Építők Lapja, 1986 (39. évfolyam, 1-24. szám)

1986-01-13 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének lapja XXXIX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1,50 FORINT 1986. JANUÁR 13. Tervező­asztalon a jövő Peremartona A földrengést követő első órák­tól dolgozott a Veszprémi Tervező Vállalat kollektívája a kárt szen­vedett területen, elsősorban Pere­­martonban. A hét statikus több mint háromszáz épület vizsgála­tát heteken belül elvégezte. Az­után augusztus végén tervezőasz­talhoz ültek és azóta is kijárnak a helyszínre, hogy terveket biztosít­sanak a helyreállításhoz, az új la­kótelep felépítéséhez. Marton Ferenc igazgató terve­ket mutatott és terveket sorolt, amelyek Peremarton újjászületé­sét bizonyítják. Azt a régóta dé­delgetett programot, miszerint Berhida fokozatosan egybeépül Peremartonnal, most megvalósít­ják. Csatlakozva azokhoz a koc­kaházakhoz, amelyeket a korábbi években a Peremartoni Vegyipari Vállalat és a berhidai nagyközsé­gi tanács együttműködésével va­lósítottak meg. Új, mutatós lakó­telep bontakozik ki a következő hónapokban. Az első ütemben hét épületben 84 lakás készül el. Korszerű, előre gyártott, szerelt épületek lesznek. A Veszprém Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat csoportzsalus technológiával építi fel. Hasonló épületeket már terveztek a Veszprémi Tervező Vállalat szak­emberei Ajkának és Veszprém­nek, de a megépítésükre először Peremartonban kerül majd sor. Magas tetővel, tetőtér-beépítés­sel, BRAMAC-cseréppel készül­nek a kétemeletes és tetőteres, 12—18 lakásos házak. Mellőzik a házgyári „cellarendszert”. A sza­badabb alaprajz változatos belső elrendezést biztosít, és így emberi léptékű otthonokat kapnak a csa­ládok. Az új lakótelep — csatlakozva a korábbihoz, ahol több mint 1300-an élnek — tovább bővíthe­tő még harminc lakással és egy ABC-vel, így csak itt újabb öt­száz lakos kap kellemes otthont, hatalmas zöldterülettel körülölel­ve. Ez nemcsak esztétikai szem­pontból lényeges, hanem azért is, mert közel a vegyipari vállalat. Úgy tervezték meg a lakótele­pet, hogy a belső út a gyárkaputól Berhidáig biztosítja a forgalmat. Ebből az is kitűnik, hogy a rende­zési terv szerint további épületek­kel valósul meg a kapcsolat Pere­marton és az anyaközség között. Sőt. ide tervezik, ugyancsak nagy zöldterületen elhelyezve a berhi­dai csecsemőotthont is. A tervezés folyik, de megkez­dődött a kivitelezés, az épületek alapozása is, úgy tervezik, hogy jövőre már átadják a hét épület­ben a nyolcvannégy lakást a csa­ládoknak. Azoknak, akiknek a la­kásait le kell bontani vagy már lebontották, olyan súlyos sérülé­seket szenvedtek. A tervezők fo­lyamatosan szállítják a kiviteli terveket és „kulcsátadásig” vég­zik a művezetést Peremartonban. Természetesen nemcsak az új lakótelep tervezésén dolgoznak, a helyreállításnál is jelen vannak a veszprémi tervezők. Eddig 186 épület statikai megerősítéséhez készítettek megalapozott terve­ket, mégpedig olyanokat, ame­lyek az MSK—64 szerinti hatos erősségű földrengésnek is ellen­állnak a jövőben. Ez azt jelenti, hogy az augusztus 15-i rengés ezekben az épületekben már nem tett volna kárt. Ide tartozik az is, hogy a terve­zőknek a nem mindennapos — szerencsére nagyon ritka — fel­adathoz készülniük kellett. Szak­­irodalmat szereztek be és