Építők Lapja, 1995 (48. évfolyam, 1. szám)
1995-01-01 / 1. szám
ny (I ) ( Az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetei Szövetségének lapja 48. évfolyam, 1995. január ,,Munkát, kenyeret!” Teljesítette küldetését az ÉFÉDOSZSZ XXXVI. kongresszusa A Himnusz hangjaival kezdődött a szövetség székházában az ÉFÉDOSZSZ XXXVI. kongresszusa. Az elnöklő Mihalász Antal felhívására a küldöttek egyperces néma felállással adóztak az előző kongresszus óta elhunyt tisztségviselők emlékezetének. Németi Tibornénak, a mandátumvizsgáló bizottság elnökének jelentése szerint a kongresszusra delegált 281 küldöttből 200 jelent meg, ennek alapján határozatképesnek nyilvánították a tanácskozást, amelynek napirendjét a szövetségi tanács előterjesztése szerint a küldöttek egyhangúlag jóváhagyták. A napirendek: beszámoló a szövetség XXXVI. kongresszusa óta végzett munkájáról, előadója Nagymihály János elnök; a szövetségi alapszabály tervezetének megvitatása, előadója Szűcs Ferenc, a szerkesztőbizottság vezetője; a szövetség tisztségviselőinek megválasztása, előadója Ferjin Zoltán, a jelölőbizottság elnöke; a szövetség programtervezete az elkövetkező időszak célkitűzéseire, előadója Nagymihály János. Szociális piacgazdaság helyett vadkapitalizmus Nagymihály János a beszámolóhoz fűzött kiegészítésében elmondta: a számadás elkészítésénél figyelembe vették, hogy az utóbbi másfél évben két rendkívüli kongresszust is összehívtak. Az elmúlt időszakot elemezve kifejtette, hogy a korábbi kormánykoalíció pártjai szociális piacgazdaság helyett vadkapitalizmust honosítottak meg az országban. Támadták és folyamatos létükért folytatott harcra kényszerítették a szakszervezeteket A mozgalom épp akkor kezdett polarizálódni, szétesni, amikor az általános munkavállalói érdekek érvényesítése került veszélybe. Elsődlegesen nem a szakmai, szőkébb csoportérdekek védelméért kellett harcba szállni, hanem a munkahely védelméért, a megdolgozott bér, a jogos járandóságok kifizetéséért, a nyugdíjak értékállóságáért, a szakszervezeti jogosítványok érvényesítéséért. Az elnök a szövetség helyzetét elemezve drámai képet adott a szakszervezeti belső problémákról. A felhalmozódott adósságállomány nyomán válság alakult ki, amely létében veszélyeztette a szervezetet. Ennek ellenére a vezető testületek hatalmas erőfeszítések árán, teljesítették a számukra meghatározott feladatokat. Az üzemi tanácsválasztásokon elért eredmények bizalmat adtak ehhez a munkához. Elmondta, hogy a vagyon használati jogának megosztásáról hosszú ideig tárgyaltak az érintett szakszervezetekkel. A Ligával sikerült elfogadható megállapodást kötni, a Munkástanácsok pert kezdeményeztek, amelyet a Fővárosi Bíróság elutasított. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szövetség közelmúltbeli válságát, a történtek tanulságait soha nem szabad elfelejteni és még sokat kell dolgozni azért, hogy minden tekintetben helyreálljon a rend. Bejelentette, hogy a kongresszusi dokumentumok sorát egy állásfoglalástervezettel bővítették a kormány és az érdekképviseletek között kötendő gazdasági, szociális megállapodásról, s arra kérte a küldötteket, hogy ezt a program tárgyalásakor vitassák meg. Ötvenszázalékos termeléscsökkenés A szóbeli kiegészítés utáni vita első hozzászólója, Nagy Lászlóné, az Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének szóvivője szerint az írásos beszámoló és a kiegészítés reálisan értékelte azt a folyamatot, amely oda vezetett, hogy a dolgozók élet- és munkakörülményei drasztikusan romlottak az elmúlt öt évben. Közölte, hogy szervezetük tizenegy vállalatánál indítottak felszámolást, nyolc helyen a végelszámolás is megtörtént. Az iparágban az ötvenszázalékos termeléscsökkentést ugyanakkora létszámleépítés követte. A vállalatok decentralizálása, majd privatizálása még azoknál a cégeknél is rossz helyzetet teremtett az építőanyag-iparban, amelyek egyébként működőképesek lennének. A szakszervezet tevékenységéről szólva kiemelte, hogy az építőanyag-ipar majdnem egész területén már az 1989-90-es években is olyan kollektív szerződések voltak, amelyek magas felmondási időt és végkielégítéseket rögzítettek. Időben felvették a kapcsolatot a felszámoló biztosokkal, az Állami Vagyonügynökséggel és az Állami Vagyonkezelő Rt.-vel, és így a legtöbb helyen működőképesen tudták tartani a termelőegységeket. Kevesellte a szövetség munkatársainak létszámát a feladataikhoz képest. Beszélt arról is, hogy az elmúlt másfél évben az építőanyag-ipar és a szövetség vezetése között kemény viták, nézeteltérések is voltak, de kompromisszumokkal megegyezésre jutottak. Munkakapcsolatukat az ÉFEDOSZSZ tagszervezeteivel korrektnek ítélte. Javasolta a kongresszusnak a beszámoló elfogadását. Újvári Károly, az építők Zala megyei szakszervezetének elnöke elsorolta, hogy mit hiányolt a beszámolóból, így az szerinte nem foglalkozott kellően az érdekvédelmi munka, a szövetségi szintű feladatok konkrétumaival. Hiányolta az alapszervezeti és az azt követő megyei vagy tagozati szintű választások érdekfeltáró gondolatait, problémáit. