Építők Lapja, 1994 (47. évfolyam, 9-12. szám)

1994-09-01 / 9. szám

Ismételt szereptévesztés!? Minden érintett fél — a kor­mányzat, további a munkaa­dókat, munkavállalókat képvi­selő szervezetek — egyetért ab­ban, hogy rendezett módon úr­rá lenni az immár évek óta tar­tó válságon, csak társadalmi békét ígérő gazdasági-szociális paktum megkötésével lehet. Az előkészületek — a határ­idők megjelölése, a munkabizott­ságok felállítása, a tárgyalások témaköreinek meghatározása — mind-mind arra utalnak, hogy ér­demi munka kezdődött egy köl­csönös kompromisszumokkal el­fogadható megállapodás kialakí­tására. Úgy tűnik (vagy csak lát­szólag!?), minden fél kemény és nehéz vitákra számít, hiszen a megállapodás várhatóan tartal­mazza a következő három év kormányzati teendőit, a gazda­ság, a szociálpolitika elsőbbsé­get élvező céljait, a bér-, jöve­delem- és adópolitika szabályo­zását, az államháztartás reform­jának programját, a társadalom­­biztosítás, a szociális ellátás problémáinak kezelését. A kormány szeretné októberre tető alá hozni a megállapodást, hiszen amíg ez nem történik meg, ígérete köti a kezét, egyez­tetés, megállapodás hiányában nem tud lépni. Félelmeink azon­ban nem elsősorban a szűk ha­táridőből adódhatnak. Még csak nem is abból, hogy a csomag „elolvadhat”, egyre több és több témát emelhetnek ki belőle. Mint hírlik, az ez évi pótköltségvetés­sel is ez történik. Amit figyelem­re méltónak és kissé aggasztó­nak tarthatunk, a szakszerveze­tek magatartásmódjában megin­dult, ma még ugyan­csak árnya­latokban, egyes vezetőik nyilat­kozataiban fellelhető változás. 1990-ben a politikai rendszer­­változás vértelen úton, de alap­jaiban rázta meg a magyar társa­dalmat. A kijózanodást, a meg­tisztulást, az átalakulást hozta meg a magyar szakszervezetek számára is. Megszűntek koráb­bi, szinte rabságukat jelentő kö­tődéseik, megszabadultak a tevé­kenységüket, igazi szerepüket el­torzító ideológiától. Emlékez­zünk csak, mit deklaráltak a ket­tős funkcióról: védik és képvise­lik a dolgozók érdekeit, és segí­tik a termelést, gazdálkodást. Hi­szen, mint előszeretettel hivat­koztak rá pártállami vezetők, elosztani csak azt lehet, ami van. Ezért a szakszervezetek tevé­kenysége — mondták —nem merülhet ki az elosztásnál törté­nő közreműködésben, a forrás megteremtésében is segíteniük kell. Éveken, évtizedeken át sze­relték le ezzel az érvvel a szak­­szervezeteket, hivatkoztak rá ali­biként az igényeik teljesítésének megtagadásánál. A politikai rendszerváltás a szakszervezeteknél szinte azon­nal és elsőként azt a reakciót vál­totta ki, hogy kimondták: „A szakszervezet szerepe, funkciója egy és oszthatatlan: a munkavál­lalói érdekek védelme”. Talán e tétel félreérthetetlen deklarálása és következetes képviselete mi­att is kellett elviselniük mindazt a néha üldöztetéssel felérő mel­lőzöttséget, amelyben az Antall­­kormány idején részesültek. Zö­mük nem vállalta újra, hogy in­tegrálódik a hatalomba, hogy kö­tődik politikai pártokhoz. Úgy tűnt, hogy a társadalmi viszo­nyok átrendeződése, a legújabb kori magyar demokráciának ez a néhány éve véglegesíti a világos szereposztást a társadalmi ténye­zők között. Nemcsak a szűken vett államhatalmi ágak, a tör­vényhozás, a végrehajtás, az igazságszolgáltatás különülnek el, hanem a civil szférában, a munka világában is felismerhe­tővé, markáns arcélűvé válnak a szereplők. E hitünkben okozott — remél­hetőleg múló — zavart