Építők Lapja, 1975 (70. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-02 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ EPITO-, FA- ÉS EPITOANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 40 FILLÉR 1915. JANUÁR 2. Napirenden a lakásépítés Szocialista szerződésekkel a lakásprogram megvalósításáért A PEST MEGYEI BIZOTT­­­SÁG december 12-i ülésén megtárgyalta a negyedik öt­éves terv megyei lakásprog­ramig teljesítését és az ötö­dik ötéves terv lakásépítési programjának előkészületeit vizsgálta. A megyebizottság közgazda­­sági bizottságának írásos je­lentése­­ megállapította, hogy Pest megyében a terv szerinti 36—37 000 lakás felépül a ne­gyedik ötéves terv során. Baj van azonban az állami lakás­építésekkel, mert ezekből jó­val kevesebb épült fel eddig a tervezettnél. Mindent el kell követni tehát annak érdeké­ben, hogy a különböző építő­­szervezetek közelebb jussanak a terv megvalósításához. Foglalkozott a jelentés a le­maradások okaival is. Első­ként említhető meg a kellően előközművesített területek hiánya. Ez a körülmény na­gyon sok problémát okozott az elmúlt évek során a me­gyei tervező és kivitelező vál­lalatoknak. (Jó példát sta­tuált a 43. sz. ÁÉV, amely a Budaörsön létesítendő új la­kótelepnél­­ megkövetelte az előközművesített területet!) Az igényekkel nem mindig vannak egy szinten az anyagi lehetőségek. Arra is volt pél­da — Fóton és Szigetszent­­miklóson —, hogy nagy ará­nyú célcsoportos lakásépítke­zéseknél a hibás előkészítés­ből eredően a közművesítés anyagi fedezete nélkül kezd­ték meg a tervezést. Ezt ké­sőbb — már előrehaladott fá­zisban — le kellett állítani. ERŐSEN BEFOLYÁSOL­JÁK az eredményeket azok az együttműködésbeli hiányossá­gok, amelyek a beruházók és kivitelezők között fennállnak. A vita során elhangzott ja­vaslatként, hogy a nagyobb kivitelező vállalatokat foko­zottabban be kellene vonni a lakótelepi beruházások előké­szítésébe. Az együttműködés megjavítása elősegítené a be­ruházók, tervezők és kivitele­zők jobb kapcsolatát. Ennek pedig jelentős népgazdasági előnyei is lennének. A Ceglédi Építőipari Válla­lat négy év alatt 373 állami lakást épített fel, s ezzel a tervezett mennyiséget teljesí­tette. Ebben az évben már blokkos technológiával építet­tek 136 lakást. Sajnos, egyre nehezebben jutnak kohósalak nagyblokkhoz, s kénytelenek voltak átállni közép-tégla­­blokk alkalmazására. Ez az építési mód azonban m meghosz­­szabbítja az épületek összesze­relésének idejét. Bebizonyosodott, hogy a Pest megyei építőipari kapa­citást nem lehet más megyé­kéhez hasonlítani, azoknál jó­val kedvezőtlenebb. Elég any­­nyit tudni, hogy a megyei be­ruházási vállalat mintegy 45 (!) generálkivitelezővel kénytelen dolgozni, s ezeknek túlnyomó része nem is megyei­ székhe­lyű. A vállalatok közötti együtt­működés kérdésének számos gazdasági és szervezeti prob­lémája is felvetődött. Ezeket a vita lezárásaként Szabó Sándor megyetitkár összegez­te.TÖBBEK KÖZÖTT JAVA­SOLTA, hogy az építőszerve­zetek kössenek az eddiginél jóval több szocialista szerző­dést a jövőben. Úgy, mint ahogy ezt tették a szentendrei művelődési központ építése