Építők Lapja, 1975 (70. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-02 / 1. szám
1975. JANUÁR 2. ÉPÍTŐK LAPJA Megnövekedett feladatok — felelősség A fővárosi építő-, építőanyag-ipari és faipari munkásság, a szakmához tartozó tervező- és kutatóintézetek dolgozóinak szervezeti, mozgalmi életét szakszervezetünk Budapesti Bizottsága szervezi irányítja. Ez a munka rendkívül sokrétű. Nem csupán azért, mert körülbelül 130 ezer dolgozó közösségéről van szó, hanem azért is, mert figyelemmel kell lenni a szakmák sokféleségére, az adódó problémák differenciáltságára, az építőipari munkásság élet- és munkakörülményeinek eltérő voltára, és még sok más körülményre. Mindezek fényében arra kértük Takács László elvtársat, Budapesti Bizottságunk titkárát, tájékoztasson bennünket, hogy: — Melyek voltak 1974-ben a legfontosabb szakszervezeti feladatok a Budapesti Bizottság területén és hogyan állt helyt az apparátus a teendők elvégzésében? Tevékenységünk irányvonalát természetesen az elmúlt kongresszus és a központi vezetőség határozatai szabták meg — mondotta bevezetőben Budapesti Bizottságunk titkára. Több nagyszabású munkaprogram megvalósításáról beszélhetünk ezen belül. Gondolok itt például az év elején áttanulmányozott és észrevételezett több mint száz kollektív szerződésre, a tavalyi beszámolók értékelésére, az 1974. évi tervek kimunkálására. S ide sorolnám a pártkongreszszus és felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére indított szocialista verseny politikai előkészítésének, megszervezésének, irányításának feladatait. Mindezekkel párhuzamosan felméréseket, tanulmányokat készítettünk több, a szakszervezeti tagság helyzetét, a dolgozók sorsának alakulását befolyásoló területen. Hogy csak a leglényegesebbeket említsem: megvizsgáltuk az elmúlt ötéves terv bér- és jövedelempolitikai intézkedéseinek eredményeit és hatását, az anyagipar munkahelyi viszonyait és szociális ellátottságát és tanulmányoztuk a hozzánk tartozó alapszervezetekben a műhelybizottságok munkáját. Tevékenységünkben fontos helyet kapott továbbá a területpolitikai és aktuális feladatok folyamatos végzése. Közülük kiemelném a budapesti lakásépítés és a járulékos beruházások állandó figyelemmel kísérését, annak szorgalmazását, hogy a tervezett lakásmennyiség és a járulékos beruházási programban szereplő létesítmények 1975. végéigmaradék nélkül megépüljenek. E cél felé törekedve sok problémával volt dolga az apparátusnak, hiszen még Budapesten is példátlan nagyságrendű építőmunkáról van szó. Mi bízunk abban, hogy közreműködésünk érdemben is hozzájárul a meglevő nehézségek leküzdéséhez. Jó alapot jelent e tekintetben, hogy tizenöt érdekelt vállalattal szocialista együttműködési szerződést kötöttünk. Emellett védnökséget, vállaltunk a Metro új vonalainak építése felett, s örömmel mondhatom, hogy a védnökség emlékére „Építő”-nek elnevezett fúrópajzs a Deák tér és a Felszabadulás tér között éppen az elmúlt hónapokban ért el sorozatosan rekordteljesítményeket. Védnökei vagyunk továbbá — a Szakszervezetek Budapesti Tanácsával és a KISZ Ifjúmunkás Tanácsával karöltve — a Skála Áruház építésének, s hisszük, hogy ez a védnökség kedvező befolyással lesz majd a megvalósításra. Mindehhez járul még a tengernyi operatív feladat, amely naponta próbára teszi az apparátust. Munkatársaink nagyon sokat dolgoznak, s bár természetesen a központi akaratnak megfelelően, de önállóan tevékenykednek. Nyugodt szívvel állíthatom, hogy feladatkörükben meg is felelnek