két, a saj­tóban is olvasható megnyilatko­zás. Az egyiket az MSZOSZ, a legnagyobb magyar szakszerve­zeti szövetség alelnökétől hall­hattuk. Lényege így foglalható össze: a szakszervezet nem ki­zárólag a munkavállalók bér- és jövedelempolitikájával, hanem többek között a gazdasági stabi­litás megteremtésével is foglal­kozik. Mintha hasonló értelem­ből beszélt volna az Érdekegyez­tető Tanács soros elnöke is. Ta­lán nem lenne érdemes felfigyel­nünk minderre, ha a szakszerve­zetek a munkavállalók képvise­letében nem mostanában készül­nének megkötni a már említett — joggal minősíthető, óriási horderejű — megállapodást. Ostobaság lenne persze azt kö­vetelni, hogy elvakultan és min­denáron esetleg irreális követel­ményekhez ragaszkodjanak. A kormányzat által ígért helyzet­­elemzést figyelembe véve, mér­legeljék józanul a lehetőségeket, és ezekhez mérjék a munkaválla­lók igényeit. De ne ismétlődjék meg a szereptévesztés. A gazda­sági stabilitás megteremtése nem a szakszervezetek feladata Ha ezt újra felvállalják, olyan zsákutcá­ba kerülnek, amiből nincs kiút. A piacgazdaság, vagy más né­ven, kevésbé szemérmesen, a ka­pitalizmus kiépítését bízzák más­ra. Egységes fellépéssel, a tár­gyalóasztalnál és másutt arra tö­rekedjenek, hogy ami megvaló­sul, annak a szociális elemei se hiányozzanak. Úgy vélem, a Sza­bad Szakszervezetek Nemzetkö­zi Szövetségének május 1-jei fel­hívása még most, az év vége fe­lé is időszerű­ .Azokban az or­szágokban, ahol a dolgozók a kommunista totalitáriánus rend­szer igájában sínylődtek, a sza­badjára engedett kapitalizmus ál­tal okozott katasztrofális helyzet megszüntetéséhez elengedhetet­lenül szükséges erő a szabad és demokratikus szakszervezeti mozgalom.” — sz.v.f.--­ (Folytatás a 2. oldalról) delmet a dolgozóknak. Ezekben — amikor még a Munka Tör­vénykönyve nem rögzítette — szabályoztuk a felmondási időt, a végkielégítést. Élő kapcsolatot alakítottunk ki az Ipari Minisz­tériummal, az Állami Vagyon­ügynökséggel, azért, hogy véle­ményt mondjunk az átalakulás­ról. Olyan igényeket fogalmaz­tunk meg, mint az inflációköve­tő béremelés, csak meghatározott határon belüli létszámcsökken­tés. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy a vagyonpolitikai irányelvekben biztosított lehetőséget igénybe véve a dolgozók 50 %-os ked­vezménnyel megvásárolhassák a vagyon 10 %-át. A felszámoló­biztosokkal történő közreműkö­désünkkel azt kívántuk elérni, hogy ne szűnjenek meg a cégek, hanem szakmai befektetők segít­ségével tovább működhessenek. Figyelembe vették véleményünket .A közvélemény nem mindig kísérte osztatlan elismeréssel a privatizációs folyamatot. Önök­nek mi a tapasztalatuk? — Úgy látjuk, aránylag a mi véleményünket is figyelembe ve­vő privatizáció történt. De vol­tak olyan esetek is, amikor egy­értelműen más érdekek érvénye­sültek, hiába tárgyaltunk. Sejté­seink nem helyettesítik a konk­rétumot, a valódi indokok pedig homályban maradtak, nem bizo­nyíthatók. Most éppen a tapol­­cafői téglagyár privatizációja előtt állunk értetlenül. Mi az Ál­lami Vagyonügynökségtől elté­rően értelmezzük a jogszabályt. (A történtekről lapunk követke­ző számában írunk. — A szerk.) — Beszéljünk a tulajdonosok és a szakszervezet viszonyáról is. — Szinte ahányan vannak, ez annyiféleképpen változik. Nem lehet azonban egyértelműen úgy differenciálni, hogy külföldiek vagy magyarok. Tokodon, Vá­rosnaményben tulajdonosváltás volt. „Eredményeképpen” meg­szűnt