Építők Lapja, 1988 (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-15 / 1. szám

1988. JANUÁR 15. ÉPÍTŐK LAPJA Új oktatási központ Salgótarjánban Az elmúlt év végén adták át Salgótarjánban a 28,8 millió forintos beruházási költséggel felépült MHSZ Oktatási Központot. A kivitelező Nógrád Megyei Tanácsi Tervező és Építő Vállalat UNIVÁZ szerkezetből készítette el a modern létesítményt. Rigó Tibor felvétele ❖ ❖ Tizenegy gazdálkodó szervezet alapította meg 1979-ben a Baranya Megyei Építőipari Szervezetek Gazdasági Társaságát, s ma már huszonhét vegyes típusú és tevékenységkörű, különböző nagyságrendű építőipari cég található a tagok között: a Baranya Megyei Állami Építőipari Vállalat, a Baranya Megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat mellett a megyében működő építőipari szövetkezetek, költségvetési üzemek, városgazdálkodási vállalatok, a pécsi IKV, a Mecseki Szénbányák Vállalat, a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat, az Éptek, az Épfű, az ÉGV, a 26-os ÁÉV, az Égszi Délszám, a Kisipari Termeltető, a Pécsi Épület- és Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet, a megyei KIOSZ, a műemlékfelügyelőség, valamint egy kisszövetkezet. A Gazdasági Társaság gesztorvállalata a BÉV. Az elmúlt évben a megye ágazati feladatainak több mint kilencven százalékát a társaságba belépettek teljesítették, termelési értékben közelítve a három és fél milliárd forintot. A Társaság működésével kapcsolatos teendőket a huszonhét fős igazgatótanácselnöke Bertram Jenő, a Baranya Megyei Tanács Magas- és Mélyépítő Vállalat igazgatója), valamint a háromfős koordinációs iroda látja el. Az igazgatótanács általában negyedévente ülésezik. Ezeken az összejöveteleken a koordinációs iroda rendszeresen beszámol a két tanácsülés között végzett munkáról, ismerteti a rendezvényeket, a munkabizottságok tevékenységét. Cél: a megyei építőipari koordináció — Miért hozták létre a munkabizottságokat? — kérdezem Neumann Ádámtól, a Baranya Megyei Építőipari Koordinációs Iroda (BÉKI) vezetőjétől. — Tevékenységünk, a megyei szintű építőipari koordináció, olyan szerteágazó ismereteket és munkát követel, amelyet a háromfős apparátus magára utaltan képtelen lenne megfelelően végezni — állítja Neumann Ádám. — A létrehozott tizenegy munkabizottság főmérnökökből, közgazdászokból, anyaggazdálkodókból, gépgazdálkodókból és még hoszszan sorolhatnám, hogy milyen képzettségű szakemberekből áll. A munkabizottságok vezetői szaktekintélyek: például a közgazdasági-pénzügyi területen dr. Fehér Mihály, a BÉV gazdasági igazgatója, a szállításban Koncz István, az 5. Számú Épfu üzemigazgatója, az anyaggazdálkodásban Varjú István, a BÉV anyaggazdálkodási osztályvezetője, a gépgazdálkodásban Juhász Lajos, a BÉV üzemigazgatója. Az említettek mellett működik munkaügyi, oktatási, továbbképzési, vállalkozáspolitikai-szervezési-jogügyi, munkavédelmi-környezetvédelmi és rendészeti, fejlesztési és számítástechnikai munkabizottság is. A bizottságok a mindennapi munkát segítő témákat tárgyalnak meg. Az elmúlt év decemberében például Baranya megye építőipari vállalataitól a műszaki, szállítási, valamint környezetvédelmi szakemberek gyűltek egybe az Épfu pécsi üzemigazgatóságán, hogy Koncz István vezetésével a gépjármű-diagnosztikai elképzelésekről és realitásokról, az ipari szennyvizek tisztításának lehetőségeiről és az 1988. évi szabályozók közgazdasági vetületéről tanácskozzanak. Információ minden területről Az információs kapcsolatrendszer alapja az 1982 óta negyedévente megjelenő BÉKI-tájékoztató. Ebben a Koordinációs Iroda közreadja az aktuális kapacitás kínálati-keresleti igényeket, az elfekvő készleteket, az eladó és bérbeadó gépeket, felhívja a figyelmet az új anyagokra, technológiákra, újításokra, találmányokra és a legkülönbözőbb témákban elemzéseket, tanulmányokat jelentet meg. A tájékoztató mellett egyéb