Építők Lapja, 1985 (38. évfolyam, 1-24. szám)

1985-01-14 / 1. szám

2 ÉPÍTŐK LAPJA Alig hat hónap alatt varázsolták újjá a SZÁÉV szakemberei a Kőrösy Aladár által 1911-ben tervezett, Fogyasztási Szövetkezetek Szabolcs-Szatmár megyei székházát Decemberi „kabinetalakítás” „FIMCOOP”, ez a Finomkerá­miaipari Közös Vállalat rövidíté­se avagy — ha úgy tetszik — be­tűszava. Nos, a VI. kerületi Csen­­gery utca 53. szám alatti székhely folyosóinak falain nemrég ugyan­csak volt nyoma a Kugler Róna titkár által „vezérelt” szakszerve­zeti bizottság szorgos tevékenysé­gének. Mert először is: már a ka­rácsonyi ajándékozás jegyében rendeztek könyvvásárt a szak­­szervezeti aktivisták december ötödikén és hatodikán. Az érdek­lődők szépirodalmi, gyermekiro­dalmi, művészeti kötetek-kiadvá­­nyok gazdag tárházából válogat­hattak — ha úgy akarták, négy­havi törlesztéses kedvezmény igénybevételével vásárolhattak. Azután, december hatodikán délután a Télapó látogatást tett az oktatóteremben. Hozott játéko­kat, videomesefilmet, s a vállati dolgozók minden gyermeke édes­ségcsomagot vehetett birtokába. Nem volt viszont „uniformizált” a kommentáló szöveg. Mert a mi­kulási-télapói szerepkörben ezút­tal debütáló Papp István, a mű­szaki csoport számítógép-karban­tartója előzetesen véleményt kért az anyukáktól-apukáktól. Hogy, ugyebár, valaminő nevelő hatása is legyen magas látogatásának . . . Az szb illetékesei a nagyokról sem feledkeztek meg a­­ szülők a házi Commodore típusú számí­tógépbe betáplált játékokkal pró­bálhatták ki ügyességüket, amíg a reményteli ifjú honpolgárok már talán hetedhét országba is el­jutottak a filmkockák sugallta fantázia segítségével. . . S végezetül, de semmiképpen sem utolsósorban: december har­madikétól december huszadikáig háromfordulós szellemi totót szer­vezett a vállalati KISZ-szervezet és a szakszervezeti bizottság. Hosszú-hosszú lista sorolta fel a néha könnyebb, olykor nehezebb kérdéseket. Jó volt látni az érdek­lődő arcokat, ahogyan a vállalko­zó szellemű dolgozók a megvála­­szolandókat feljegyezték . . . Dí­jakként vásárlási utalványok sze­repeltek, de — hiszen a gyengéb­bekre is gondolni kell, nemdebár — vigaszdíjaktól sem mentesen zajlott le a nagy viadal. Amelyen végtére mindenki nyert, szellemileg gyarapodott és kiélhette örök­ ősi emberi játékos ösztönét. A vásárlási utalványok és a vi­gaszdíjak pedig jól jöttek a leg­jobbaknak karácsony előtt. . . . Mindent egybevetve: a FIM­COOP szakszervezeti bizottságá­nak aktivitására nem lehet pa­nasz. Az elmúlt decemberben két­ségkívül kabinetalakítást nyújtott a testület! Ujházy Építők Műszaki Klubja Szabó Nándor kiállítása Januárban Szabó Nándor festményeinek kiállításával várja láto­gatóit az Építők Műszaki Klubja. A most 64 éves alkotó életútját — sok más kortársáéhoz hasonlóan — a második világháború törte ketté. Fiatalon kitanulta a művészek szakmát s e ritka mesterség szép jövővel kecsegtetett. Azonban értékes szerszámai az ostrom idején megsemmisültek s a ro­mok között újjáéledő fővárosban a finom vésnöki munka felesleges fényűzést jelentett. Ezért később esztergályos, lakatos munkakörben dolgozott. Tíz évvel ezelőtt a Műszéntermelő Vállalattól ment nyug­díjba. Harminc éve foglalkozik festéssel. Eleinte „vasárnapi festő” volt, ahogy magát szelíd iróniával nevezi. A szakmai ismereteket a Vasas Szabadiskolában sajátította el. Mesterének Balogh András festőmű­vészt tekinti. Nyugdíjazása óta úgyszólván minden idejét festéssel töl­ti, nyaranként a gyulai művésztelepen dolgozik. A január 15-től 31-ig látható kiállításán bemutatott olajképek, vízfestmények nagy része tájkép. Szabó Nándor a hazai tájak rejtett szépségeinek megszólaltatója. Vázlatkönyvével nem a közkedvelt tu­ristacélpontokat keresi fel, hanem beéri egy-egy házcsoport, faluvége meghitt hangulatának megörökítésével. Derűs színvilágú, harmoni­kus képei az egészséges lokálpatriotizmust