a várakozásnak. Az állandó munkában, a különféle vizsgálódásokban és az ellenőrző tevékenység folytatásában segítségünkre van a belső munkatársakon kívül mintegy 400 társadalmi aktíva, ők alkotják a különféle — közgazdasági, munkavédelmi, szociálpolitikai, stb — munkabizottságok gerincét. Köszönettel tartozunk áldozatos munkájukért, hiszen nélkülük nem is volnánk képesek elvégezni feladatainkat. Köszönet jár azoknak a szakértőknek is, akik egy-egy speciális feladat elvégzésében közreműködtek a Budapesti Bizottsággal. Egyik legalapvetőbb szakszervezeti feladat az érdekvédelem. Hogyan látja el a Budapesti Bizottság ezt a feladatát? Érdekvédelmi feladatainkat két irányból közelítjük meg, a dolgozók érdekvédelme közvetett és közvetlen úton valósítható meg maradéktalanul. Ennek megfelelően ügyelünk arra, hogy az elnökségi és más testületi döntések érvényre jussanak az alapszervezetek tevékenységében. Evégett részt veszünk az alapszervezeti testületi tanácskozásokon, s a Budapesti Bizottság tételesen is vizsgálja rendszeresen a vállalati szabályozókat (gondolok itt a kollektív szerződésre, törzsgárdaszabályzatra, munkavédelmi előírásokra, stb.) és észrevételeinket a vállalatok vezetőinek a tudomására hozzuk. Ezek az észrevételek általában nagyon hasznosak, ahol visszásság fordul elő, azonnal mód van a helyesbítésre. S ezeket a jelzéseket a további szabályozásnál is figyelembe vehetik, veszik is. A közvetett érdekvédelem kategóriájába sorolhatjuk továbbá azokat a vizsgálódásokat, amelyeket a Budapesti Bizottság rendszeresen folytat, amelyeket testületileg megtárgyal, és amelyek tapasztalatait, következtetéseinket az illetékes hatósági szervek vagy társadalmi fórumok vezetőihez továbbítjuk. Tehát lényegében kollektív érdekvédelemnek minősíthetjük a bér- és jövedelempolitika alakulása, a baleseti kártérítési eljárások témakörben végzett vizsgálatainkat, s csaknem teljesen azt a széles körű előkészítő munkát, amelyet a Budapesti Bizottság az alapszervezetek éves programjának a kialakítása során végzett. Sokat foglalkoztat bennünket a dolgozók közvetlen, egyéni érdekvédelme is. Ezen belül igen hasznos funkciót lát el a Budapesti Bizottság mellett működő tanácsadó csoport, amely részint a heti fogadóórákon, részint a levél útján eljuttatott panaszok, észrevételek kivizsgálásával, úgy is mondhatnám, az „igazság szolgáltatásával” szolgálja szervezetünk tagságát. Érkeznek panaszok továbbá különféle állami, társadalmi szervezetek, közintézmények — pl. a sajtó — útján. Ezek megvizsgálásában, az intézkedések meghozatalában apparátusunk megfelelő munkatársai tevékenykednek é s bátran állíthatom, hogy munkájukat megnyugtató eredmények fémjelzik. A dolgozók érdekvédelmének előtérbe állítását jelzi az a közös szakszervezeti-állami intézkedés, amelynek alapján — egyenlőre — négy budapesti vállalatunknál létrehoztuk a mostanában sokszor szóba kerülő jogsegélyszolgálatot. Mi természetesen úgy képzeljük el, hogy ez a szolgálat mindenekelőtt munkaviszonnyal kapcsolatos kérdésekben ad majd tanácsot, s jár el a dolgozók érdekében a megfelelő fórumokon. Ez persze nem zárja ki, hogy bármely jogi vagy szabályozási kérdésben ne álljon a dolgozó rendelkezésére a szolgálat, kivéve az ügyfelet terhelő büntetőjogi ügyeket. A szakszervezeti jogsegélyszolgálat előnye ezen túlmenően az illetékmentesség és a soronkívüliség. — A budapesti építő, fa- és anyagipari munkások táborában hagyományos a jó, eleven mozgalmi élet. Hogyan értékeli ezt most