al­kalmából. Ennek kezdettől megvolt a kívánt eredménye és hatása. Ezt a jó kezdemé­nyezést ki kell terjeszteni, a lakásépítkezésekre elsősorban. Mindenekelőtt Vácott, Gödöl­lőn, Szentendrén és Cegléden. Itt épül fel a legtöbb megyei lakás. Javaslat született arra vo­natkozóan is, hogy a korábbi években bevált „Tiszta jegy­zőkönyv” mozgalmat újra be kell indítani és az országos figyelem középpontjába állí­tani. A tapasztalatok szerint ez javította és javítani fogja a minőségi munkát és a hiba­mentes műszaki átadásokat. Itt sok a tennivaló még, mert sokszor hónapokig húzódik — kis hibák miatt — a kész la­a­kások műszaki átadása. Meg kell vizsgálni a lakás­­tervek realitását. Egy-egy ki­vitelező vállalatnak csak any­­nyi lakástervet­­ adjanak, amelynek elkészítését a kapa­citása lehetővé teszi. Ha ez nem így történik, a vállala­toknál fejetlenség, felesleges idegeskedés uralkodik el. A megyei vezetés inkább arról gondoskodjon, hogy a jelenle­ginél jóval több építőipari szervezet építsen lakásokat saját megyéjében, s kapacitá­sát ne a fővárosban, más me­gyékben vagy éppen külföl­dön (!) kösse le. A MEG­YEBIZOTTSÁGI ÜLÉSEN jelen levő meghívott igazgatók, vállalati műszaki vezetők az eszmecsere során elismeréssel nyugtázták a szakszervezeti aktivisták segí­tő szándékát és javaslatait. Köszönjük a jókívánságokat Ezúton mondunk köszönetet mindazon elvtár­saiknak, akik jókívánságaikat fejezték ki az újév alkalmából. Alapszervezeteink valamennyi tagjának — egyéni és csa­ládi életében — jó egészséget, eredményeikben gazdag, boldog új évet, a gazdasági és mozgalmi feladatok elvégzéséhez sok sikert kívánunk az 1975-ös esztendőben. Budapesti Bizottság Komárom megyei ÁÉV: A kollektíva is részesítheti tagjait lakásépítési támogatásban A MÚLT ÉVI TERMELÉSI TERVÉBEN 830 millió forint értékű saját építésszerelést irányzott elő a Komárom me­gyei Állami Építőipari Válla­lat. Ez az előirányzat mintegy 77 millió forinttal haladta meg az előző évi tényleges értéket, amit a megye építési igényei­nek erőteljes növekedése indo­kolt. A vállalat gazdasági ve­zetése — egyetértésben a moz­galmi szervekkel — egy új ösztönzőt vezetett be a na­gyobb feladatok teljesítése ér­dekében. Már 1974. elején meghirdették a vállalatnál az úgynevezett „többletlakás-tá­­mogatási” programot. Ennek lényege, hogy a vál­lalat a bázis időszakhoz viszo­nyítva elért minden 1,5 millió forint többlettermelés után egy lakás vásárlására nyújt támogatást, természetesen azon a hatmillió forinton felül, amelyet negyedik ötéves ter­vükben már eredetileg is elő­irányoztak a dolgozók lakás­építésének támogatására. Ez a „többletlakás-támoga­­tási” program a vállalat szű­­kebb kollektíváit, a főépítés­­vezetőségeket arra ösztönözte,­­ hogy igényeiknek megfelelően maguk termeljék meg lakástá­mogatási alapjukat. Tekintet­tel arra, hogy a főépítésveze­tőségek termelési összetétele, anyagigényessége változik, a lakásonként elérendő többlet­­termelést megfelelően súlyoz­ták. Így az 1-es számú Hufna­gel 1,8 millió forintot, a 2-es számú Lendvay főépítésve­ze­­tőségnél csak 1,0 millió forin­tot számítottak egy lakásépí­tési