Építők Lapja, 1978 (73. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-02 / 1. szám

2 Eredmények, tervek Új évad előtt a metróépítők művelődési otthona Új évad előtt áll szakszerve­zetünk egyik legjelentősebb fővárosi közművelődési intéz­ménye, a Metró Klub. Felada­ta kettős: egyrészt a gondos­kodás a metrót és számos egyéb létesítményt megvalósí­tó Közlekedési és Metróépítő Vállalat kerek ötezer dolgozó­jának művelődéséről, másrészt­­— központi fekvésű intézmény lévén — a környékbeli lakos­ság kulturális, szórakozási igé­nyeinek kielégítése. S e köve­telményeknek negyedszázad­nál régebbi megalakulása óta e klub igyekszik évről évre jobban eleget tenni, miközben újabb és újabb tennivalói­k adódnak. A sorrendiségben elsőséget örez természetesen a KÉV, amely a Metró Klubot saját­jáénak tekinti, s nemcsak szó­ban, hanem tettekben is, mint­­szakszervezeti intézményét, messzemenően támogatja. Be­szédes példa erre a jóléti alán­ból ráfordított összeg emelke­dése: 1971-ben 100 ezer, 1977- ben már 470 ezer forint volt, 1978-ra pedig 530 ezer lesz. Az elmúlt évre a Metró Klub­­sokoldalú munkatervet állított össze, ennek teljesítését, az adottságokat és lehetőségeket mérlegelve dolgozták ki az 1978. évi programot. Mit si­került végrehajtani és mit nem, mi várható a továbbiak­ban? — erről kérdeztük elő­ször Rádi Gábort, a vszb kul­turális, agitációs propaganda- és sportfelelősét. — Elmondhatom, a klub minden fontosabb, a KÉV dol­gozóinak érdekében kitűzött célját megvalósította. Rend­szeressé váltak a szocialista brigádklub havi összejövetelei, november 7-ére színvonalas vetélkedőt rendeztek. A válla­lati turistaszakosztállyal, illet­ve tömegsportbizottsággal kö­zösen megszervezték a terve­zett országjáró kirándulásokat. Kapcsolatot teremtettek válla­latunk vidéki építésvezetősé­geinek szocialista brigádjaival, megvalósultak a „kihelyezett” munkahelyi klubestek. A Met­ró saját előadói körének tag­létszámát 10-ről 16-ra emelte, minthogy újabban a Bartók Béla úti és a Kunigunda utcai szállókon végzendő ismeretter­jesztő munkát is vállalta. Ered­ményesen működik a Metró­ban a vállalati KISZ-klub, a nyugdíjasok klubja. Színhelye a Dohány utcai épület a kü­lönféle üzemegységeink szelle­mi vetélkedőinek, a munkahe­lyi szavalóversenyek döntői­nek. Az év során öt kiállítást rendezett meg, hivatásos és amatőr képzőművészek mun­káiból, volt plakát- és kirakat­­rendezői kiállítás is. Mindegyik két héten át tartott nyitva, sok ezren tekintették meg őket. — Éppen e sokrétű munka továbbfejlesztésére állított vál­lalatunk a klub igazgatója mel­lé november 1-től külön főál­lású népművelőt, jól képzett szakembert. A már húsz mun­kahelyi letétet irányító könyv­tár élére szintén új, fiatal ve­zető került, 1978-ra összeállí­tott terve alapján, amely a könyvtárfejlesztésen túl szín­vonalas irodalmi vetélkedők, író-olvasó találkozók megtar­tását is előirányozza, úgy lát­juk, helyesen választottunk. Szerződéseket kötnek a brigá­dokkal, könyvajánlást készíte­nek számukra vállalásaik tel­jesítéséhez, segítik az érdeklő­désüknek megfelelő olvasmá­nyok kiválasztását. Szó esik arról is, ami nem valósult meg a tervből, illetve nem a tervezett formában. A cigány folklórkört — az ér­deklődők szétszórtsága miatt — nem