintő napirenddel. Együtt szervezték és bonyolították le az építők napja kulturális és sportpropagandáját, valamint számos kulturális és sportrendezvényt. Kölcsönös csereüdültetést, közös kirándulásokat szerveztek bevonva a KISZ-bizottságokat is. A megyebizottság a vita során elhangzottak alapján azt a következtetést vonta le: Helyes volt a szocialista gyüttműködési szerződés létrehozása. A szerződésben lefektetett elvek gyakorlati megvalósítása mindhárom vállalat részére hasznos segítséget nyújtott műszaki, gazdasági, politikai és társadalmi tevékenységükben egyaránt. S ennek eredményét a vállalatok közössége, valamint a megye és a város érzékelte leginkább. FEJLESSZÉK TOVÁBB ÉS SZÉLESÍTSÉK e tevékenységet az elkövetkezendő időszakban — foglalt állást Hajdú megyei bizottságunk. A jó példát követve, a tanácsi, építőipari vállalat a közeljövőben kíván hasonló együttműködési szerződést kötni. Ismerve több megye és város lakásépítési gondjait s a beruházók, tervezők, kivitelezők együttműködési problémáit, figyelmükbe ajánljuk a debreceniek követésre méltó kezdeményezését. L. M. A barátság jegyében A Kalinyin Gépgyár és az ÉPGEP tapasztalatcseréje KEDVES VENDÉGEKET FOGADOTT az elmúlt év végén az Építőgépgyártó Vállalat. A moszkvai Kalinyin Gépgyár héttagú delegációja, Fjodor G. Macak igazgató vezetésével, 10 napot töltött Magyarországon. A moszkvai Kalinyin Gépgyár vezetői — a kapcsolatok felvétele érdekében — még 1966 elején keresték meg levélben az Építőgépgyártó Vállalatot. A moszkvai vállalat kiváló hidrogépein, műszerein és építőgépein felül arról is nevezetes, hogy egész kollektívája tagja a Szovjet—Magyar Baráti Társaságnak. Mint F. G. Macak igazgató elmondotta, úgy érezték, Magyarország iránt érzett szeretetüket és érdeklődésüket jobban elmélyíthetik, illetve kielégíthetik, ha egy magyar gyárral testvérgyári kapcsolatba lépnek. Így esett választásuk a hasonló profilú ÉPGÉP-re. — Az elmúlt 6 év elég idő volt arra — folytatta F. G. Macak —, hogy megállapítsuk ez a kapcsolat egyáltalán nem formális, hanem nagyon is baráti. Nem árt, sőt hasznos, ha tudjuk a budapesti testvérgyár milyen módon, milyen ösztönzőkkel érte, illetve kívánja elérni árbevételi tervét. Milyen új technológiai eljárásokat vezetett be és mit tett, illetve szándékozik tenni a dolgozók életszínvonalának emeléséért. Természetesen mi szintén tájékoztatjuk ÉPGÉP- es barátainkat a gyárunkban hozott új intézkedésekről, amelyek a munka hatékonyságát, a dolgozók jobb munka- és életkörülményeit szolgálják. A sok egymástól nyert tapasztalatból a későbbiekben — ha azt jól felhasználjuk, — mind a saját, mind a budapesti gyár jelentős gazdasági előnyre tehet szert. A KAPCSOLATOK ÁPOLÁSÁNAK legjobb formáját mindkét gyár vezetői a kölcsönös delegációcserékben látják. Az ÉPGÉP társadalmi és gazdasági vezetői a Szovjetunió nagy nemzeti ünnepe és jelentős évfordulói alkalmából látogatták meg testvérgyárukat. Ezenkívül még két kizárólag műszaki szakemberekből álló delegáció tanulmányozta — több napon át — a hidraulikus berendezések gyártását és fejlesztését a Kalinyin Gépgyárban. A SZOVJET DELEGÁCIÓ MINDEN TAGJA elismerő szavakkal emlegette az ÉPGÉP-nél tapasztalt szívélyes fogadtatást és a gyáraikban tapasztaltakat. Elutazásuk előtt a szovjet delegáció vezetője látogatásuk céljáról a következőket mondotta az Építők Lapja munkatársának: — Azért jöttünk, hogy megragadjunk minden lehetőséget, összegyűjtsünk minden tapasztalatot és elfogadjunk minden hasznos tanácsot, ami termelő munkánkat