támogatást fedező terme­lési többletként. A Komárom megyei ÁÉV március 1-én megtartott első negyedévi műszaki konferen­ciáján hozták nyilvánosságra a többlettermelésre való ösztön­zés ezen újabb formáját, s az ezt követő termelési tanácsko­zásokon, majd a szocialista brigádvezetők fórumán a dol­gozók meg is beszélték, hány lakás erejéig terjedő támoga­tásra pályáznak. A pályázat nyomban közösségi üggyé vált, hiszen azt is kimondták, hogy kizárólag a kollektíva hatás­körébe tartozik majd, hogy tagjai k­özü­l kiket részesít a megpályázott és elnyert lakás­­építési támogatásban. A TÖBBLETLAKÁS-TÁ­­MOGATÁSI PROGRAM,­­amely az egyéb termelési ösz­tönzőkön kívül került meghir­detésre, kedvező fogadtatásra talált a vállalat minden mun­kahelyén. A hét főépítésveze­tőség és a Koblencz ipari fő­üzem összesen 54 lakásra adta be pályázatát. A legtöbbet, 15 lakásra jutó támogatást, a 2-es számú főépítésvezetőség pá­lyázott meg, a legszerényeb­ben, mindössze két-két lakás­ra a 3-as számú Auerbach és a 6-os számú Mecséry főépí­tésvezetőség pályázott. Már a harmadik negyedév végéig elért eredmény is fe­lülmúlta a várakozást: 67 többletlakás megvételének tá­mogatásához teremtették meg a szükséges anyagi fedezetet. A legtöbbet, 19 lakással, az 5-ös számú Kiss főépítésveze­tőség és 17 lakással a 8-as számú Koblencz ipari főüzem teljesítette. A lakástámogatás­ra fordítható terven felüli ösz­­szeg az év végére várhatóan elérte a 3 millió forintot. A TERMELÉSI FELADAT TELJESÍTÉSÉN TÚL rendkí­vül sokat jelent ez a kezde­­­ményezés a dolgozók lakás­­helyzetének javításában. Hi­szen így 1975-ben már azok is lakáshoz juthatnak, akiknek egyébként még évekig kellett volna járniuk saját otthonra. Nem lebecsülendő az sem, hogy az üzemi demokrácia szélesítésével egyidejűleg a munkáskollektíva közvetlenül tapasztalhatja annak gyakor­lati alkalmazását is: maguk döntik el, kit részesítsenek a lakástámogatásra megtermelt összegből. Országos verseny­­­nyertessel kiosztották a „Ki minek mestere vetélkedő díjait A befejező szakipari mun­kák jelenítik ma az építőipar legnagyobb problémáját. En­­nek a felismerésnek a jegyé­ben a KISZ Közonti Bizottsá­gának a kezdeményezésére az ÉVM, szakszervezetünk, a Te­­levízió és az Építőipari Tudo­mányos Egyesület az elmúlt hónapokban versenyt hirdetett meg az építőipari befejező munkák szakmáiban azoknak a páralatoknak a brigádjai számára, amelyeknél a lakás­építés legkorszerűbb, házgyá­ri panelos technológiáját alkal­mazzák. A festők-mázolók, tapétá­zók, hideg- és melegburkolók, központifűtés-szerelők és víz­­vezetékszerelők országos ver­senyén 16 vállalat 544 brigád­ja vizsgázott szakmájából a szakértőkből álló zsűri előtt. A verseny résztvevőinek azonban nemcsak sokoldalú gyakorlati követelményeknek kellett megfelelnie, hane­m számot kellett adni elméleti tudásuk­ról és politikai felkészültsé­gükről is a verseny két fordu­lójában. Mint ahogy azt is ta­núsítaniuk kellett, hogy is­merik és helyesen alkalmaz­zák tevékenységük során a munkavédelmi szabályokat. Mint a rendező szerveket képviselő zsűri megállapítot­ta, a verseny sok hasznos