Építők Lapja, 1974 (69. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-02 / 1. szám

* Jól sikerült tanácskozás Brigádvezeték minden égtáj felől Az Építőipari Szállítási Vál­lalat budapesti 2. számú üzem­egységének szocialista vagy szocialista címért dolgozó bri­gádjai Miskolctól Nagykani­zsáig, Szombathelytől Békés­csabáig és Debrecentől Pécsig az ország legtávolabbi tájain tevékenykednek. Az időjárás nem kedvezett összejövetelük­nek, mert az értekezlet előes­téjén nagy havazással bekö­szöntött a tél, s ugyancsak kés­leltette a reggeli vonatokat. De nem volt alapja az aggo­dalomnak, a legtávolabbi he­lyekről is megérkeztek, és vagy félszázan gyűltek egybe tanácskozni. Szabó Jánosné szakszerveze­ti termelési felelős megnyitó szavai után Vaszari Sándor versenyfelelős emelkedett szó­lásra. Ismertette a vállalati munka verseny-szabályzatot, majd tájékoztatta a brigádve­zetőket a versenymozgalom helyzetéről az üzemegységben. Négy versenyforma virágzik náluk. AZ egyéni versenyben az üzemegység dolgozóinak több mint négyötöde részt vesz. A szocialista brigádmoz­galom kiterjedt, a dolgozóknak több mint a felét tömörítő 47 brigád tett vállalást ebben az esztendőben. Helytállásuk tükröződik az üzemegység gazdasági eredményeiben is. Egyenletes, jó munka Ez utóbbiakról számolt be az értekezleten Dévai György igazgató. Mint mondotta, az egész évben a tervszerűség jellemezte a munkát, minden tervidőszakban egyenletesen használták ki a fuvareszközö­ket, célkitűzéseik szerint lett termelékenyebb és járult a nyereséghez tevékenységük. Ennek köszönhetően nemcsak, hogy a tervezett mértékben, hanem azt egy százalékkal meghaladva emelhették a bér­szintet. Elmondta, hogy a fu­varoztatók körében jó híre van az üzemegységnek, s ez csakúgy, mint a társadalmi tu­lajdon védelme, a telepek rendje, gondozottsága és tisz­tasága jelentős mértékben a szocialista brigádok érdeme. Kitért az igazgató az 1974. évi feladatokra is. Ezekre úgy készülhetnek fel, elvégzésü­ket úgy segíthetik elő a leg­jobban a szocialista brigádok, mint mondotta, ha megerősítik élenjáró szerepüket. Fontos feladatul tűzte ki taglétszámuk emelését, valamint azt, hogy vállalásaikba vonják be a bri­gádokon kívül tevékenykedő dolgozókat is, továbbá segítse­nek az üzemegység munkaerő­­ntá­pótlási gondjainak meg­oldásában, s azután abban, hogy az új dolgozók beillesz­kedjenek a kirendeltségek kö­zösségébe. Azt is javasolta, hogy a közelmúltban az üzem­egységnél sikerrel folytatott KRESZ- és munkavédelmi versenyt rendszeresítve tevé­keny közreműködésükkel tá­mogassák, majd politikai és általános műveltségük fejlesz­tésére is rendezzenek vetélke­dőket. Van mit mondani A két beszámolót élénk esz­mecsere követte. Elsőnek a székesfehérvári Kossuth Lajos — hatszoros! — szocialista bri­gád vezetője, Pataki Károly szólalt fel, és az igazgató fel­adatot megjelölő szavaihoz csatlakozva kifejtette, hogy a brigádoknak többet kellene foglalkozni a váltó­hajtókkal, akiknek többsége brigádon kí­vüli, s új ember a vállalatnál. „Be kell vonni őket a kollek­tív munkába — mondotta —, el kell érni azt, hogy brigád­tagok legyenek!” Veréb