a Budapesti Bizottság titkára? Meggyőződésem, hogy egyre inkább hűek tudunk lenni a sok évtizedes hagyományokhoz. Örömmel mondhatom, hogy taggyűléseink — különösen amióta decentralizáltan rendezzük — élénkek, valóban „a dolgozó nép okos gyülekezetei”. Az alapszervezetekben dolgozó tisztségviselők, az szb-titkárok, műhelybizottsági titkárok, a bizalmiak döntő többsége és a szakszervezeti bizottságok tagjai is emberileg és politikailag egyaránt jól megállják helyüket. Annak ellenére, hogy a feladatok ma jóval bonyolultabbak, sokkal többet kívánnak e tisztségek viselőitől, mint korábban. Budapesten ritkár meg lehet nézni, hogy egy szakszervezeti bizottság hogyan készít elő és végez el egy testületi feladatot — szakértelemmel, színvonalasan, magasfokú politikai érettséggel. Ezzel nem szándékom takargatni a még előadódó fogyatékosságokat. Tudjuk például, hogy a műhelybizottságokban nem ritkán csak a titkár tevékenykedik, még kialakulatlan a testületi munka. Azt is érzékeljük, hogy az eddiginél sokkal hathatósabban kell segíteni a bizalmiak munkáját, sőt azt mondhanám, hogy ezt a feladatot avatjuk további munkánk egyik alapkövévé. Javasoltuk például az alapszervezeteknek, hogy a bizalmiak oktatását a jövőben koncentráltan szervezzék meg, s magunk is sok műhelybizottsági titkárt, bizalmit, szakszervezeti tisztségviselőt oktatunk, illetve küldünk szakszervezeti iskolára, például a most lezárult évben 900-at. Az eleven mozgalmi élet sok jelét vehetjük észre a szakszervezet budapesti bizottságához tartozó vállalatoknál. Utalhatok itt a különféle társas összejövetelek — mozgalmi események, nyugdíjas találkozók, kiállítások, közös brigádprogramok stb. — sokszínűségére, gyakoriságára. Nem véletlen, hogy most, a tagkönyvcsere időszakában megismert pontos adatok szerint a szervezettség igen nagy előrehaladását tapasztaljuk Budapesten — mindenekelőtt a kivitelező építőiparban és a szerelőiparban, a korábbi időszakokhoz képest. — Hogyan tovább? Miben látja az új esztendő legtöbb munkát adó feladatait? Az apparátus tisztában van feladataival, s azzal is, hogy azokat csakis a legodaadóbb munkával végezheti el. Emlékeztetnénk itt a IV. éiterves terv befejezésével összefüggésben adódó feladatokra, a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny új, a minőség, a hatékonyság, a takarékosság szempontjait előtérbe helyező orientációjával kapcsolatos politikai meggyőző munkára. Fontos teendőnk, hogy zavartalanul bonyolítsuk le a tagkönyvek cseréjét. Aztán itt van az 1975. évi szakszervezeti munka, valamint az ötödik ötéves terv előkészítése, az új kollektív szerződések kimunkálása, ahhoz megfelelő koncepció rendelkezésre bocsátása az alapszervezeteknek. S mindezeket abban a tudatban kell elvégezni, hogy tulajdonképpen ez már érdemi felkészülés a XXXII. kongresszusunkra. Szeretnénk úgy odaállni a kongresszus fóruma elé, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk Budapest építő-, fa- és építőanyag-ipari munkástársadalma sorsának jobbulásért, politikai öntudatának továbbfejlesztéséért. Az emberektől kaptam erőt, hitet... Kozma Dezsőt nyugdíjaztatása alkalmából az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki. A kitüntetést a Pest megyei Bizottság múlt év december 12-i ülésén Somogyi Sándorné, központi vezetőségünk titkára adta át. A Pest megyei ÁÉV nyugdíjas stb.-titkára, mindenki „Dezső bácsi”-ja, Kozma Dezső. Pár hete ment csak nyugdíjba. Ez az idő rövid még az átálláshoz a sirikás hétköznapoktól a teljes pihenésig. Mégis van már egy tüske benne. Arról panaszkodik, hogy amióta nyugdíjas, naponta tizen is megkérdezik, hogy érzi magát, hogy szolgál az egészsége, egyszóval: „szememre hányják az életkoromat, szinte minden órában az orrom alá dörgölik, hogy elszállt az én ifjúságom is...” No, nem mérges ő komolyan. Csak azért neheztel, mert korábban nem sokat törődött — a családján kívül — senki az egészségével, most meg ez az első kérdése mindenkinek. Világéletében egy szakmában dolgozott —, az építőiparban. De hogyan is kezdődött? Mondja el ő maga. — Nagyon régen volt. A húszas évek elején. Kellett a pénz a roppant szerényen élő nyíregyházi kis családban, ahol a sors különös véletlenje egy igen jó nevelőanyát rendelt számomra. Azért lettem kőműves-inas, mert ez volt az egyetlen szakma akkor a városban, ahol a tanulók fél napszám fizetést kaptak, napi nyolcvan fillért. Boldogan vittem haza hetenként a keresetemet. — A háború kitöréséig forgattam a vakolókanalat, amíg engem is be nem hívtak. Az utászokhoz kerültem. 1944. karácsonyakor Rákoskeresztúron estem szovjet hadifogságba. Propagandista lettem, s a Vörös Hadsereggel tartottam egészen a nyugati határig. Súlyosan megbetegedtem, s felgyógyulásom után Jászberényben kezdtem el újból a munkát 1946-ban. — Mindig érdeklődő ember voltam. Érdekelt a munkám, az emberek, a politika. Hamarosan párttag lettem, s szakszervezeti bizalmi. Majd a helyi építőmunkások szakszervezeti csoportjának vezetőségi tagja. Iskolára küldtek a fővárosba. Egy Róbert Károly körúti laktanyában volt a négyhetes tanfolyam. Csak úgy habzsoltam a számomra új ismereteket. — Jászberénybe visszatérve, jugoszláviai építőmunkára jelentkeztem. Kíváncsi voltam, mi történik az országon kívül. Két évig dolgoztam Belgrádban és Szarajevó környékén. Itt is végig csoportbizalmi voltam. Nagyon sok élményben volt részem. Sokat tanultam a szakmából is. — Hazatérve, a Vasbeton Gyárépítő Vállalat csepeli részlegéhez kerültem, 1950- ben Csepeli Építési N. V.-re változott a neve, s ez a mostani Pest megyei ÁÉV jogelődje. Tehát tulajdonképpen 1949-től vagyok ennél a vállalatnál. Voltam bizalmi itt is, pártvezetőségi tag, párttitkár, pár évig hivatásos katonatiszt, majd ismét kőműves brigádvezető. 1961-ben az szb függetlenített termelési felelőse. 1962-től pedig szbtitkár — a nyugdíjazásomig. — Ennyi dióhéjban az életem. Változatos, élményekben gazdag, felejthetetlenül szép napokat töltöttem el Csepelen. Itt lakom ma is. A legjobban az emberek között éreztem mindig magam. Ez volt az én igazi „közegem”. Tőlük kaptam erőt, hitet a korántsem problémamentes mozgalmi munkához, amit legjobb tudásom szerint végeztem az utolsó napig.. Mindent megtettem, ami szerény erőmből tellett. Ha még egyszer születnék, újra ezt a hivatást vállalnám. Dicsekedni soha sem szeretett Kozma Dezső. Még ha lett volna is mivel. Most mégis elmondott búcsúzóként egy „sztorit”, amiről eddig senkinek sem beszélt. 1944. őszén utasszakaszuk Kecskemét alatt, a szegedi országút hidait őrizte. Valamennyi alá volt aknázva, s csak a parancs hiányzott, hogy a tucatnyi műtárgy a levegőbe repüljön. Délről gyorsan közeledtek a szovjet csapatok. Kozma Dezső — néhány bajtársával — ezek közül egyről tud ma is, egy iskola igazgatója — hatástalanította a robbanótölteteket az utolsó percekben. Valamennyi híd épségben maradt. Az év utolsó vszi ülésén búcsúzott tőle a vezető testület. Nagyon sok értékes ajándékot kapott. Egy szovjet vendég — évek óta hazánkban tartózkodó alezredes — mindezt látva levette zubbonyáról a sztálingrádi emlékérmet, s Kozma Dezső mellére tűzte. „Én nem tudok neked most mást adni, csak ezt az érmet — mondotta tört magyarsággal — amely az én legkedvesebb kitüntetésem volt!” A szovjet tiszt nem is tudta: ez az érem méltó helyre került, igaz kissé későn — 30 év múlva. J. J. 3 Konténer az építőiparban A 43-as számú Állami Építőipari Vállalat az építőiparban elsőként vezette be a konténeres szállítást. A nagyméretű alumínium szállítótartályokban elsősorban azokat a félkész és késztermékeket szállítják, amelyek sérülékenyek, az időjárás is kárt okozhat bennük. Ilyenek például a szőnyegpadló, konyhabútor, parketta. (MTI Fotó: Csikós Gábor felv.) Minisztériumi és szakszervezeti vezetők tanácskozása A KPM építőiparágának és az építők szakszervezetének vezetői Kiss Dezső miniszterhelyettes és Gyöngyösi István főtitkár vezetésével december 19-én áttekintették az idei közös feladatok végrehajtását és meghatározták az 1975. évi együttműködés fontosabb tennivalóit. Megvitatták azokat a feladatokat, amelyek az MSZMP Központi Bizottságának december 5-i állásfoglalásából a közúti építőipar dolgozóira hárulnak a IV. ötéves terv utolsó évében. Kiemelt feladatnak tekintik a metró építését, a közutak korszerűsítését és biztonságos fenntartását, a munka- és üzemszervezés korszerűsítését, az alapanyagok és az energia takarékosabb felhasználását, a gazdasági eredmények növelését szocialista munkaverseny keretében. A minisztérium és a szakszervezet vezetői elhatározták, hogy az együttműködés legfontosabb kérdéseiben részletes programot dolgoznak ki. A kongresszus jegyében A fővárosi lakosság lakáshelyzetének kedvezőbbé tétele a IV. ötéves tervidőszak végén éppen olyan fontos célkitűzés, mint az első évben volt. Ennek érdekében a vállalatok gazdasági és társadalmi vezetői a XI. kongresszus tiszteletére ún. „együttműködési szerződés’’^; kötöttek, melyben vállalják — a lakásprogram maradéktalan teljesítését, — a közös munkaterületeken összehangolt együttműködést. A szerződő vállalatok szocialista kollektívái, szocialista brigádjai a vezetők vállalását megerősítették az alábbiakkal: — a munkákat rövidebb átfutási idő alatt, — jó minőségben, garancialevél kiadásával készítik el, — más szakmák által végzett munkákat megóvják. Az Országos Szakipari Vállalat szocialista brigádjai (festő-mázoló, tapétás, hideg-meleg burkoló stb.) azon tevékenykednek, hogy a tervteljesítésen túl széppé, kellemessé varázsolják a lakások belsejét. Az új tulajdonosoknak szeretnének örömet szerezni. Örömet az új esztendőben a kongresszus jegyében. Bálint Józsefné Intézményközpont épül Miskolcon, a diósgyőri városközpontban új szolgáltató központot építenek. A négy és fél ezer négyzetméter alapterületű létesítményben helyet kap a GELKA-szervíz, a Patyolat-fiók, fodrászat, szabóság, ABC-áruház és iparcikkbolt, virágüzlet, édességbolt, étterem és eszpresszó, valamint egy borozó. Az új, nagy kiterjedésű lakótelep szolgáltatóközpontja előreláthatólag 1976-ban készül el. A dolgozók munkavédelméért Az ukrajnai üzemekben és építkezéseken fokozódik a munkavédelem. Idén a munkabiztonság növelésére a köztársaságban 280 millió rubelt fordítanak. Szovjetunió-szerte szigorú munkavédelmi rendszer őrködik a biztonság felett. Minden vállalatnál megszervezték a munkavédelmi szolgálatot. A nyugati országoktól eltérően a szocialista egészség- és munkavédelmi normák nem ajánlások, hanem törvényerejű rendeletek. (APN)