keres­tek munkájukhoz gyakorlati ta­pasztalatokat, de nagyon sokat segített dr. Csák Béla, a Buda­pesti Műszaki Egyetem docense, neves földrengésszakértő is. Rendszeresen felkeresi a vállala­tot, de a földrengés sújtotta terü­letet is. A helyszínen ad tanácso­kat a tervezőmunkához. A Veszprémi Tervező Vállalat kollektívája évente 32-33 millió forint értékben tervez. A napi munka mellett végezte el és foly­tatja folyamatosan a helyreállítás, újjáépítés terveinek összeállítá­sát. Mégpedig úgy, hogy kommu­nista szombatokat szervezett, túl­munkát vállalt. Sőt! A kommunis­ta szombatok bérét felajánlotta a károsultak javára, így közel 35 ezer forintot fizetett be a letéti számlára. A társadalmi munka is jelentős, amit a veszprémi terve­zők ezekben a hónapokban vé­geztek. Tervezőasztalon a jövő Pere­martona. Sőt már kilépett onnan a valóságba. Az alapozás elkezdődött! Gárdonyi Béla A 31-es ÁÉV-nél is megalakult a vállalati tanács Megalapozott ötéves terv December közepén az Építők Műszaki Klubjá­ban megtartotta első, alakuló ülését a 31. Számú Állami Építőipari Vállalat vállalati tanácsa. Az elnökségi asztalnál helyet foglaló Kádár Jó­zsef államtitkár köszöntőjében az új vállalatirányí­tási forma előnyeiről, de a megnövekedett felelős­ségről, a közös kockázatvállalásról és a közös ered­mények lehetőségéről beszélt. Utalt arra is, hogy a vállalati tanács nem csökkenti az egyszemélyi fele­lős vezető jelentőségét, sőt sok esetben növeli azt. A huszonhét tagú vállalati tanács létrejöttét, az új vállalatirányítási formára való áttérést tíz hóna­pos előkészítő munka előzte meg. A dolgozók kö­zel nyolcvanhat százaléka vett részt azokon a de­mokratikus fórumokon, ahol a vállalati tanács tag­jait jelölték. A titkos szavazás feltételei és a válasz­tások lebonyolításának zökkenőmentessége min­denhol biztosítva volt. A közvélemény-kutatás és az illetékes szervek egyetértése alapján tizennégy dolgozói küldöttet jelöltek a vállalati tanácsba. A szavazás során raj­tuk kívül még huszonöten kaptak több-kevesebb voksot. A dolgozói küldöttek között mindössze hét fizi­kai munkás, illetve közvetlen termelésirányító ta­lálható. A vállalati tanács tagjainak átlagéletkora 45 év. Rátermettségüket, képességeiket már több­szörösen bizonyították. Valamennyien kiváló dol­gozók, és más kitüntetések birtokosai. A napirendnek megfelelően — kisebb módosítá­sokkal — először a szervezeti és működési szabály­zatot fogadták el a vállalati tanács tagjai, majd megválasztották a vt elnökének Vigh Istvánt, el­nökhelyettesnek Liber Józsefet. Ezt követően a vállalati tanács az ÉVM jelölése alapján, megerősí­tette igazgatói beosztásában dr. Márkus Miklóst. Kádár József államtitkár felszólalásában utalt arra, hogy dr. Márkus Miklós a vállalat történeté­nek egyik legnehezebb periódusában került a 31. Számú Állami Építőipari Vállalat élére. Az elmúlt évek gazdasági változásai különösen kellemetlenül érintették a 31-est és a hozzá hasonló vállalatokat.­­Ennek ellenére elmondható, hogy a 31. ÁÉV a ne­héz helyzetben is fokozatosan javuló eredményt ért el. Bérszínvonalukat tekintve például 1981-hez viszonyítva (ekkor 55 ezer forint volt az éves átlag) jelentős eredmény az 1985-ös 74 ezer forint. Ma már adóssága sincs a vállalatnak. 