a szakszervezet, pedig ha­zai kézben maradtak a gyárak. Érdekvédelem jogszabályi keretek között — Mit tehetnek? — Ma a szakszervezet egyet­len feladata, hogy a jogszabályok keretei között védje a munkavál­lalók érdekeit. Ehhez elengedhe­tetlenek a helyi kollektív szer­ződések. De arra törekszünk, hogy lehetőleg ágazati keretszer­ződések is legyenek. A cement­iparban és a tégla- és cserépipar­ban már megkötöttük. További tárgyalások folynak arra, hogy az egész építőanyag-iparra érvényes keretszerződés megköthető le­gyen. — Nem hat ez ellen, hogy a privatizációval szétaprózódott az építőanyagipar? — A cégek száma valóban nö­vekedett, és ez az Ön által emlí­tett ok következménye. Közben a létszám 50 %-kal csökkent. A nem átgondolt termékliberalizá­lás, az építőanyag-ipari tevé­kenység — elsősorban a lakás­építés — csökkenése, és más okok miatt patinás, nagy cége­ket számoltak fel. A mi terüle­tünkön például Budapesten az Ampullagyárat, a Porcelángyárat. A külföldi befektetők piacokat szereztek, így kiszorították a ha­zai termékek jelentős részét. A jelenség ellen együttesen lépünk fel az Építőanyag-ipari Szövet­séggel. Komoly támogatást nyújt az ICEF nemzetközi szövetség, amelynek tagjai vagyunk. Segí­tenek, hogy tájékozódjunk a kül­földi cégeknél folyó érdekvédel­mi munkáról, a szakszervezet tevékenységéről, az ottani kol­lektív szerződések, megállapo­dások tartalmáról. Az évtizedek óta kialakult gyakorlat megisme­rése mindenképpen hasznos. Le­het az is, hogy szükségünk lesz a kinti szakszervezetek szolida­ritására. — Szakszervezeti szövetségük, a közeljövőben tartja kongresszu­sát. Szakszervezetük tervezi-e, hogy szervezeti, vagy más vál­toztatásokat kezdeményez? — A jelenlegi struktúra elfogad­ható, jó. Változatlanul önálló jogi személyiségként működnénk to­vább, szövetségben a többi szakmai szakszervezettel és az MSZOSZ- szel. Ez tűnik optimálisnak. Sem to­vábbi szétaprózódás, sem újabb centralizáció nem szükséges. Se szétaprózódás, se centralizáció — Ezek szerint meg kívánják őrizni működési önállóságukat. De ennek „ára" van. — Ha a pénzügyekre gondol, valóban. A tagok által befizetett, keresetük bruttó 1 százalékának megfelelő tagdíj 35 százalékát utalják át nekünk az alapszerve­zetek. Ebből mi 25 százalékot to­vábbutalunk, és 10 százalékot tar­tunk meg. Elég nehéz belőle gaz­dálkodnunk, de nem lehetetlen. Egyedül csak én vagyok függet­lenített. Van még egy nyugdíjas foglalkoztatottunk és egy tiszte­letdíjas jogászunk. így, ebben a formában a szakszervezet műkö­désére a jelenlegi pénzügyi konst­rukció, ha szűkösen is, de lehető­séget nyújt. A nekünk helyet adó ingatlannal a Szövetség gazdálko­dik Megjegyzem, nincsen könnyű helyzetben. Hiszen a tavalyi sú­lyos pénzügyi botrány következ­ményeit még mindig viseljük, így a bevételből törleszteni kell az adósságot, és fedezni az irodaház működési költségeit. Summázva az elmondottakat, úgy gondolom, hogy mindazon nehézségek ellenére, amelyeket említettem, a szakszervezetünk elérte, amit a lehetőségek meg­engedtek. Ez a vállalatoknál, a különféle cégeknél, gazdasági társaságoknál működő szakszer­vezetek, különösképpen a tagság által választott tisztségviselők ér­deme. Elismerés érte! Köszönjük a beszélgetést. — F.e. — Kongresszus előtt Jövőkép készül Várják az észrevételeket Egy szervezet nem létezhet csak önmagáért, hanem működésével szolgálnia kell azt a célt, ame­lyért