sikerült a Metró Klub­ba összehozni, a jó elgondolást az egyes szállókon helyileg igyekeznek megvalósítani. Megoldásra vár a szocialista brigádok múzeumlátogatásá­nak megszervezése és még több feladat, amelyeknek vég­rehajtását 1978 elejétől a KÉV- nél már megalakult vállalati művelődési bizottság is segíti, ellenőrzi majd; a testület társ­elnökei Farkas Gyula terv- és munkaügyi igazgatóhelyettes, valamint a vszb képviseleté­ben Rádi Gábor. Váradi Imréné, a Metró Klub igazgatója főként azokról a feladatokról beszél, amelyek­nek ellátására a VII. kerületi Tanács kérte fel őket, leg­utóbb tartott felügyeleti vizs­gálata alapján. " Még szervezettebbé tesz­­szük a szocialista brigádklub munkáját. Alkalmi kiállításo­kat rendezünk a munkahelye­ken és a szállókon is, több iro­dalmi-zenei vetélkedőt szerve­zünk a KÉV dolgozóinak. Ugyanakkor arra törekszünk, hogy még több érdeklődőt vonzzunk ide a lakóterületről. Nálunk rendezhetik kiállítá­saikat a kerületi általános is­kolák; hétvégi, szombat-vasár­napi programjainkon a P. Mo­bil és a Beton együttest­ hall­hatja a vállalat és a környék ifjúsága. Irodalmi színpadunk, illetve színjátszócsoportunk 1977-ben komoly sikert ért el: nívódíjat kapott a budapesti amatőr együtteseknek a Fővá­rosi Művelődési Házban meg­rendezett fesztiválján, s ennek nyomán számos helyre meg­hívták vendégszereplésre, így a KISZ-központba, még Mis­kolcra is. Tagjai hasznosan működtek közre irodalmi is­meretterjesztő előadásainkon. Mégis, azt várjuk a tehetséges fiatalokból álló, neves szakem­ber által irányított együttestől, hogy a jövőben olyan műso­rokkal is felkészüljön, ame­lyek szélesebb közönséget von­zanak, s például a munkás­­szállások lakói számára is ért­hetőek. Nem arra gondolok, hogy engedjenek az irodalmi­­művészeti színvonalból, sőt. Azt hiszem, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának szerve­zésében a hivatásosakból álló művészbrigádok szálláshelyi körműsorának sikere idestova két évtizede eléggé bizonyítja, mennyire hálás és befogadó­képes az ottani közönség... A vállalat és a klub össze­tartozását, az intézmény nép­szerűségét jellemzi. 1977-ben jelentős átalakításokat végez­tek benne, amelynek költsé­geit saját bevételből fedezhet­ték. De ez sem lett volna ele­gendő, ha nem járulnak hozzá sok társadalmi munkával — szabad idejükben — a KÉV szocialista brigádjai. Ilyen együttműködés mellett a Metró Klub bizonyára ered­ményesen teljesíti majd 1978. évi munkatervét is. G. Szabó László Brigádmozi és mindenki iskolája A gyári közművelődés helyzetét vitatta meg a Kőbányai Porcelángyár szakszervezeti bizottsága Minden évben a legfonto­sabb témák között tartják számon a Kőbányai Porce­lángyárban a gyári közműve­lődés helyzetét. Ebben a szel­lemben vitatta meg legutóbb is a szakszervezeti bizottság a közművelődési bizottság munkáját és a következő év terveit. Szóba került a beszámoló­ban, hogy mivel elég magas a gyárban azoknak a száma, akik nem fejezték be általá­nos iskolai tanulmányaikat, a közművelődési bizottság egyik legfontosabb feladatának te­kintette az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályá­nak elvégzésére irányuló propagandát, a gyár dolgozói­nak a „Mindenki iskolája” akcióba való bekapcsolását. Szerveztek, konzultációs