1981-ben 9 millió, 1985-ben 220 millió volt a vál­lalat devizaforint-termelése. Hogyan sikerült ezt elérniük? Lépésről lépésre — mondta a vállalat igazgatója. Mindenekelőtt meg kellett szilárdítani a vállalat egységét, és át­ kellett térni a rugalmas, a piac változásait követő gazdálkodásra.­A munkaerő megtartása érdeké­ben a lehetőségekhez mérten javítani kellett a szo­ciális ellátáson is. Az egyik legnagyobb eredmény e téren a Dunakeszin felépült szép, modern mun­kásszálló. A dolgozók kötődését az is elősegítette, hogy soha annyi lakást nem kaptak a vállalattól, mint az elmúlt öt esztendőben. A 31. Számú Állami Építőipari Vállalat 1985-ös jó mérlege megalapozza a VII. ötéves tervüket, azt az öt évet, melyben mint igazgatójuk is mondta, meg kell őrizniük azt a képességüket, hogy bármi­kor, amikor erre szükség van, képesek legyenek nagy létesítményeket is létrehozni, de kisebb fel­adatok elvégzésére is alkalmasak legyenek. A most megválasztott vállalati tanács irányításá­val kezdik az új évet a 31. Számú Állami Építőipari Vállalatnál. (P. K.) t­t Otthonok a Zimankós tér, kéthetes leállás, januári és februári előszabadsá­­gok és fagypihenők. Később, az országban általában jellemző ren­delés-visszaesés ellenére is tisztes mennyiségű munka. Köztük nyárra száz iskolai tanterem át­adása. Augusztusban a vezérigaz­gató nyilatkozott a lapokban ar­ról, hogy a Győr Megyei Állami Építőipari Vállalat az év végéig nyújtott műszakkal pótolja az év eleji rendkívüli időjárás okozta el­maradást. Az év vége felé kíváncsiak vol­tunk, hol tart a GyÁÉV a lakás­­építési és -átadási kötelezettségei­nek teljesítésében? Erről beszél­gettünk Bruckner Mihállyal, a vállalat termelési igazgatójával. — A lakásátadások előtt né­hány szót az iskolai munkákról. Ennyi feladatunk még soha nem volt és időre, iskolakezdésre befe­jeztük valamennyit. A televízió­ban elhangzottakkal szemben még a győri Balázs Béla iskola uszodáját is szerződés szerint, október végén átadtuk rendelte­tésének. Azért említettem ezeket elöljáróban, mert a lakásátadá­sokat bizonyos értelemben az is­kolai munkákhoz kellett igazíta­ni. Ezek nem maradhattak ké­sőbbre. A GyÁÉV 1985-re vállalt 1489 lakásából az utolsókat Győrben adták át. De épített a vállalat la­kásokat Budapesten, Érden, Pá­pán, aztán természetszerűen a szűkebb hazában: Sopronban, Mosonmagyaróváron, Csornán és Győrben. Decemberre nem ma­radt lakásátadási munka.­­ Marad viszont feladat a ■műszaki átadásokon tapasztal­tak kiigazítása — mondta az , igaz­gató. — Dolgozunk, hogy de­cember 15. után valamennyi ott­hon beköltözhető legyen. A válla­ GyÁÉV-tál­ latnál a lakások elkészülte után úgynevezett komplexbrigádok járták végig az egyes otthonokat. Valamennyi szakma képviselői közül ott volt egy-egy ember, így érték el, hogy a mesterek, úgy­mond, ne tegyenek kárt egymás munkájában és beköltözés után a lehető legkevesebb legyen a családok panasza. A vállalat oly módon is elébe kíván menni a garanciális feladatoknak, hogy a beköltözés után 48 órán belül észrevételezhetik a családok, ha a lakások szőnyeg- és műpadló­­jában kifogásolnivalót találnak. Nyolc nap áll rendelkezésükre, hogy az egyéb hibákról értesítsék az építőket. A GyÁÉV által tavaly épített otthonok átlagos mérete 2-3 négy­zetméterrel nőtt, és így 58-62 négyzetméteresek. Noha az építé­si anyagok ára tovább növeke­dett, a vállalat