Építők Lapja, 1983 (76. évfolyam, 1-24. szám)
1983-01-17 / 1. szám
2 Számítani lehet a tanácsokra is A bejárók kultúrálódása nemcsak a szakszervezet feladata Hivatalosan sokáig kétlakiaknak tekintették a bejáró munkásokat, akik csak az üzemekben, vállalatoknál munkások, és amint hazamernek, újra paraszttá válnak. Ez az ötvenes években realitás volt, de napjainkban a bejárók munkás státuszúak. Sokan arról beszélnek, hogy a bejárók között több a rosszul dolgozó, az igazolatlan hiányzó. Ezekről még nem készült statisztika, noha anyagi és társadalmi helyzetük mnapinaiiben van. Nemrég Hevesben is foglalkoztak a témával. Pontosabban: az ingázók érdekében kifejtett szakszervezeti ievelóriumikp tapasztalataiéval. Аж ingázás — életforma Heves megyei bizottságunk melett működő kulturális, agitációs és propaganda bizottság a közelmúltban három nagyvállalatnál gyűjtött információt a bejárók helyzetével, művelődésével kapcsolatban. Az állami, tanácsi és közúti építő vállalat dolgozóinak több mint fele ugyanis a munkahelyéhez közeli, és távolabbi községek lakója. A vizsgálódás mindenekelőtt megállapította, hogy nagyon sok bejárónak van lehetősége arra, hogy falujában kertet műveljen, állatot tartson, de teljes mértékben „emancipált” munkások. Anyagi és társadalmi helyzetüket az határozza meg, hogy viszonylag fejletlenebb falusi lakóterületről mennek be dolgozni egy viszonylag fejlettebbre. Miközben a bejárók nap nap után találkoznak a városias életmóddal, a városias szokásokkal, otthon, saját településükön ezeknek a hiányát látják. Nincsen megfelelő járda, vízvezeték-, közmű-, bolthálózat. Sok helyen a tanácsok keveset fordíthatnak közművelődésre, hiányzik a művelődési ház, vagy ami gyakoribb: szegényes a kulturális kínálat. Aki a városi munkatársához hasonló városi életmódot akarja éllni, akkor ezt csak úgy tudja megteremteni, ha nagyrészt önerőből készül fel erre. Azaz civilizálja lakóhelyi környezetét (épít, belép a víztársulásba, járdát készít). Ez viszont rengeteg túlmunkára kényszeríti, amely megrövidíti az önművelődésre fordítható időt. Résit vállalni... A gazdálkodó egységeknek számottevően javult a kapcsolatuk a tanácsokkall. Segítik bejáróik háza táján a településfejlesztési célok elérését. A vállalatoknak is érdekük, hogy bejáró dolgozóik minél jobb körülmények között élhessenek,lakhassanak, közlekedhessenek, művelődhessenek és így tovább. Az építők egy sor tanáccsal szocialista szerződést kötöttek a településfejlesztési és közművelődési célok megvalósítására. A szakszervezeti bizottságok örömmel veszik, hogy az ingázó dalig azok olyan társadalmi munkát is végeznek, aminek az előnyeit a vállalatok és a községek is számontartják. Mert az csak természetes, hogy alakóhely is elvárja a közérdekű, ellenszolgáltatás nélküli munkát a bejáróktól, hiszen gyermekeik itt bölcsődések, óvodások, iskolások. Hevesben a bejárók kulturális helyzetét tehát komplexen vizsgálták, örvendetes, hogy amikor a tények, a gyakorlati munka után kutattak, akkor eredményeikkel is találkozhattak. A szakszervezeti bizottságok munkájuk során abból az alapállásból indultak ki, hogy először meg kell teremteni a bejáró dolgozók kulturálódásának munkahelyi és otthoni feltételeit, majd fel kell kelteni érdeklődésüket olyan szabadidős elfoglaltságra, amely fejlődésüket szolgálja. Új formákat, módszereket kerestek és találtak. Az autóbuszokban például már nemcsak rádiót, hanem magnót is szerelnek, sőt, tévéműsort is terveznek. Életképesnek látszik az az ötletük is, miszerint alkalmamként szib-tagok ülnek fel a járatokra és itt beszélgetnek el az emberekkel. Ha ezt megteszik, akkor reális „kívánságlistát” gyűjthetnek össze. Akik — főleg kulturális munkával foglalkozó