korszerűbbé, eredményesebbé teheti. S ebben a törekvésünkben — úgy érezzük — budapesti testvérgyárunk segített is. Kívánjuk, hogy az Építőgépgyártó Vállalattól a közeljövőben hazánkba érkező delegáció a miénkhez hasonló kellemes élményekkel és jó tapasztalatokkal gazdagodjék. Boros Miklós 1973. JANUÁR 29. FEKETE BOLTOK a város térképén: karcsúbb, vaskosabb, magasabb, alacsonyabb kéményekből gomolyog, terjeng, ömlik a füst, hull a pernye, a korom, a por. Házak fölött, épületek között, utcahosszat lebeg a sötét „függöny”, olykor még a napot is eltakarja. Szinte lehetetlen ablakot nyitni a szellőztetéshez, vagy kiteregetni a mosott halmit. Tüsszög, krákog, köhög az ember, gyakran még a feje is belefájdul! Valamikor talán nem vettük észre ennyire, ó, dehogy gondoltunk volna arra, hogy az életünket mérgezzük vele! Napjainkban azonban mind nagyobb gonddá, egyre kellemetlenebb, elviselhetetlenebb ellenséggé válik a sok kürtő, kevésbé kívánatos a sűrű füstöt, kormot ontó kémény. Többnyire a múlt öröksége a széntüzelés, s tagadhatatlan, hogy nehéz tőle szabadulni. S nemcsak ott, ahol belátható időn belül remény, kilátás sincs a korszerűbb, kevésbé szennyező olaj- és gázfűtés bevezetésére, hanem olyan helyeken is, amelyeken elérhető közelségben csillog a lehetőség. A hagyományokkal szakítani ugyanis nem olyan egyszerű, a modernebb és egészségesebb tüzelésre áttérni meglehetősen költséges. Jelentős pénzösszeget igényel egyegy utcai gázvezeték megépítése, s korántsem olcsó még a lakás bekötése, bekapcsolása sem. Nem beszélve a lakótelepi, olajos hőközpontokról, vagy még inkább a fűtőerőművekről ahonnan ugyancsak Csöveken, bonyolult rendszereken jut a meleg messzire! AZ ÖRÖKÖLT KÖRÜLMÉNYEKKEL SZEMBEN tehát, bizony még egy ideig türelmesnek kell lennünk, ha mégoly nehezünkre esik is! Annál kevésbé lehetünk azonban elnézőek, ha olyan esetekkel találkozunk, hogy korszerű környezetben elavult megoldásokat alkalmaznak! Mire gondolunk? Nos, például olyasmire, hogy a nagy múltú, patinás Egerben — ahol egyébként kitűnő hozzáértéssel mentik meg a belváros műemlékeit, korabeli hangulatát, s egész lakótömböket tesznek a mai ember számára is minden tekintetben alkalmassá, modernné — az új lakótelepeknél szinte alapvető hibákat vétenek. A már régóta gázzal ellátó Hadnagy utcába évekkel később széntüzelésű iskolát terveznek, a szomszédos Csákány utcában hasonló fűtésű bölcsödét létesítenek, vagy történetesen a külső Lenin úton, ahol közvetlenül mellette, s alig valamivel távolabb, nem sokkal ezután új lakótelep nőtt ki a földből: szintén szénre „alapozták” az építők ötemeletes, impozáns szállóját. Éppen az építőkét! S természetesen sorolhatnék még vég nélkül a szomorú példákat, mivel Eger nem az egyedüli az oszágban, ahol olykor ilyenféle furcsaságok még előfordulnak-Mit lehetne hát tenni? Mindenekelőtt, a körültekintőbb, részletekbe merülő, alapos, józan tervezést javasolnánk. Azt, hogy a fejlesztésre kijelölt utcákban, városrészekben mindig és minden tekintetben előre haladjanak, ne pedig visszafelé! Úgy tervezzék az újabb lakásokat, intézményeket, üzemeket, telepeket mindenütt, hogy azoknál csakis a korszerű elvek érvényesüljenek, s ez alól ne legyen kivétel még a tüzelési mód sem! Aztán pedig természetesen — a lehetőségekből telhetően — a régebbi létesítményeknél is próbáljanak ehhez igazodni! RENDKÍVÜL FONTOS EZ, hiszen a levegőszennyezés hovatovább kibírhatatlan méreteket ölt. Egészségünkben maholnap helyrehozhatatlan károkat okoz a füstös, kormos környezet! Gy. Gy.