Építők Lapja, 1994 (47. évfolyam, 9-12. szám)
1994-09-01 / 9. szám
nf ./ \ f\ , \Q • Q Az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetei Szövetségének lapja * 47. évfolyam, 1994. szeptember ,,Munkát, kenyeret!” Áldozatot az áldozattól Kis országunk sok szempontból differenciálódott. Mint mondják, az évtizedek megszokott, igaz, csak valamiféle alacsony színvonalú megélhetését garantáló hamis biztonságérzete után ideje kijózanodnunk. Az árat ezért a létbiztonságért most meg kell fizetnünk. Most!? Ha más formában is, de ennek árát kérte már a Lázár-, majd a Grósz kormány. Németh Miklós sem volt kivétel. A rendszerváltással némileg változott a retorika. Antallék már áldozatot kértek, hiszen végeredményben az állampolgárok egészét nem lehetett vétkesnek tekinteni a rossz iparszerkezetért, az államadósságért, Bős-Nagymarosért... Áldozatot kértek tehát ... az áldozattól. És az hozta, hozta rendületlenül. Először lemondott hétvégi kirándulásairól kis Trabantjával. Aztán lemondott az autójáról is. Később visszavonta az újság előfizetését, leszokott először a színházról, majd a moziról. Nem vásárolt könyvet, ruhatárát egyre inkább a „Second hand” kínálatából frissítette fel. A balatoni üdülés helyett megelégedett azzal, hogy régebbi nyaralásainak képeit nézegette. Aztán kicserélte villanyégőit takarékosabbra, ősszel télen a fűtést gondosan elzárta ágyba bújáskor. Megmagyarázta iskolás fiának, miért is nincs menza, kirándulás... És egyre csak várta, várta, hogy az országa felemelkedése érdekében hozott áldozata meghozza gyümölcsét. Visszagondolt az elmúlt évekre, évtizedre, arra, mi mindent helyezett el — ha nem is mindig önként azon az áldozati oltáron, amit patetikusan úgy emlegettek, a nemzet, a haza. Kevésbé szemérmesen pedig, államkassza. Az is megfordult persze a fejében, hogy a milliók áldozatával vajon hogyan sáfárkodnak az önmagukat áldozati papnak felkentek. A milliók, milliárdok közül mennyi veszhetett el kézen-közön a nagymarosi gáton, az Expoüzleten, a nemzeti vagyon bazári adás-vételén? Valamikori történelmi leckéi jutottak eszébe. Az újkor hajnala, a felvilágosodás, a francia forradalom. Hogyan is volt: „Szabadság, egyenlőség, testvériség!” Szabadok vagyunk, szabadok vagyunk — ezt sokszor hallja, fizetségképpen, ha béremelést akar. A testvériséget is emlegetik. Címlaptéma akkor, ha történelmi kényszerhelyzetek, a nagyhatalmak önkényes döntései miatt idegen földön élő magyar testvéreinkről írnak. Az egyenlőség azonban bűn lett, felforgatás, a fennálló, a szilárduló, szegényre-gazdagra osztott rend felforgatása. Hogy csak a lehetőségekben kér egyenlőséget!? Lehetőség, persze, az van, korlátlan, csak a lehetetlen alakok nem tudnak vele élni — hallja a Mercedesből a kioktatást. Az is foglalkoztatta, vajon miért azok kérik az áldozatot, akiknek befolyása, hatalma, jövedelme, vagyona messze meghaladja az övét? Az is megfordult a fejében, hogy neki valójában, szabad akaratából mi köze van az áldozathoz? Hiszen nem felajánlja, talán nincs is már mit, hanem elveszik tőle. Nincs persze dézsma, egyházi tized... Csak fogyasztási adó, forgalmi adó, árrés, illeték ... Arra is gondolt néha elkeseredésében, hogy ha ez az ő áldozata, akkor istenkáromló lesz, megtagadja. De józanabb pillanatában belátta, éhségsztrájk, polgári engedetlenség ... mind-mind hiába. A demokratikus állam — helyénvalóan — csak demokratikus tiltakozásokat tűr. És ha ez hatástalan!? Elkövetkezhet a pillanat amikor választhat, hiszen szabad