lehe­tőségeket biztosítottak, tan­könyveket szereztek be, a nagyfokú érdektelenség miatt mégis alig sikerült előbbre lépniök. Eredményesebbnek bizo­nyult a közművelődési munka néhány más területe, öröm­mel állapíthatták például meg, hogy az idén a vidéki telephelyeken is sikerült TIT- előadásokat szervezni: a ba­lassagyarmati telepen tíz, a boldogi telepen hat ismeret­­terjesztő előadást tartottak. A szocialista brigádok mű­velődési vállalásainak meg­könnyítése érdekében, s azért, hogy az érdeklődő brigádta­gok rendszeresebben fejleszt­hessék filmművészeti ismere­teiket, létrehozták a „hétfői brigádmozit”. Márciustól rendszeresen az Építők Mó­ricz Zsigmond kultúrotthoná­­ban tartották meg a vetítése­ket. Elsősorban ismeretterjesz­tő tartalmú filmeket vetítet­tek, de bemutattak nagy­já­tékfilmeket is. Tizennégy elő­adást tartottak összesen, és a vetítések eredményeként fel­vetődött az igény a brigád­mozi keretein belül a nehe­zen hozzáférhető archív filmek vetítésére is. A gyár kapcsolata rendsze­resebbé vált a kerület kultu­rális centrumával, a Pataky István Művelődési Központtal is. A közművelődési bizottság egyik tagjának az a feladata, hogy a művelődési központ programjaira szervezze a dol­gozókat. Szóba került „az építőipar kiváló ifjúsági klubja” címet elnyert gyári Delta Klub munkája is. A klub program­jait a KISZ-bizottság kultúr­­bizottsága szervezi. Heti két alkalommal találkoznak a fia­talok, és ezeket az estéket a zene és a tánc mellett isme­retterjesztő előadások, szelle­mi vetélkedők, könyvismerte­tések, filmvetítések színesí­tik. Változatlanul népszerűek a gyár dolgozói körében az „Is­merd meg hazádat”-túrák. Az idén tizenkét közös kirándu­lást szerveztek, és minden al­kalommal több volt a jelent­kező, mint ahány férőhely az autóbuszokon. A tizenkét ki­ránduláson 860 dolgozó vett részt, eljutottak Egerbe, Lilla­füredre, Pécsre, Harkányba, Sopronba, Zircre, Herend­re, Győrbe, a Balatonhoz, és na­gyon jól sikerült százötven dolgozó részvételével a Zó­lyom — Besztercebánya ki­rándulás is. A túrák alkal­mával, ahol erre lehetőség volt (például Egerben, Sze­geden, Szentendrén) kulturá­lis programot is szerveztek, megtekintették a hagyomá­nyos nyári játékokat. Az szb-ülésen a közműve­lődési bizottság elnöke ele­mezte munkájuk hiányossá­gait is. Szóvá tette például azt, hogy a gyári élet külön­böző szintjein nem alakult még ki egységes közművelő­dési szemlélet, eltérőek a vé­lemények az egyes feladatok fontosságát illetően, és ez hátráltatja a tervszerűbb és eredményesebb munkát. Meg­említette azt is, hogy a köz­­művelődési bizottságban vég­zett nautika sok esetben meg­haladja a társadalmi munka kereteit. Megvitatta a szakszervezeti bizottság a további teendőket is. A közeljövő terveiről és feladatairól szólva ismét az általános iskola elvégzésének propagálása, a módszerek tö­kéletesítése került középpont­ba. A közművelődési bizottság az eddiginél is nagyobb erő­feszítéseket tesz a „Mindenki iskolája” sikeréért, nyitott tévéhelyiséget, tankönyveket bocsát a dolgozók rendelke­zésére, és a tanév végén kon­zultációkat szervez a vizsgá­ra való felkészülésre. A vizs­gaanyagokból még vetélkedő­ket is szeretnének szervezni. Jövő évi terveink között szerepel az is, hogy létrehoz­zák a gyári