József, a budapesti Építő szocialista brigád veze­tője egyetértett azzal, hogy többet kell foglalkozni a bri­gádon kívüliekkel. Hozzáfűz­te, hogy eddig is erre, s ennek révén a brigádmozgalom ki­­szélesítésére törekedtek: ki­­rendeltségükön három brigád vesz részt a szocialista ver­senyben. „A KRESZ-vetélke­­dőknek igen nagy volt a sike­re — fejezte be a felszólalását —, s azt javaslom, hogy jövőre egy esztendőben több alkalom­mal is rendezzenek ilyent.” A diósgyőri szocialista bri­gádoknak egy komoly társa­dalmi munkájáról számolt be Antal János, a miskolci Béke szocialista brigád vezetője. Az ottani Őzugró telep rossz út­viszonyain saját elhatározá­sukból változtattak. Ezért az útjavításért nem számítottak semmilyen ellenszolgáltatása. A vállalkozásukra mégis felfi­gyeltek, és kiemelt jutalomban részesítették őket. Jólesett ne­kik, hogy értékelték igyekeze­tüket. Roósz Károly, a szombathe­lyi Arany János szocialista brigád vezetője egyebek kö­zött egy teljesítmény-kiérté­kelési javaslatot tett, s a kultu­rális, politikai vetélkedők szervezését helyeselte, hozzá­téve, hogy ezzel élni is fognak. Felszólalt a tanácskozáson a KISZ-alapszervezet vezetősé­gének tagja, Takács Imre is, s elmondta, hogy az üzemegy­ségnél dolgozó 30 éven aluli­aknak 44 százaléka szocialista brigádtag. A gazdasági és a brigádvezetők segítségét kérte újabb ifjúsági brigádok szer­vezéséhez, a fiatalokkal való foglalkozáshoz. Hozzátehetjük, hogy a törekvés helyes, mert bizony a 44 százalék azt jelen­ti: a fiatalok közül jóval ke­vesebb a szocialista brigád­tag, mint az idősebbek közül. A miskolci Dózsa szocialista brigád vezetője, Dudás István kifejtette: már csak azért is kell az új emberekkel foglal­kozni, őket a brigádéletbe be­vonni, hogy a brigádlétszámot a mai szinten fenntarthassák. Hangódi József, a Komarov szocialista brigád vezetője a szolnoki kirendeltség brigád­jainak kulturális vállalásairól és sikeres közös kirándulásá­ról beszélt. A miskolci Tán­csics szocialista brigád vezető­je, Tóth Béla azt hangsúlyozta, hogy elsősorban a már több mint egy éve náluk dolgozó emberekre érdemes kiterjesz­teni a brigádmozgalom hatá­sát, belőlük kell brigádtagokat nevelni. A kulturális vállalá­sok nehézségeire hivatkozva azt javasolta, hogy ezeket a rendszerint sikeres vetélkedők formájával kössék össze. Felelősséggel — Brigádjainkat az jellem­zi — mondotta a következő felszólaló, Antal József szó­­titkár —, hogy az elmúlt idő­szakban is teljesítették a ma­guk elé tűzött feladatokat, s ez mutatkozott meg üzemegysé­günk gazdasági, termelési ter­vének teljesítésében. A jövő­ben még jobban segítsék a he­lyi gazdasági vezetőket, azok tárgyalják meg velük a terv­feladatokat, a létszámgazdál­kodás gondjait, a munkaidő jobb kihasználásának, a mun­kavédelemnek és a társadalmi tulajdon megóvásának kérdé­seit. Igyekezzenek munkaerő­­hiány esetén a brigádtagok sa­ját falujukból dolgozókat to­borozni. Hangsúlyozta a KRESZ-ve­­télkedők jelentőségét a bal­esetmentes közlekedés szem­pontjából, hozzáfűzve: e téren a brigádoknak hatékonyabban kell küzdeni a munka közbe­ni szeszesital-fogyasztás