létrehozták. Ez azonban csak úgy valósulhat meg, ha a napi munkavégzés mellett tudatosan törekszik a hosszú és rövid távú feladatai meghatározására, és ehhez megtervezi megvalósításuk módját és eszközeit. Ez a felismerés vezérelte az ÉFEDOSZSZ elnökségét, amikor a szakszerve­zet ez év novemberében esedékes kongresszusát megelőzően vázlatot készített a hosszú és rövid távú célmeghatározás érdekében, és közös munkára szólította fel a tagságot: segítsék szóban vagy írásban megtett észrevételeikkel a létrehozott két munkabizottság tevékenységét. (A név­sort lapunkban is közöljük. — A szerk.) A munka igényességét talán az alábbiakban közölt rövid ismertetés is jelzi. A szakszervezet küldetése A szakszervezeti tagság többször és több fóru­mon szóvá tette az igényét, hogy az ÉFÉDOSZSZ fogalmazza meg: „miért — mit — hogyan akar tenni?” A „miért” alatt a stratégiai cél meghatá­rozását értette. Annak kimondását, hogy az Épí­tők-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszer­vezetei Szövetségének mi a rendeltetése ma és a jövőben, miből és mivé akar válni. Kissé fennköl­­tebb, filozófikusabb kifejezéssel élve: mit tart kül­detésének. Ha erre sikerül pontos, ha választ adni, akkor belőle már levezethető, hogy milyen terüle­teken kívánja megvalósítani, milyen szolgáltatá­sokkal. Ha adott a cél, amely felé közelíteni kell, akkor időről-időre mérendő a teljesítmény. Ezért felele­tet szükséges adni arra, hogy a szakszervezet ho­gyan tudja hitelesen megállapítani, mennyivel ke­rült közelebb stratégiai céljának megvalósításához. A külső környezet számbavétele cél sokféle lehet. Legfontosabb kritériuma ta­lán, hogy elérhető, tehát reális legyen, ne szakad­jon el az adott feltételektől. Ezért a célmeghatáro­zás lényegi része a gazdasági, jogi, technikai, de­mográfiai tényezők számbavétele. Például, az iparág fejlődésére ható erőforrások, az állami költ­ségvetés helyzete, a tőkeáramlás, a tulajdoni vi­szonyok, az infláció, a foglalkoztatottság. De ide tartoznak a jogi — munkaügyi, pénzügyi, munka­­védelmi, adó és más — szabályozások. Nem elha­nyagolható az iparág színvonala, szakemberszük­séglete, infrastruktúrája, a versenyhelyzete­tés célszerűségének, a tradíciók hasznosíthatósá­gának vizsgálata, a partnerkapcsolatok eredmé­nyességének felmérése. Nem jelenthet kivételt a vezetés hatékonyságának górcső alá vétele. Mind­ezeket is olyan összefüggésben kell elvégezni, hogy az erős és gyenge pontok, a veszélyek és lehetőségek egyaránt megállapíthatóak legyenek. A haladás irányainak meghatározása Az alapos, szinte tudományos igénnyel végzett helyzetfelmérést követheti a haladás irányainak meghatározása. Hol szükséges fejleszteni, vissza­fejleszteni? Kell-e folyamatokat leállítani, vagy egyes elemeket korszerűsíteni? A helyzetfelmé­rést követő fejlesztéshez erőforrásokat kell ren­delni. Ez — tág értelemben — lehet munkaerő, pénz, infrastruktúra, technika. Nyilván úgy, hogy a ráfordítás arányban legyen a várható haszonnal. Kidolgozandó a kapcsolatépítési stratégia is. A szakszervezet kikkel és milyen együttműködést va­lósítson meg? Milyen hasznot remélhet, kiktől ta­nulhat? Külön fejezet lehet a kommunikációs kap­csolatok fejlesztése, a társszervek, a tagság tájé­koztatása, a szakszervezeti image építése. A fentiek általános modellként a stratégiai elem­zés és tervezés részei, amelyekből aztán az akci­ókat kell származtatni, hozzárendelni. Mindezek megvalósítása