is szolgálják. A kiállítás előkészítésekor további alkotói terveit így foglalta össze: „Szeretnék jól festeni!" Egyszerű, mégis tartalmas életcél. Képünkön: Falusi utca, vízfestmény. Dr. Soós Imre 1985. JANUÁR 14. „A Szocialista Kultúráért" Harmincéves a Pécsi Sándor Színpad A megalakulás évfordulója minden közösség életében jelen­tős esemény, s különösen az, ha ezen ünnepélyes alkalommal hosszabb időre tekinthetnek visz­­sza és munkálkodásuk lelkes ön­­tevékenységre épült. Ezek az ér­zések töltötték el mindazokat, akik részesei, segítői voltak a Pé­csi Sándor Színpad harmincéves működésének, s december végén együtt ünnepelték e szép jubi­leumot. _ A fenntartó, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat tanács­termében Petrasovszky István vezérigazgató-helyettes megnyitó szavai után Szovák Béláné, az SZMT munkatársa méltatta a megtett utat. Hű krónikásként idézte fel a három évtized legje­lentősebb mozzanatait, figyelem­re méltó eredményeit. 1954-ben alakult mag a színpad Sztanyiszlavszkij Stúdió néven, és e művészeti irányzatot és mód­szert követve, eszmeileg elkötele­zett közösségként kezdett tevé­kenykedni. E korszak napi aktua­litásainak tolmácsolása mellett mindinkább törekedett az igénye­sebb kifejezési eszközök elsajátí­tására, s hamarosan a megye leg­jobb amatőr színjátszó csoportjá­vá nőtte ki magát. Nagyobb léleg­zetű művek, több felvonásos dara­bok előadására is vállalkozhatott Az amatőr­ színházi mozgalom nagy időszakában már beérett al­kotóközösségként töltötte be hi­vatását, sikeres előadások sorával bizonyította felkészültségét. Talpon tudott maradni akkor is, amikor a közérdeklődés más­felé irányult, az amatőr-színjátszó mozgalom hullámvölgybe került. Új műsorpolitikát kialakítva, a befogadásra még nyitott közönsé­get keresve alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. A legfiatalabb korosztályok felé fordult, számukra szóló műsoro­kat tanult be , s a gyermekek nagyon hálásan fogadták a ma­gyar és külfödi gyermekirodalom örökszép alkotásait. De a szak­munkástanuló-intézetekben, kö­zépiskolákban is szívesen látott vendégek voltak, az irodalom megszerettetéséhez járultak hoz­zá. Eljutottak a felnőttek azon ré­tegeihez is, akik életkörülmé­nyeik miatt egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán juthattak el színházba, ezért szívesen fogad­ták a „helybe vitt színházat.” A munkásszállások, munkáslakta faluk, szociális otthonok lakói vál­tak a színpad „törzsközönségé­vé”. Erre a feladatra külön ké­szülniük kellett, műsoranyagban és előadási módban is. Repertoár­juknak ezért gazdag a választéka: egyfelvonásos művek, szerkesz­tett műsorok, pódiumjátékok, lí­rai vallomások és szórakoztató dialógusok és az odaillő zenebeté­tek mind ott szerepelnek, hogy az adott közönséghez és alkalomhoz alkalmazkodó műsort adhassa­nak. Az előadott művek szerzői a magyar és a világirodalom neves drámaírói, a klasszikus és a mo­dern drámaírás kiváló mesterei. Szerény színpadi körülmények között, sokszor csak egy kis pó­diumon, rivalda és díszlet nélkül játszanak színházat. A jobb felté­telek hiányát elmélyült játékkal, elhihető erővel pótolják. Mindez nem kis erőfeszítést, a napi mun­ka utáni sok próbát, szorgalmas tanulást és gyakorlást igényelt az amatőrcsoport minden tagjától. A színpad eredményes munká­ja nem jöhetett volna létre jó ve­zető nélkül. Szép László — aki a csoport jubileumával együtt ün­nepelte színjátszó múltja kezdeté­nek negyvenedik évfordulóját — a megalakulás percétől vezeti a színpadot. Rendezői felkészültsé­ge, jó pedagógiai érzéke é­s tán­toríthatatlan hite és fáradhatatlan lelkesültsége sok munkásfiatalt és diákot avatott az amatőrszín­játszás megszállottjává a három évtized egymást váltó nemzedé­kéből. Közülük egypáran innen indultak el a hivatásos művészi pályára, de a többiek is egy életre szóló indíttatást nyertek a költé­szet és az irodalom