tisztségviselők — erre vállalkoznak, azok világosabban látják majd a teendőket. Mit kínál a szakszervezet? A szakszervezetek kulturális ügyekkel foglalkozó aktivistáigyakran jogosan, panaszolják, hogy a városok közművelődési illetékesei olykor magukra hagyják őket. Ez hiteles a közművelődési bizottságok esetében is. A Megyei Művelődési Központ ugyan értesíti kínálatáról a munkahelyeket, de hát a választék nem túl gazdag, s egyáltalán nem épül a fokozatosság elvére. A bejárók is szívesen néznek meg olyan műsorokat, amelyek élményt jelentenek számukra. De a zenéhez semmit sem értőket nem szabad opera- vagy orgonahangversenybe toborozni. A szakszervezeti bizottságok — amelyek mozi- és színházbérletekről is gondoskodnak — mellőzik az ilyen látványosnak tűnő akciókat. Helyettük szerveznek olyanokat, amelyek a hazasiető munkásokat is vonzzák: Major Tamást, Bessenyei Ferencet, Szabó Gyulát, Bitskey Tibort, Halász Judítót a különböző műveltségi szintű emberek egyaránt kedvelik. De a helyi művelődési lehetőségek kiaknázása talán mindennél fontosabb ... Az állami és tanácsi építők például együttműködési szerződést kötöttek a kultúrházakkal, s azóta színesek, élménydúsak a művelődési programok. Kártya helyett könyvet A szakszervezeti könyvtárak munkája az elmúlt években eredményesebb a vállalatoknál is. Érezhetően erősödnek a mozgalmi elemek, a könyvtárak tevékenysége jobban kapcsolódik a vállalatok életéhez, a szakszervezeti nevelőmunkához, a bejárók életkörülményeihez. Az olvasásinak — állapította meg a testület — jelentős szerepe van a közművelődésben, s ezt nem csökkenti sem a rádió, sem a televízió. A szocialista brigádok vállalásaiban egyre nagyobb teret kap a szakmai, ismeretterjesztő és szépirodalmi művek olvasása. A szakszervezetek tudják, hogy nem a könyv, hanem az élmény, a hatás a lényeg. Ezért javasolják, hogy az utazással töltött időt a bejárók használják fel újabb ismeretek szerzésére. Erre megvan a lehetőség, csak hát ... az „ördög bibliája” egyelőre népszerűbb a könyveknél. Heves megyei bizottságunk szeretné még jobban erősíteni, a legszélesebb körben általánossá tenni, az olvasásnak, mint az egyiklegfontosabb művelődési formának és emberformáló erőnek az igényét a bejáró dolgozók életében is. Mikó István A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottsága — december 16-ára — hívta össze a fenntartása alatt működő Építők Heves megyei Kórusának évadzáró társulati ülését. Azimmár hagyományossá vált évadzáró ezúttal külsőségeiben is ünnepélyesebb volt: a dalosokat és a vendégeket a város impozáns házasságkötő dísztermének esztétikus környezete fogadta. Részt vett az ülésen Ott László, a vállalat igazgatója, Pócs János, a Városi Pártbizottság osztályvezetője és dr. Göncző Gézáné a Megyei Városi Tanács osztályvezetője. Az ülés első napirendjeként Ocskay György számolt be az 1982. évi művészeti tevékenységről, a szereplésekről. Az elhangzottak alapján sikeres, eredményes esztendőtmondhat magáénak a kórus. A karnagyi beszámoló után Eger város száz éves kórusművészetének történetéről hangzott el a megemlékezés. Az értékes összeállítás hű képet adott a város kóruskultúrájának fejlődéséről. Ezt követően a társulati ülés elnöke dr. Dános János — a kórus vezetőségének társelnöke —bejelentette, hogy dr. Valentin Kálmán vezető karnagy nyugállományba vonul. Elsőként Hajdú Miklós megyeititkár emelkedett szólásra és meleg szavakkal méltatta Valentin Kálmán karnagynak az Építők Kórusában eltöltött másfél évtizedes tevékenységét. Valentin Kálmán szakmailag kiemelkedő, lelkes és fáradhatatlan munkásságával az Egri Építők Kórusa élvonalbeli énekkarrá emelkedett. Mint karnagy minden erejével azon munkálkodott, hogy a kórusmozgalom táborát