fotószakkört, s felújítják a népszerű Delta Ifjúsági Klubot is. Az szb-ülésen annak az igénye is felvetődött, hogy a gyári közművelődési feladatok megoldásában még szorosab­ban működjön közre a köz­­művelődési bizottság a szak­­szervezeti bizottsággal. Szilveszter éjjelén — Még mindig van nyolc percünk! ÉPÍTŐK LAPJA Szegedi építők sikere Az 1977-es esztendőt átfogó vetélkedősorozat decemberben ért véget Szegeden. A Munka és Műveltség vetélkedő ágazati és területi versenyein túljutott brigádok a Csongrád megyei döntőn adhattak számot felké­szültségükről, arról, hogy mennyire volt eredményes az egész évi önművelő munka, a közös erőfeszítést sem nélkü­lözhető tanulás. A vetélkedő győztese a MÁV szentesi építési főnökségének tervező brigádja lett. Hosszú küzdelemben dőlt el a máso­dik hely sorsa a Szegedi Cipő­ipari Vállalat és a DÉLÉP kö­zött, az építők Április 4. bri­gádja javára. A sikeres, jó kö­zösségi szellemű brigád tagjai többségükben fiatalok: anyag­­beszerzők, lakatosok, tech­nikusok a szegedi házgyárból. Bóka Róbert Kétmillió forint­­ fejlesztésre bővítik a Közép-Dunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat szombathelyi üzemét, ahol az iparágnak szükséges gépeket, termelő berendezéseket készí­tik. A munka meggyorsítására nemrég állítottak üzembe egy hatszázezer forint értékű, kor­szerű szovjet esztergapadot. A vállalat a saját dolgozói számára új szociális épületet készíttet a tanácsi építőipari vállalattal. A fürdők, az öltö­zők építésére másfél millió fo­rintot költenek. A szocialista brigádok már szabaddá tették az építési területet. A szociális helyiségeket ez év közepétől vehetik használatba a dolgo­zók. 1978. JANUAR *. Épületszerkezetek makettjei az oktatás szolgálatában Pécsett, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola építőipari ka­rának épületszerkezettani laboratóriumában a hallgatók gya­korlati — szakipari, asztalos, ács, kőműves, lakatos és bádo­gos szerkezetek — oktatása céljából épületszerkezetek kicsi­nyített másait készítették el. Itt a jövendő üzemmérnökök ezeket tanulmányozzák, elsajátíthatják azon szakmai fogáso­kat, szerszámkezelést, melyek az építőmesterségben szüksége­sek. (MTI Fotó : Bajkor József felvétele.) Ünneplőbe öltözve várták a könyveket 1972-től látom el az ÉVI­TERV szakszervezeti könyvtá­rában a könyvtárosi teendő­ket. Ezt az érdekes és szép társadalmi munkát mindig szí­vesen végeztem — hiszen ezért is vállalkoztam rá —, de egy, a közelmúltban lezajlott ese­mény, még nagyon sokáig vég­telenül kedves emlékként fog élni bennem. Az év elején, a könyvtári ál­lományt átvizságlva megálla­pítottam, hogy viszonylag sok ifjúsági könyv van a könyv­tárban, s ezeket nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem kölcsön­zik ki az olvasók. A szakszer­vezeti­­bizottsággal és a körze­ti könyvtár vezetőjével egyet­értésben úgy döntöttem, hogy ezeket a könyveket kiselejte­zem és átadom valamelyik vi­déki általános iskolának. Azért gondoltam vidékire, mivel a budapesti iskolásoknak sokkal több lehetőségük van arra, hogy szépirodalmi könyvhöz vagy bármi olvasnivalóhoz jussanak. Így esett ezután a választás a vállalat egyik, az Aristoteles elnevezésű szocialista brigád által patronált Csongrád me­gyei Mindszent-Téglási általá­nos