mélyebb meg­értése, kedvelése iránt. A fiatalok művészi fejlődését bátorító, előse­gítő szép példának is tanúi lehet­tek az ünnepség résztvevői: a színpad egyik tehetséges tagja, Varga Tamás rendezésében, ki­váló alakításokban élvezhették Mrozek: Bűbájos éj című gro­teszk játékát. A színpad művészeti és belső nevelő munkáját hitelesítő elis­merések és díjak — közöttük a Kiváló Együttes kitüntető cím és a Népművelési Intézet Nívódíja — mellé, gratulálva a színpad ju­bileumához, G. Nagy János, szak­­szervezetünk osztályvezetője át­nyújtotta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. A Szakszervezetek megyei Tanácsa, a városi tanács, a fenntartó vállalat és művelődési otthon képviselői is kifejezték el­ismerésüket, és átadták jutalmai­kat az ünnepelt kollektívának és kiemelkedő munkát végző tagjai­nak. A jubileumát ünneplő Pécsi Sándor Színpad rászolgált az elis­merésekre. Nagy érdeme, hogy a harminc év változásaiban is hű tudott maradni a munkásszínját­szás legjobb hagyományaihoz: valós közelségben játszott színhá­zat azoknak az embereknek, akik legjobban rászorulnak a művészi szó erejére. Lajtai László A harmincezredik lakás Baranyában A helyszín: Pécs Lvov Kertvá­ros, 3. ütem garzonház, december eleje. Nagy tömeg, mely nem annyira megszokott egy lakás­átadáson, ünnepélyes, várakozás­teljes arcok. A bejárathoz vezető keskeny úton szorongnak a 80 lakás maj­dani lakói, gyermekeikkel, hozzá­tartozóikkal, ők az ünnepélyes ak­tus érdekelt résztvevői. A téglapiros-fehér színű panel­ház többszörös jubileum szín­helye. Ebben az épületben van a Baranya megyei Állami Építő­ipari Vállalat által épített 30 000 lakás, amely egyben a 25 000. pa­nellakás, továbbá itt található a Baranyában épült 10 000. OTP­ la­­kás, és egyben az 5000. pécsi, így már érthető, hogy a szokottnál ünnepélyesebb az átadás. Termé­szetesen míg ezekhez a nagy szá­mokhoz eljutottunk, hosszú utat tettünk meg. A nagypanelos építési techno­lógia eredete Pécsett 1958-ra nyú­lik vissza, ebben az évben kezdte meg működését az újhegyi salak­hegy lábánál, Pécs keleti szélén közvetlenül a 6-os út mellett az ország első panelgyára. Nagy­ipari módszerekkel sorozatban itt állították elő hazánkban először a lakáspaneleket. A gyártás techno­lógiája az első perctől szüntelenül fejlődött. Korszerűsödtek a lakások, va­lamivel szélesebb lett a választék is, ugyanakkor elkészültek az első mezőgazdasági, majd ipari célú épületek paneljai. 1958-ban a pa­nelból készült első két lakás csa­ládi ház volt,­melyek a Huszár ut­cában állnak. Ezt 1959-ben 13 kö­vette, majd 1961-ben 24 lakás, a mai Veress Endre utcában került átadásra. Az első több lakásos panelos építési móddal épült lakóházat 1961. szemptember 14-én adták át a lakóknak. 1962 végéig 147 lakás készült el, melyek tulajdonkép­pen a kísérleti épületek szerepét töltötték be. 1963. szeptember 16-án Uránvárosban adták át az első 45 panellakást s ettől kezdve évről évre nőtt az átadások szá­ma, így jutottunk el 1984 decem­ber 7-ig, amikor is sor került a la­kásjubileumra. Az ünnepségen Piti Zoltán Pécs megyei város ta­nácselnöke, Szirmai Jenő, az OTP vezérigazgatója, Mischl Ró­bert, a BKV vezérigazgatója, vala­mint Burgmann György, a KISZ városi bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet és adta át a jubiláns lakásokat a lakók­nak. Ferk Sándor Új köntösben az egri színház A Heves megyei Tanács 52 mil­lió forintot áldozott a megyeszék­hely egyik kiemelkedő kulturális létesítményének, az egri Gárdo­nyi Géza Színháznak a felújítá­sára. A munkálatok nagy részét a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat kollektívája végezte. Új szigetelést kapott a tető és az épület, megújult a homlokzat is. Korszerű szellőzőberendezése­ket, színpad- és nézőtéri világí­tást szereltek fel. Környezetvé­delmi szempontból a széntüzelé­sű kazánok helyett gázfűtést al­kalmaznak. (MTI Fotó:

Next