el­len. Nyomában további szocialis­ta brigádvezetők — Dobi Im­re, Etl György, Dispéter Fe­renc, Kercza István, Andó Ist­ván, Simon József és Szabó Gábor — emelkedtek egymás után szólásra, sok hasznos gon­dolatot vetve föl. A vállalati szakszervezeti bi­zottság titkára, Győző László hozzászólásában külön kitért az üzemegységen belül tapasz­talható jó légkörre, a kiren­deltségek rendjére, tisztaságá­ra. Kiemelte, hogy az üzem­egység vezetőinek az erkölcsi és anyagi elismerést szolgáló módszerei helyesek. Bigre Miklós, a vállalati párt­­bizottság titkára nagyszerű ta­pasztalatcserének értékelte az értekezletet. A hozzászólásokra válaszol­va, a felmerült gondolatokat összefoglalva Dévai György igazgató megállapította, hogy a további feladatok elvégzé­sére a brigádvezetők nem egy hasznos kiegészítő javaslatot tettek, amelyeket a további munkában hasznosítani kell. A tanácskozás résztvevői el­határozták, hogy az elhang­zottakról brigádértekezlete­ken tájékoztatják társaikat. A brigádjaikkal felkészülnek az 1974. évi vállalásokra. Külö­nös tekintettel lesznek a mun­kafegyelemre, a munkavéde­lemre és a társadalmi tulajdon oltalmára. A balesetmentes közlekedés ügyét állandóan napirenden tartják a brigádok életében. Kulturális vállalá­saikat a vetélkedőkkel kötik egybe. S végül kirendeltségük szükséglete szerint segítenek munkatársakat toborozni is. (németh) A FINOMKERÁMIAIPARI MŰVEK Budapest X., Tárna u. 4. minden kedves megrendelőjének és az építőipar valamennyi dolgozójának boldog új évet kíván? ÉPÍTŐK LAPJA ÚJ LAKÓTELEP TALLinNBAN Több mint ezer hektárnyi területen új lakótelep épül Észtország fővárosában, Tal­­linnban. Az új lakótömbök zömmel toronyházakból áll­nak és jól beilleszkednek a történelmi városképbe. Az elmúlt két évben az észt főváros új lakótelepein 15 ezer család kapott la­kást. im .tavaAr­s. Szélesebbre tágultak a könyvtár falai... A könyvtárklub pályázat tapasztalatai A SZAKSZERVEZETI KÖNYVTÁRAK JELENTŐ­SÉGE, a közművelődésben be­töltött szerepe ma már elis­mert tény. A vállalatok nagy részénél egyedüli „kulturális intézmény”. E jelentős szerep kibővülését serkentette szak­­szervezetünk kulturális, agi­­tációs, propaganda- és sport­osztálya által másodszor meg­hirdetett könyvtárklub pályá­zat. A helyes értelmezés szempontjából tisztázandó: a „könyvtárklub” szóösszetétel jelentése nem azonos a műve­lődési intézmény kategóriát je­lölő „klubkönyvtár’' minősítés­sel. A pályázat kiírásának cél­ja az volt, hogy a könyvtárak nevelőmunkáját szélesítve, szí­nesebbé tegye, elevenebb kap­csolat alakuljon ki a könyvtár és a többi művelődési forma között, s a könyvtárak esztéti­kai képe, működési feltételei javulnak. A meghirdetett pályázaton 33 könyvtár vett részt. A két­éves ciklus alatt végzett mun­kát értékelve, tapasztalatait összegezve megállapítható, hogy a pályázat elérte célját. KIMUTATHATÓ EZ MIND­JÁRT KÜLSŐ JELEKBŐL: kissé lakályosabbá, barátságo­sabbá váltak a könyvtárhe­lyiségek; az olvasó leülhet, be­lelapozhat egy-egy könyvbe, folyóiratba, helyenként hang­lemezt, rádiót hallgathat, sőt van olyan könyvtár, ahol a tv kedvelt műsorát is