állampolgár. Vagy a jogállam, a modern világ „adósok börtöne”, vagy a „nyomor börtöne”. Lemondóan legyint és elhelyezi — millió társával együtt — újabb — benzin, háztartási energia, hús, és még ki tudja milyen ár és adó — formájában újabb áldozatát. Sz. Várnai Ferenc A megszorító intézkedések elkerülhetetlenek, kérdés, hogyan lehet ezeket elviselhetővé tenni, mennyire lehet érvényesíteni a társadalmi igazságosság elvét, a közteherviselést. Ezért harcolnak a szakszervezetek, különösen bérügyekben, a foglalkoztatásban, a nyugdíjban, a szakszervezeti jogosultságok biztosításában. 4. oldal Erős, ütőképes szakszervezeti szövetséget Fülöp Imre: ...„A tagozat tagjai sokat várnak az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók szakszervezetei kongresszusától. Ki kell alakítani, illetve megszilárdítani a szövetség működésének szervezeti hátterét és feltételeit. Ehhez tartozik, hogy a szétaprózódás folyamata megálljon, ne legyenek újabb kiválások, sőt, a szövetséget eddig elhagyó szakszervezetek csatlakozására lenne szükség. Ezért félre kell tenni az egyéni érdekeket.”... 5. oldal A szakszervezeti tagság többször és több fórumon szóvá tette igényét, hogy az ÉFEDOSZSZ fogalmazza meg: „miért — mit — hogyan akar tenni?” 3. oldal (A témához kapcsolódó — életszínvonallal, árakkal, bérekkel, jövedelmekkel, a politikusok és állami vezetők vonatkozó nyilatkozataival, kormányzati döntésekkel foglalkozó —* cikkeinket lapunk 7. oldalán közöljük.) Reflektorfényben a társadalmigazdasági megállapodás Jövőkép készül Magasak-e a bérek? A Magyar Nemzeti Bank elnöke nem is olyan régen szóvá tette, hogy az indokoltnál magasabbak a bérek. Nem árt talán, ha számszerűségében is vizsgáljuk az állítás valóságtartalmát 7. oldal A szakszervezeti tisztségviselők két malomkő között őrlődnek „Nekem nem tetszik, de az új dolgozók is kifejezték elégedetlenségüket a jövő évre tervezett bérstoppal összefüggésben. Ilyen elvtelen alkuba nem mehetünk bele. Helyünkben, a nevünkben úgy nyilatkozzanak, hogy ismerik a véleményünket.” (Kőszegi Ottóné, a Zsolnay Porcelángyár SZT titkára) oldal Lehetőségeinken felül élünk? Miközben a piacgazdaságot — a sikereset — a korlátlan lehetőségek birodalmaként aposztrofálják és az egyént teszik felelőssé boldogulásáért,boldogtalanságáért, valójában rá kellett döbbenni arra, hogy a lehetőségek rendkívül korlátozottak 7. oldal André Bellessort: EST Est je. A nappal ellebeg. A tengersík ezüstben áll. Rózsásan ringó fellegek Halk füstje száll. Hálót von egymagában itt Halász a partnak szélénél. Száműzötteknek álmait Hordja a szél. Országúton vándor vonul. Bot kopog s hozzá facipő. Dalol a vándor bretonul... Vajon ki ő? Nem értem azt, amit dalol, S mégis a szív fáj. Benne mély Húrt üt meg e dal valahol, Mert jő az éj. A szó a csöndbe szerteszáll, Föntről az égnek lángja int. S ott, hol kéklik a szemhatár, Egy bárka ing. Fakoporsó, gyolcs szemfedő!... A messzeségben elhalad A bárka és a szenvedő Rab itt maradt. Franciából fordította Galdi László Egyetlen feladat a munkavállalói érdek védelme Nagy Lászlóné. ..„Olyan igényeket fogalmaztunk meg, mint az inflációkövető béremelés, csak meghatározott határon belüli létszámcsökkentés. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy a vagyonpolitikai irányelvekben biztosított lehetőséget igénybe véve a dolgozók 50 százalékos kedvezménnyel vásárolhassák meg a vagyon 10 százalékát.” 2. oldal — Tudom, hogy az én 8 százalékomra fáj a foga, maga hozományvadász! Megemelték a nyugdíjakat