ered­ménnyel járt. A gyakorlati fel­adatok végzése során a ver­senyző brigádok mindenütt több és minőségileg kifogásta­­lanabb munkát végeztek, mint a szokásos műszakokban, s jól érvényesítették az anyagtaka­rékosság szempontjait, példát mutattak a technológiai fegye­lem megtartásában. S ez annál is inkább örvendetes, mert a verseny bevallott célja volt a minőségi munka iránti igé­nyesség fokozása, a fiatalok munkássá, méghozzá jó mun­kássá nevelésének elősegítése, a fiataloknak a szakma szép­ségeivel való megismertetése. Ahogy a „Ki minek meste­re” vetélkedő december 17-i eredményhirdetésekor a buda­pesti Láng-gyári művelődési otthonban látni lehetett, a fiatalok valóban szépen szere­peltek — az első helyek és a helyezések nagyobb részét ők hódították el. Különösen dicsé­retes a vidéki vállalatok fia­taljainak a szereplése, hiszen egyik-másik szakmában nem­csak egyenrangú versenytársai voltak a fővárosi szakjellegű vállalatoknál dolgozó brigá­doknak, hanem meg is előzték azokat. Az elismerés hangján nyilatkoztak a verseny rende­zői a Hajdú megyei ÁÉV, a DÉLÉP, a Szolnok megyei ÁÉV, a Borsod és a Bács me­gyei ÁÉV versenyző brigádjai­ról, annak hangsúlyozásával, hogy rangjához méltóan sze­repelt a versenyben az OR­­SZÁK és a 43-as ÁÉV is. Az ünnepélyes eredmény­­hirdetésen megjelent négyta­gú brigádok előtt Trefil Ist­ván, az ÉVM főosztályvezetője méltatta a sikeres vetélkedőt, s köszöntötte a résztvevőiket. Kiosztották a díjakat, okleve­leket, pénzjutalmakat. Az el­ső helyezettek díszoklevelet, 10 000 forint jutalmat és kül­földi utazást nyertek. A zsűri döntése értelmében a hat szakma közül háromban két első helyezettet hirdettek ki. A festő-mázoló szakmában első az ORSZAK Juhász Gá­bor vezette brigádja és a Bács megyei ÁÉV Szál Ferenc ve­zette kollektívája. A tapétá­zók közül az egyik első helyet ugyancsak az OSSZAK szerez­te meg Prozlik János brigádja jóvoltából, míg a másik első helyezett László István bri­gádja a Hajdú megyei ÁÉV- től. Két első helyezett volt a melegburkolók versenyében is: Burszán Gyula brigádja az ORSZÁK-tól és Kelemen Ti­bor brigádja a Borsod megyei ÁÉV-tól. A hidegburkolók ve­télkedéséből Tóth Balázs bri­gádja vitte el a pálmát a Pest megyei ÁÉV-tól, fűtésszere­lőknél első a Keserű Mihály vezette brigád a Veszprém megyei ÁÉV-tól, míg a vízve­zetékszerelő brigádok közül a Szolnok megyei ÁÉV Csabai Ferenc vezette brigádja dia­dalmaskodott. Nehéz volna felsorolni a versenyben nagyszerűen sze­repelt valamennyi résztvevő brigádot. De hogy ez a vetél­kedő milyen sikeres volt, tanú­sítja az, hogy még a negyedik­­hatodik helyzetiek közül is számos versenyzőt jutalmaz­nak belföldi társasutazással. A bírálóbizottság dicséretben ré­szesítette a Hajdú, a Szolnok, és a Heves megyei RÉV KISZ- szervezetét azért a lelkes és eredményes munkáért, ame­lyet a vetélkedő szervezésében és lebonyolításában kifejtet­tek. " Az építőipar 1975. évi feladatai Az ÉVM és az építők szakszervezete vezetőinek állásfoglalása Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztériumnak és az Építő-, Fa- és Építőanyagipa­ri Dolgozók szakszervezetének vezetői, Bondor