megnéz­heti. Észrevehető ez a könyvtáro­sok személyes nevelőmunkájá­ban is, a fontos szak­mai tény­kedés mellett időt szakí­tanak, gondot fordítanak az őket körülvevő kollektíva könyvtáron kívüli nevelésére. Mindez hasznos kölcsönhatást jelent, mert segíti egyúttal az olva­sómozgalom terjesztését. Igazi esztétikai élményt nyújtó előadások, izgalmas szellemi vetélkedők színhelyeivé váltak a könyvtárak. Működnek a könyvtárhoz kapcsolódó szak­­körök és klubok is. A könyv­tár tevékenysége, hatóköre ki­lépett a helyiség falain kívülre, beleötvöződött a munkahely, munkásszálló mozgalmi és kul­turális életébe. Hatékonyan közreműködtek a felnőttokta­tás, politikai oktatás és a dol­gozók általános műveltségét emelő rendezvények szervezé­sében. Több helyen a kulturá­lis nevelőmunka centrumává, fontos közéleti fórumaivá vál­tak. A pályázati díjat a fenti cél­kitűzéseket legjobban megva­lósító könyvtáraknak ítélték oda. A MUNKÁSSZÁLLÁS KA­TEGÓRIÁBAN HELYEZÉST NYERT KÖNYVTÁRAK: I. Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat szakszerve­zeti könyvtára. Díja: Oklevél és Takács Erzsébet szobrász­­művész „Asszony kosárral” c. szobra. I II. Építők „Dózsa Gvőrgy1® klubkönyvtára. (Veszprém me­gyei Állami Építőipari Válla­lat.) Dija: Oklevél és diavetí­tő-készülék. III. Építőipari Szállás Kul­turális Egyesület Könyvtára. (A budapesti Pillangó úti munkásszállás körzet.) Díja: Oklevél és könyvvásárlási utalvány. A VÁLLALATI KATEGÓ­RIÁBAN DÍJAZÁSBAN RÉ­SZESÜLT KÖNYVTÁRAK: I. Országos Szakipari Válla­lat Szakszervezeti Könyvtára. (Budapest.) Díja: Oklevél és M 20-as több sávos magneto­fon. II. Fővárosi I. sz. Építőipari Vállalat Szakszervezeti Könyv­tára. Díja: Oklevél és sztereo­­rádiókészülék. III. Vas megyei Állami Épí­tőipari Vállalat Lakatosüzem Könyvtárklubja. Díja: Oklevél és könyvásárlási utalvány.­­ A helyezést nyert könyvtá­rak vezetőit jutalomban része­sítették. Az eredményekhez nagymértékben hozzájárult az illetékes szakszervezeti alap­szervek kulturális bizottságai­nak, kultúr­felelőseinek szak­mai hozzáértésről tanúskodó, koordináló és segítő aktivitá­sa. A helyezést nem kapott könyvtáraknál is kimutatható a teljesebb munkára, a klub­szerű jellegre való törekvés, egy-egy jó módszer, hasznos gyakorlat hívja fel magára a figyelmet. A pályázaton való részvételükért, igyekezetükért dicséret illeti őket is. Bízunk abban, hogy a ki­alakuló új közművelődési kon­cepció és a könyvtárak gond­jainak enyhülése a jövőben még kedvezőbb helyzetet fog teremteni a hasonló akcióban lévő lehetőségek kihasználá­sában. Lajtai László A nyergesújfalui d­em­itgyár rekonstrukciója során épülő há­­romhajjós, 24 ezer négyzetméter alapterületű gyártócsarnok el­ső hajójában még ez év decemberében megkezdődik a próba­üzem. A Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat 280 mil­lió forintért építi fel az óriáscsarnokot és tartozékait. 