szélesítse, mind az ifjúság, mind a felnőttek körében. Kiemelt feladatának tekintette a fenntartó vállalat művészeti nevelő munkájának segítését, a dolgozók zenei ízlésének fejlődését. De a vezetése alatt álló kórus rendszeresen szerepelt a megye szinte valamennyi településén. Kedves vendég a kórus a bútorgyáriban, a cementgyárban, az üveggyárban, az üdülőkben és a munkásszállásokon. Művészi eredményeivel jelentős helyet foglal el a kórus a megye és Eger város zenei életében is. Az említetett megyei tevékenységen túl említést érdemel az a törekvése is, hogy szoros kapcsolatot teremtett az építőipari kórusokkal, segítette az énekkarok közötti csereszerepléseken, örömmel vállalt feladatot az Építők országos kórustalálkozóinak megrendezésében is. Dicsérendő az a törekvése is, hogy gazdag repertoárt alakított ki,hű ápolója maradt a forradalmi munkásmozgalmi daloknak, de gazdagította műsortárukat klasszikus és kortárs művekkel is. A megye határain kívül rangos szereplések — Rádió Kórus Pódium, a fővárosi múzeumi koncertek, megyei és tájfesztiválok — isbizonyítják a kórus művészi felkészültségét. Az énekkar fejlődését tükrözik a rangos minősítések: 1968-ban ezüst, 1970-ben arany fokozatot, 1972-ben arany fokozatot és 81-ben fesztivál fokozatot értek el. A Vándor Sándor megyei Kórus Fesztiválon két alkalommal nyerték el az 1. díjat és kétszer részesültek „Kiváló Együttes" kitüntetésben. A kórusnak adományozott díjak, kitüntetések is bizonyítják, hogy méltán érdemelte ki Valentin Kálmán a Szocialista Kultúráért kitüntetést, valamint az Állami Ifjúsági Bizottság „Ifjúsági Nívódíját”. Az eredményekhez méltán járult hozzá a kórus tagjainak odaadó lelkesedése, a társadalmi vezetőség összetartó munkája, s nem utolsó sorban a fenntartó vállalat erkölcsi és anyagi támogatása. A méltató szavak után a szakszervezeti központ nevében Apágyi Istvánné, a Központi Művészegyüttes igazgatója tolmácsolta a kórusmozgalomban kifejtett eredményes munkásságáért az elismerést, sköszönetet mondva nyújtotta át az oklevelet és a pénzjutalmat. A „Szalmás” Kórus nevében pedig a sok évi sikeres együttműködésre emlékeztetve a Művészegyüttes emléktányérjával ajándékozta meg. Ezután került sor a kórus kollektív ajándékának az átadására, melyet az őszinte, baráti köszönő szavak hallatára nagy meghatódottsággal vett át a leköszönő karnagy. A bensőséges ünnepség a kórusnak — Ocskay György vezényletével — a búcsúzó karnagy tiszteletére előadott énekével ért véget. A. A. •• Ünnepélyes évadzáró az egri kórusnál Másfél évtizedig állt a kórus élén •dr. Valentin Kálmán Nagy elkertt aratott a kórus a székesfehérvári vendégszereplésen ÉPÍTŐK LAPJA 1983. JANUÁR 17. Porcelángyári kiállítások A szokatlan ma már az lenne Hódmezővásárhely nagy ipari üzemében, a FIM Alföldi Porcelángyárában, ha a dolgozókat nem fogadná egyegy újabb kulturális program. A korábbi évek tudatos nevelőmunkájának az eredménye, hogy az emberek szívesen részt vesznek író-olvasó találkozókon, meghallgatnak egyegy érdekes politikaivagy ismeretterjesztő előadást, igazi élményként fogadják neves előadóművészek estjeit, s a szocialista brigádok sem kéretik magukat, ha egy vetélkedőre kell vállalkozniuk. Sokan vannak, akikben mai is maradandó emlékként él a nagy irodalmi évfordulók — Ady Endre, József Attila, Németh László — tiszteletére szervezett rendezvénysorozat néhány ünnepélyes mozzanata. A szép magyar beszédért, tisztaságáért meghirdetett nyelvi játék is hasznosan járult hozzá a nyelvi műveltség terjesztéséhez. Képzőművészeti sorozatok Az utóbbi időben kissé a vizuális kultúra — a látással felfogható művészetek — felé irányult a figyelem. A gyár leglátogatottabb helyén, az ebédlő előterében több alkalommal is