garanciális javítói nem használtak fel nagyobb ösz­­szegeket, mint az előző évben. Vi­szonylagosan tehát csökkent a garanciális kiadás, s ez azt jelzi, hogy javult az átadott otthonok minősége. A vállalat házgyára az év első felében ezer lakáshoz ké­szített elemeket, a második félév­ben kétszer annyit. Az idei év első hat hónapjára hasonló mértékű terheléssel számol a cég. A Veszprém megyei testvérválla­lat házgyárában leállt a termelés, az üzemben most betoncserepet készítenek, így a megye, mint már jelezte, ahogy korábban, úgy a jövőben is Győrből kívánja be­szerezni a panelokat. A minisztérium által összeállí­tott statisztikából kitűnik, hogy a GyÁÉV még mindig „verhetet­len”. Továbbra is ő épít az ország­ban a legolcsóbban. Ferenczi József Kitüntetések Kosaras József, az Építők Somogy Megyei Bizottságának el­nöke nyugdíjba vonulása alkalmából a Szakszervezeti Mun­káért arany fokozat kitüntetésben részesült. Czakó István, a DÉLÉP anyaggazdálkodója, szakszerveze­tünk Csongrád megyei titkárságának aktivistája nyugdíjba vo­nulása alkalmával a Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozatú kitüntetést kapott. Decemberre nem maradt átadás Milliomos ÉPFU-sok A Közlekedési Főfelügyelet főigazgatója a ,,Vezess baleset nél­kül!" mozgalom feltételeinek eredményes teljesítéséért az Építőipari Szállítási Vállalat győri üzemegységének gépkocsivezetői közül „Egymillió-ötszázezer kilométer balesetmentesen” jelvényt és okleve­let adományozta Molnár Lászlónak. Az „Egymillió-kétszázötvenezer kilométer balesetmentesen" jelvényt és oklevelet kapta Kristóf Osz­kár, Horváth Ernő, Tóth Béla és Varga László. Az „Egymillió kilo­méter balesetmentesen” jelvényt és oklevelet Holbok László, Szeredi Gábor, Mertin Lajos, Ledvai Elemér, Galambos Dezső és Pongrácz József vette át. Kiss József a A Belváros a megújhodás időszakát éli: elkészültek a sortatarozások, a Vörösmarty tér, Váci utca díszburkolata, kialakították a Gerbaud cukrászda előtti teraszt, felszerelték a lámpákat, tavasszal a he­lyükre kerülnek a padok és az emlékeztető táblák is; a Kristóf téren a pusztulásból hozták vissza a ha­laskofa leány szobrát, amely körül élő virágpiac lesz; egyszóval a vége felé közeledik az ódon Belváros e részének megújulása. Újabb utcákat alakítanak át a passzázsprogram részeként a gyalogosok használatára, újabb lakóhá­zakat hoznak rendbe és építenek be foghíjakat. Ez az üzleti negyed nemcsak a Belvárosnak a közepe, nemcsak az V. kerület központja, hanem Budapesté és az országé is. Az itt megforduló járókelők és a téli természetet kedvelő turisták is gyakran megállnak egy-egy látványosság előtt: nézegetik, fényképezik azokat. A látványosság most már nemcsak a Váci utcára korlátozódik, gyönyörködni való bőven van a Kígyó utcában, Haris közben, Galamb utcában és a Régiposta utcában is. Ez utóbbi szűk utcában egy dí­szes épület hívja fel magára a figyelmet a 8-as szám alatt. (Tatarozta a Fővárosi 2. Sz. Építőipari Vál­lalat.) A Régiposta u. 8. sz. épület homlokzatfelújítása a belvárosi rekonstrukciós program keretében ké­szült el. A FÜTI volt a beruházás lebonyolítója, az V. kerületi IKV pedig a felújítás megrendelője. Az üvegmozaik betétes, gipsz homlokzati ornamentikát Szalai László iparművész készítette. Kép és szöveg: Kiss Attila Belváros Szépül

Next