iskolára. Miután 278 könyvről volt szó, a vállalat gépkocsiján vittük le az aján­dékot Az a száz éve épült iskola a kövesúttól kb. 700—800 méter­re fekszik, s mindössze egy tanteremből és a tanítólakás­ból áll. Abban az egy tante­remben tanulnak a környező tanyavilág gyerekei az első osztálytól kezdve egészen a nyolcadik általánosig. Ebben az évben 31 tanulója van az iskolának. Ez a 31 gyerek ünneplőbe öltözve ült a tanteremben, várt bennünket és a könyveket. „Milyen ünnep van ma" — kérdeztük. A tanítónő — Bozó Istvánná — válasza ez volt: „Nem elég nagy ünnep szá­munkra, hogy Budapestről el­jöttek hozzánk és ennyi sok szép könyvet hoztak nekünk?” — nos ehhez azt hiszem, so­k hozzáfűzni való nem kell! A tanítónő segítségével egy fél­órás műsor keretében mutat­ták be a gyerekek versben, dalban, prózában, hogyan is élnek ők ott a tanyán. Sze­mély szerint külön-külön is bemutatkoztak, elmondták magukról, szüleikről azt, amit érdemesnek tartottak. Rövid kis előadásukból nagyon sok mindent megtudtam ezekről a gyerekekről, többek között azt hogy a legtöbbjének hét-nyolc kilométert kell gyalogolnia hó­ban, esőben és főleg sárban, amíg az iskolába eljut. Nagyon tetszett az az őszinte, tiszteletteljes és szinte csalá­dias hangulat, amit abban az egy kis tanteremben érezni le­hetett. Végtelenül kedvesek voltak ezek a gyerekek. Szinte nem is lehet szavakba önteni azt az érzést, ami elfogott, annak az örömnek láttán, amivel a könyveket fogadták. Sárközi Györgyné Amatőr színjátszó csoport alakult a kecskeméti Fém­munkás Vállalatnál. Az üzem színjátszást kedvelő dolgozói különféle vidám színműveket, vásári komédiákat tanulnak be és azt tervezik, hogy műsorai­kat a műszak végén társaiknak mutatják majd be, a vásári ko­médiák mintájára. Tizenhatezer kötetből vá­laszthatnak könyvet a 26. sz. Építőipari Vállalat dolgozói a vállalat központi székházának könyvtárában. A vállalat min­den hatodik dolgozója tagja a sz­kszervezet könyvtárának, amelyhez négy letéti fiók is tartozik. Kismama-találkozót rendeztek A szakszervezeti bizottság kezde­ményezésére a gazdasági vezetők­kel egyetértésben először rendezték meg a Tokodi Üveggyárban a gyermekgondozási segélyen levő kis­mamák találkozó­ját. A meghívot­tak mintegy 80 százaléka megje­lent e kedves ren­dezvényen, gyer­mekeikkel együtt. Az ünnepségen Csordás László szb-titkár üdvö­zölte és köszöntöt­te a kismamákat, majd Lerner Lász­ló igazgatóhelyet­tes röviden tájé­koztatta a megje­lenteket a gyár életéről, a gyár­ban dolgozó nők élet- és munka­­körülményeinek javulásáról, hang­súlyozva, hogy e szociális juttatás letelte után nagy szeretettel várják vissza őket. A hivatalos rész befejezése után közvetlen beszél­getés alakult ki a kismamák és a ve­zetők között. A gyermekeknek kis télapó csomagok­kal kedveskedtek, az édesanyákat is megvendégelték. Tíz kismamát pe­dig segélyben ré­szesítettek. A beszélgetés ta­pasztalatait a gyár társadalmi és gaz­dasági vezetői úgy értékelték, hogy a felvetett problé­mákra, gondokra jobban oda kell fi­gyelni és — a le­hetőségek figye­lembevételével — meg is kell való­sítani az elhang­zott javaslatokat De szükséges az is, hogy legalább évente egyszer összehívják a gyer­mekgondozási se­gélyen levő dolgo­­­zóikat. Katona Pál

Next