rendezek kiállításokat. Ennek indítékairól Dura Gézánétól, a szakszervezeti bizottság munkatársától, a kulturális, agitációs és propagandás bizottság vezetőjétől érdeklődtünk. — Valóban, már a múllt esztendőben nagyobb gondot fordítottunk a képzőművészeti ízlésnevelésre, elsősorban a festészetre. Ehhez több dolog adott indíttatást; kulturális programjainknak eddig is kiegészítő része volt, hogy az adott témát egy-egy képzőművészeti alkotással szemléltettük, gondolati tartalmát elmélyítettük, s most a képzőművészetlényegeivel, színes világával akarjuk megismertetni az embereket. Az ízlésformálásban pedig a giccs elvetéséhez, a valódi művészi értékek felfedezéséhez igyekszünk jó mintát adni. S nem utolsósorban, úgy érezzük, a helyi hagyományok is köteleznek rá, az ország művészeti életében is jelentős szerepet játszó „Vásárhelyi Művésztelep” több évtizedes munkásságának is tartozunk ezzel. A tettre váltott szép számdék megvalósulását ízléses meghívók, fényképek és emlékkönyvi bejegyzések idézik fel. A nagy látogatottságnak örvendő képzőművészeti kamarakiállítások neves festőművészek, a „vásárhelyi iskola” jeles képviselőinek alkotó művészetét tárták az érdeklődők elé. E kiállításoknak a porcelángyári szocialista brigádvezetők klubja és a helyi művelődési intézmények — városi könyvtár, múzeum, művelődési központ — voltak a társrendezői és az ünnepélyes megnyitókon minden alkalommal egy művészethez értő, közismert szakember — múzeumigazgató, irodalom- és művészettörténész — méltatta a kiállító művész munkásságát, és rögtönzött kis tárlatvezetéssel rámutatott a kiállított képek művészi értékeire. Így kerülhettek közelebb a gyár dolgozói — a legutóbbi kiállításon — Hézső Ferenc Munkácsy- és SIZOT-díjas festőművész alkotóvilágához, monumentális és dekoratív igényű, mélyen realista festészetéhez. Bemutatkoznak a gyár dolgozói De gondoltak a gyár kulturális életének szervezői azokra is, akik ugyan, nem hivatásos művészek, ám kedvük és tehetségük van a bennük szunnyadó esztétikai alkotóképességeik felszínre hozására, amatőr szintű kibontakoztatására. Az „Alkotó kezek” című kiállítássorozatnak — amint a meghívókból is olvashattuk — célja volt: „bemutatkozási lehetőséget biztosítani azoknak az embereknek, akik mindnyájunk gyönyörködtetésére kínálják fel szabad időben készített alkotásaikat". Ezeken a rendezvényeken gyáregységenként mutatkoztak be a dolgozók. Alegutóbbi alkalommal a Marjolika Gyáregységből hatvanan képviseltették magukat a gyár városi klubtermében megrendezett színpompás kiállításon. Színekben és népi motívumokban gazdag kézimunkák, hímzések,makramék, subák és gobelinképek, avatott kézzel varrott ruhák, szép formájú, különös művészi igényinyel égetett kerámiák, szobrok, festmények és égetett famunkák dicsérték a kiállítók kézügyességét, formaérzékét, művészi megjelenítő készségét és tehetségét. E kiállítássorozat nemcsak sok látogatónak nyújtott szép élményt, újabb erőt adott a további alkotókedvhez és újabb embereket biztatott hasznos aktivitásra. A művelődésnek itt ismertetett formái ugyan közvetlenül nem hatnak a termelőmunkára, de az is igaz, hogy a gazdagabb képzeletű, s az alkotás értelmét és örömét érző emberek jobban és értelmesebben kötődnek mindennapi munkájukhoz. Lajtai László Gratulálunk Békéscsabán, január 7—9. között került megrendezésre a VI. országos szólótáncfesztivál. A versenyre hatvanketten neveztek be. Az Építők Szakszervezete Központi Művészegyüttes Vadrózsák Tánckar négy versenyzője közül hárman részesültek elismerésben. Balogh Gyöngyi az „Aranygyöngy”, Balogh Béla, a Békés megyei KISZ Bizottság különdíját, Pálfi János a rendezőség különdíjátkapta. Táncosainknak gratulálunk és további sok sikert kívánunk.