1975 jú­niusában a beruházás befejezése után síklemez és hullámle­­mez palát fognak itt gyártani A Dorogi Bányagépgyártó Vállalat mir szereli az első hajóban a gépsorokat. (MTI Fotó: Hidas János felv.) Az alapozási tervek hiánya akadályozza munkájukat A Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat 1973. évi építésszerelési termelési fel­adatait 780 millió forintban — a múlt évihez viszonyítva 7,9 százalékos termelésnövekedés­sel — szabták meg. Minden jel arra mutat, hogy e tervet sikeresen teljesítették. Az új év azonban még nagyobb fel­adatot ró a Vállalatra, szám­ban kifejezve ez 820 milliós termelési értéket jelent. Munkájuk zömét a lakásépí­tések teszik ki. Mindent meg­tesznek, hogy minél gyorsab­ban, minél jobb minőségű la­kásokhoz jussanak az arra rá­szorultak. Korán felismerték, hogy a lakáshiány mielőbbi felszámolása érdekében a leg­nagyobb mértékben kell tá­maszkodniuk az élőmunka te­kintetében legnagyobb terme­­lékenységgel működő győri házgyárra. A termelőtevékeny­ség ilyen irányú hatékonysá­gának növelése érdekében ta­karékosabb létszámgazdálko­dást valósítottak meg, és igye­keztek minél nagyobb mérték­ben kihasználni a rendelkezé­sükre álló gén°ket is Az 1973-­­ ban átadásra kerülő lakások­­ számát 1353-ban határozták meg, amely 240 lakással több, mint az előző évi. A számok tükrében nézve a vállalat helyzetét, azt mond­hatnánk, minden rendben van, nem okoz majd gondot a 820 milliós terv teljesítése. Ám, hogy mégsem ilyen zavar­mentes az 1974. évi tervteljesí­tés, arról Skerlanitz Ottó, a vállalat termelési osztályveze­tő-helyettese ekképpen tájé­­jékoztatta az Építők Lapja munkatársát. — Vállalatunk mindig az új, a gyors építési technoló­giákat kereste, és azokat a le­hető legrövidebb időn belül alkalmazta is. A házgyári pa­nelos technológia egyike a leggyorsabb építési módoknak, amellyel szép, kulturált laká­sokat tudunk adni a környék lakóinak. 1968-ban létrehoz­tunk egy szeretőbrigádot, ahol 27 ember egy toronydaru se­­gftsé°ével építi a ház­vári la­kásokat, és 1973-ban jóval túl­haladták a ké­roaik lakást Házanként 2 millió forintot termálnak. Újra terveztük, t-'mrrv mun­kát vag/n brigádot szerve­­zünk, és akkor a megnöveke­dett terv teljesítésének nem lesz akadálya. A terv végre­hajtása azonban egyelőre sok akadály elhárítását igényli. Sőt a jelenlegi házgyári szerelésen dolgozó brigád folyamatos munkája sem biztosított. Skerlanitz Ottó ezután el­mondta, hogy most végzik az utolsó olyan épület szerelését, amelynek kivitelezési tervei rendben vannak. A következő épület alapozási tervei még nincsenek készen, így nemhogy új brigád létrehozása nem lenne célszerű, de a jelenleg itt dolgozóknak is másféle munkát kell adniuk. A baj ott van — mondotta —, hogy a p’-'ri házgyár új típusú lakás­panelek gyártására állt át, amelynek alapozási terveit a VÁTI-nak kellene elkészíteni, de még a mai napig sem kap­ták meg azokat. A KOMÉP korábban beleegyezett az új, jobb, és jóval kevesebb hiba­­lehetőséget rejtő házgyári pa­­neltípusok gyártásába, bízva az alapozási tervek időbeni megérkezésében. Ez azonban mindmáig késik. Jó lenne, ha a VÁTT minél előbb elkészítené az alapozá­si terveket. Ezzel a KOMÉP zöld utat kapna a panelos la­kások építésében, és az év kö­zöpétől még egy új szerelőbri­­gádot is beállítva, az 1974-re tervezett 612 hé­­vári lakást össze tudná szellni. Boros Miklós

Next