BÉKI-kiadványok is készülnek. Ez év januárjában a Ki mit gyárt, forgalmaz és szolgáltat? megyei gyűjtemény hagyta el a nyomdát, s jutott el minden építőipari szervezethez. — A gazdálkodó egységek közötti koordinált kapacitásközvetítések összege évente meghaladja a kétszázmillió forintot — tájékoztat Neumann Ádám —, az anyag- és gépkölcsönzések a korábbi évekhez képest két-háromszorosra, közel nyolcvanmillió forintra, a transzportbeton-szolgáltatás hatvanötmillióra, az egymás közötti anyageladás mintegy hatvanmillióra, az egymásnak végzett fuvar ötvenmillióra, a visszfuvarszervezés értéke tizenkilenc millió forintra nőtt, anyagokból, szerelvényekből, faanyagokból, szigetelőtermékekből, járműalkatrészekből. Korábban minden egyes cég külön-külön küldött anyagbeszerzőt ezekért az áruféleségekért, sok üresjárat, rengeteg kilométer, sikertelen körút jellemezte az effajta beszerzést. A BÉV-nél viszont adott volt a korszerű, számítógépes készletgazdálkodási rendszer, a hatalmas raktárépületek, a művi beszerzés lehetősége, a vasúti iparvágány, a nagy tapasztalatú apparátus. Végeredményként a forgalomnövekedés nem járt együtt a BÉV-nél létszámgyarapodással, ugyanakkor az ipari bázis kihasználtsága javult. A tagszervezeteknél pedig a biztonságos, folyamatos anyagellátás, a kedvező ár, a mérséklődő szállítási költség, a csökkenő raktározási költség jelezte és jelzi az Anyagbeszerzési Társulás működését. A Társulás szolgáltatásait tizennégy szervezet veszi igénybe rendszeresen, a többiek alkalmanként. A gépkölcsönzés területén hasonló előrelépéssel lehet számolni a közeljövőben. Jelenleg az Építőipari Gépesítő Vállalat és a Pécsi Épület- és Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet működtet egy kisgépkölcsönzőt, lakossági ellátással együtt a forgalma nyolcmillió forint körüli, a tagszervezetek egymás közötti gépkölcsönzése pedig elérte a harmincötmilliót. Az ÉGV tavaly ősszel önálló telephelyre költözött, s itt megvalósulhat az a nagyszabású alkatrész- és gépkölcsönzés, amely az építőipari géppark mainál gazdaságosabb üzemeltetését segíti elő. A kölcsönzés mellett gyártás is folyik majd, ehhez megfelelő háttériparral rendelkezik a BÉV, az Épfu, a Baranya Megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat. — Hogyan tud megbirkózni a kis létszámú iroda az egyre bővülő feladatokkal? — A fő tevékenységünk a koordináció, s ez a saját munkánkra is vonatkozik — mondja az irodavezető. — Minden percet kihasználva, példamutatóan dolgozunk. Mindhárman, Kristó Imréné rendszerszervező, Tóti János koordinátor és én, elhivatottságot érzünk az építőipar ügyéért. A mi feladatunk szolgálat. Jóleső érzés, hogy a huszonhét gazdálkodó egység jól együtt tud dolgozni. S örömmel tölt el, hogy korrektnek tartják az irodát — Mik a távlati elképzeléseik ? — A fejlődés során azt a szervezettségi szintet kívánatos elérnünk, amelyben már fejlettebb jogi keretek között, önálló jogi személyként lebonyolított vállalkozásaink eredményéből a Társaság tagjai visszafizetéseket is kaphatnak. Ez már olyan kategória, amely egy új helyzet nyomán új fejlesztési koncepció megfogalmazását igényli. L. Cs. K. Anyagbeszerzés — közösen 1986 januárjától a Gazdasági Társaságon belül a BÉV gesztorságával működő új szervezet jött létre, a BÉKI Anyagbeszerzési Társulás, amelynek munkáját jelentős mértékben segíti az Éptek központja és pécsi lerakata. Már az első évben több mint huszonhatmillió forintos forgalmat bonyolított le a társulás vasanyagokból, színesfémekből, villanyszerelési, vízfűtés-szellőzési Profilbővítés — vállalkozás A baranyai építőipari szervezetek közül több — felismerve, hogy az árbevétel növeléséhez bővíteni kell a korábbi profilt — önálló üzletet nyitott, ahol főként a saját gyártású termékeket értékesítik. Ilyen üzletek a BÉV Építők Boltja, a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet és az