József mi­niszter és Gyöngyösi István főtitkár vezetésével decem­ber 14-én az ÉVM-ben átte­kintették az idei közös fel­adatok végrehajtását és meghatározták az 1975. évi együttműködés fontosabb fel­adatait. Megállapították, hogy a termelési, gazdasági felada­tok eredményes teljesítéséhez nagymértékben hozzájárult az MSZMP XI. kongresszusa és felszabadulásunk 30. évfordu­lója tiszteletére kibontakozott munkaverseny-mozgalom, amelyben az építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók többsége nagy aktivitással vesz részt. A jövő évi feladatokkal kapcsolatban alapvető célki­tűzésként jelölték meg a népgazdaságnak fontos nagy­beruházások kivitelezési üte­mének gyorsítását, a lakás­építkezési terv hiánytalan teljesítését, a munka- és üzemszervezési, valamint a munkafegyelem­ javítását, az alapanyagok és az energia ta­karékosabb felhasználását, a gazdasági eredmények növe­lését, ami egyben fontos fel­tétele a személyi jövedelmek tervezett emelkedésének is. A minisztérium és a szak­­szervezet vezetői felhívják az ágazat dolgozóit, hogy a kongresszusi és felszabadulá­si munkaversenyben a legfon­tosabb népgazdasági és gaz­daságpolitikai célok elérését segítsék. A minisztérium és a szak­­szervezet vezetői elhatározták, hogy az együttműködés leg­fontosabb kérdéseiben rész­letes munk­aprogramot dol­goznak ki, közös megbeszélé­seken értékelik majd a vég­rehajtását és meghatározzák az újabb feladatokat is. Hatmillióval többet A Kiskunhalasi Építőipari Vállalat dolgozói a Kiskunha­lason és Kiskunfélegyházán épülő lakások korábbi átadá­sára tettek felajánlást. Vál­lalták azt is, hogy idei terme­lési tervüket 6 millió forint­tal teljesítik túl, valamint azt, hogy két kommunista műszak bérét óvoda és bölcsőde fej­lesztésére utalják át. A kom­munistái műszakot már meg­tartották és 20 670,5 forintot adtak postára az óvodák és bölcsődék bővítésére. ÁLLTAK a S Dunaújvárosban nemcsak a Vasmű jelentős a népgazdaság számára, hanem a Papíripari Kombinát is. Építésében ed­dig két lépcső készült el — amelyben már folyik a terme­lés. A termelő üzemek mel­lett — karcsú víztorony között épül a milliárdos költséget is meghaladó harmadik s­­zakasz­a, a hullámpapír vertikum. , Két éve vonultak­­el a 26-os építővállalat legjobb brigádjai Mózes Tibor főépítésvezető irá­­nyításával, és akkor megfogad­­­­ták, hogy 1974-re állni fog a­­ gyár. Állták is szavukat.­­ De jelentős feladatot hajtot­tak végre a 31-es vállalat dol­­l­­gozói is. Ők végezték a tároló­­tartályok csúszózsaluzásos ^ munkáit. Novemberben újabb ^ vállalat kezdte meg a felvonu­lást: a Vízgépészeti Vállalat. ^ Feladatuk az ivó- és ipari víz-­­ rendszer elkészítése. Később­­ ők végzik a biológiai szenny­­­­víztisztító berendezés kivite­­­­lezését is. ^ Áll a gyár, épül az üzem. ^ Naponta újabb és újabb fel­­£ adatok valósulnak meg a ^ KISZ-védnökséggel épülő du­­­­naújvárosi Papíripari Verti­­­­kum­ban. 8 (gubacsi) Eredményekben gazdag, békés, boldog új esztendőt kíván az építő-, fa-, építőanyag- és szerelőipar minden dolgozójának és kedves családjának a SZAKSZERVEZET ELNÖKSÉGE

Next

/
Thumbnails
Contents