azonban még nem a folyamat végét jelenti, hiszen az utolsó mozzanatok az értékelés és ennek visszacsatolása. Úgy, hogy az újabb szük­séges korrekció elvégezhető legyen. Nem maradhat el az önvizsgálat Mindezek feltérképezése a szakszervezeti tevé­kenység külső környezetének számbavételét jelen­ti. De nem maradhat el az önvizsgálat sem. A tevékenység elemzése, a rendelkezésre álló — hu­mán, anyagi, pénzügyi — erőforrások, a lehetsé­ges tartalékok számbavétele. A szervezeti felépí­temélyük, sem az elnökség levele, sem az ezek alapján készült összefoglalás kissé talán tudomá­nyos igénye nem tartja vissza a megszólítottakat, az ÉFEDOSZSZ tisztségviselőit és tagságát, hogy az általános elveket lefordítva saját tapasztalata­ikra, azokról tájékoztassák a felmérést végzőket. Az észrevételeknek lapunkban is szívesen helyt adunk. — V — 3 A stratégiai elemzéssel és tervezéssel megbízott munkabizottságok névsora 1. sz. bizottság: Vezető: Nagymihály János ÉFÉDOSZSZ titkár, Tagjai: Bánó István megyei titkár, SZB titkár Építők Kecskeméti Szakszervezete 6000 Kecskemét, Kurucz krt 16. Telefon: 06 76 485­ 595 Fülöp Imre a Tervező-, Kutató-, Beru­házó Tagozat titkára ÉFÉDOSZSZ Székház Telefon: 1425-760 Kapás Ferenc, Fa- és Bútoripari Szakszervezet, SZB titkár Kecskeméti Parkettagyártó Kft 6000 Kecskemét, Halasi u. 10. Telefon: 06 76 484-511 Petneházi Mihályné az ÉFÉDOSZSZ munkatársa ÉFÉDOSZSZ Székház Telefon: 1 229-426 1 425-760 Puskás Béláné a Fa- és Bútoripari Szakszervezet titkárhelyettese ÉFÉDOSZSZ Székház Telefon: 2 425-760 1 429-515 Rózsavölgyi Károly, Tervező­, Kutató, Beruházó Tagozat, SZB titkár Városépítési Tudományos és Tervező Intézet 1016 Bp. Gellérthegy u. 30-32. Telefon: Szatmári Zoltán ÉFEDOSZSZ vezetőségi tag, Építők Borsod megyei Tagozatának titkára 3501 Miskolc, Mindszent tér 3. Telefon: 06 46 342-447 Vályi László nyugdíjas, UVATERV Telefon:­­ 182 - 176 2. sz. bizottság Vezető: Nagy Lászlóné, Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete, elnök ÉFÉDOSZSZ Székház Telefon: 1 425-760 1-229-426 Tagjai: Geiszt Csabáné, Közlekedésépítő és Mélyépítő Dolgozók Szakszervezete, elnök ÉFÉDOSZSZ Székház Telefon: 1 425-760 Horváth László ÉFÉDOSZSZ vezetőségi tag, Közlekedésépítő és Mélyépítő Dolgozók Szakszervezete, SZB titkár Magyar Aszfalt Dolgozók Szakszervezete Bp. 1027 Csalogány u. 47-49. Telefon: 2­020-166 Mihalász Antal ÉFÉDOSZSZ alelnök, Vas- és Szerelőipari Tagozat titkára ÉFÉDOSZSZ Székház Telefon: 1 425-760 Nagy György nyugdíjas, Szekszárd Nardai Miklós megyei titkár, SZB titkár Kristály Üvegipari Kft. 8400 Ajka, Alkotmány u. 4. Telefon: 06 88 311-400 Szeifert József ÉFÉDOSZSZ munkatárs ÉFÉDOSZSZ Székház Telefon: 1 425-760 Szűcs Ferenc ÉFÉDOSZSZ munkatárs ÉFÉDOSZSZ Székház Telefon: 1 425-760 1 229-426 Újvári Károly ÉFÉDOSZSZ Zala megyei Szakszervezet elnöke 8900 Zalaegerszeg, Jókai u. 9. Telefon: 06 92 313-283 Varga Imre ÉFÉDOSZSZ vezetőségi tag, Fa- és Bútoripari Dolgozók Szakszervezete titkára, SZB titkár BUBIV Lakberendezési Kft. 1043 Bp. Lorántffy Zs. u. 15 b. Kis mese a nagyoknak A létra Büszke öntudattal nézett le a létra legfelső foka az alatta levőkre. Amazok félő tisztelet­tel, titkolt irigységgel néztek fel rá a magasba. Hogyne, hiszen felette nem volt több fok. Jött azonban a gazda és biztosabbnak vélte, az alsó fele van felül a létrának, tekintve, hogy amaz már repedezett volt. És... megfordította a létrát. ...

Next