Éptek Házépítők Boltja. — A vállalkozáspolitikai kérdések új elvek szerinti megközelítése, a versenytárgyalásokon való részvétel, a műszaki fejlesztés, piackutatás, az ipari termelés növelése, a korszerűbb technológiák és az új termékek bekapcsolása a magánerős építkezésbe, a számítástechnika térhódítása, a költségérzékenység fokozódása mind jelzik a jó irányú változásokat — hangsúlyozza Neumann Ádám. „A szakszervezet nem lehet közömbös” A kérdés — hogyan segíti a szakszervezeti bizottság a gazdasági-társadalmi kibontakozás programját — valószínű, nemcsak a 21. Sz. Állami Építőipari Vállalatnál hangzott el többször is az utóbbi időben. Az szb-titkár, Nemszilaj Sándor az egyetértést tartja a legfontosabbnak, amelyről így beszélt: " Mindenekelőtt a tagsággal történt mindennapos beszélgetésekkel kell elérni, hogy egyetértés alakuljon ki az elfogadott határozatok cselekvő végrehajtásában, és így a vállalat, a népgazdaság értékteremtő képességét fokozni tudjuk. Az emberi tényező szerepét kell elsődlegesen növelni. Mostanában olvastam egy jelentésben: az emberi tényezők elhanyagolása az elmúlt másfél évtizedben nagyobb károkat okozott, mint az oly sokat szidott cserearányromlás. Gazdasági gondjainkon túl, szembe kell néznünk az erkölcsi értékrend felborulásával is. Ha a tudásnak, a szakértelemnek nem szerzünk nagyobb érvényt, akkor nehezen boldogulunk. — A szakszervezeti bizottság nemrégiben tárgyalt arról, hogy milyen a vállalatnál a műszakiak és a közgazdászok helyzete. — Igen, és nem először. 1982-ben, amikor szintén ezt a témát vitattuk meg egy sor javaslat született. Két év múlva — jelentős — tízszázalékos béremelésben részesültek a műszakiak és a közgazdászok. Tavaly szintén hasonló volt a bérfejlesztés, de ennek ellenére még mindig nem számottevő a különbség a diplomások és a szakképesítés nélküliek fizetése között. Mindezek ismeretében egyáltalán nem lepődtünk meg, amikor a testületi ülésen több hozzászóló elmondta: még nem lehet érezni az érdemi változást! A művezető a kivitelezés kulcsembere, egyre nehezebben lehet ebbe a felelősségteljes munkakörbe alkalmas embert találni. Nem titok, hogy miért. Egy szakmunkás, érthetően jóval kisebb felelősséggel, többet tud keresni. Egymás után mennek el tőlünk is a tapasztalt művezetők, és gond az utánpótlás. Nálunk is elhangzott a többször idézett megjegyzés, amikor egy remek szakmunkásunkat ki akartuk nevezni művezetőnek, miért éppen őt büntetjük. — Másik, lassan már szintén örökzöldnek számító téma: a munkaverseny-mozgalom. — Hiszem, hogy a dolgozók kezdeményezésére jobban kell támaszkodnunk. És még az sem biztos, hogy eretnekség, ha nem munkaversenyről, hanem csak munkáról beszélünk. A kibontakozás, a stabilizációs program időszakában úgy érzem, nem helyes, ha egy sportversenyhez hasonlítjuk a kiírt határidőre, tisztességesen elvégzett munkát. A következő két, a szakszervezettől elválaszthatatlan kulcsszó: az érdekvédelem, az érdekképviselet. — Javítani kell ezzel kapcsolatos tevékenységünket is. Egyik építkezésünkön, a gumigyárban alapszervezetünk közbenjárására az ott dolgozók kapják a tizenöt százalékos munkahelyi pótlékot, nyilvánvaló nagy megelégedéssel fogadták az érintettek az intézkedést. A szakszervezet egyetlen réteg, egyetlen ember sorsa iránt sem lehet közömbös. Az egyéni érdekvédelem érvényesítése nagyon fontos része lesz a jövőben is a tömegszervezeti tevékenységnek. Várhatóan növekedni fog az érdekvédelem iránti igény. Eddig is jól működő jogsegélyszolgálatunkat már most igyekszünk felkészíteni, hogy a hozzájuk fordulóknak minden váratlan, új helyzetben segíteni tudjanak. A legutóbbi szb-ülésen elfogadott működési szabályzat már egyértelműen megteremti a tagság véleménynyilvánítási, döntési és ellenőrzési jogát. A szakszervezeti mozgalom nyíltabbá tételével reméljük, egyszerűbb és egyben folyamatosabb lesz a kapcsolat. Ez pedig arra is garanciát ad, hogy egységes cselekvéssel a nehezedő körülmények között is helyt tudunk állni. sz. m. 3 év előtt állunk — halljuk hónapok óta környezetünkben, a rádióban, a tévében, és így vélekedünk magunk is. De vajon emberi létünk röpke néhány évtizedében nem minden esztendő fontos? Különösen azóta nőtt meg a közeljövő értéke, és ábrándoztunk minden szilveszterkor a gazdagabb új évről, amióta valljuk, hogy irányítói vagyunk sorsunknak, nem pedig földöntúli erők, idelenti nagyhatalmak, urak kiszolgáltatottjai. A mindig fontos évfordulóról fent leírtak igazak, ugyanakkor helytálló az is, hogy 1988 kezdetén az eddigitől eltérő korszak bejáratánál állunk, amelynek későbbi tartalmát, de még a következő hónapjainak eseményeit sem láthatjuk ma még. Több, tévesnek bizonyult koncepció, a fizikai és szellemi dolgozók szorgalmas munkájának gyümölcsét rosszul felhasználó és elfecsérelő gazdálkodás következményeit szeretnénk felszámolni, vagy azt legalább elkezdeni. Ismét áldozatvállalásról hallunk, mint életünkben olyan sokszor, de először jelezték ezt kétjegyű számú áremelkedéssel, jövedelmet kurtító adókkal, sok ember kényszerű munkahely-változtatásával. E tényeket az emberek tudomásul veszik, azonban a közvélemény abban már megoszlik, hogy az ezekre alapozott és más intézkedések valóban a stabilizáció és kibontakozás útját egyengetik-e. Az egyik fenntartás: a főleg személyi fogyasztás korlátozásából kikényszerített takarékosság, illetve az abból összegyűlő pénz elegendő-e a szerkezetváltoztatás beruházásaira, bővebb lesz-e a visszafogástól az exportálásra alkalmas áruk tömege? A másik probléma: valóban fellendülhetnek a sikeres vállalatok, amikor a kötöttségek jó része megmaradt, és mi lesz a gyengékkel, esetleg önhibájukon kívül nyereséget nem termelőkkel? A harmadik kétely: a személyi jövedelemadó valóban mindenkit jövedelme szerint terhel? Láthatóvá és adózhatóvá válnak-e a hálapénzek, a borravalók, a csúszó és korrumpáló ezresek, a szolgáltatások és a kereskedelem fekete haszonkulcsai? E nagy problémák ellenére, a bizakodás és bizalom szintjétől függetlenül mindenkinek kötelessége becsületes munkával a javítást szolgáló elképzeléseket segíteni. A kormányzatnak tiszteletreméltóan határozott programját ugyanis az ősz óta hozzáértő és felelősségteljes kritika érte, így az — bár a bírálatok szerint nem minden szükségesre kiterjedően — módosulva került előterjesztésre az Országgyűlés téli ülésszakán. Ez a kezdődő, kedvező változás bajaink között reménység, friss sarjadás a demokrácia táján. Több okos és igaz szó hangzik el a munkahelyeken és az Országgyűlésben. A parlament sok 4-5 éves cikluson át csak látszat népképviselet volt, ahol a felülről kijelölt képviselők az Alkotmány előírásai ellenére nem döntöttek, csak helybenhagytak. Az elmúlt időszak eseményei a szakszervezetek számára is tanulsággal szolgáltak. Nyilvánvalóvá vált, hogy feladata mindenekelőtt az érdekvédelem. Erősítése érdekében sokat tettek, de még van tennivaló bőven! Ezt a tagság tudatában még az is gyengíti, hogy viaskodásairól az állami szervekkel a tagság keveset tud, mert azt szinte az elmúlt évig, előtte elhallgatták. Az ideológia, a politika és az ezekkel szoros összefüggésben levő demokrácia állapota meghatározza a szakszervezetek lehetőségeit és tevékenységi körét. Amíg és amilyen mértékben a centrális irányítást abszolutizálták, addig minden külön érdek kifejeződését a politika elleni támadásnak fogták fel, s ezt tették a szakszervezeti funkcionáriusok fellépésekor is. Egyesek még ma is így gondolkodnak, ha a szakszervezetek különböző szintű fellépése eltér az övékétől. Az elmúlt hónapok jelenségei alapján nemcsak várható, hanem a szakszervezetek számára kötelező, a dolgozók számára létkérdés, hogy mozgalmunk betöltse funkcióját, legyen a tennivalókról önálló véleménye. Fontos év előtt állunk ...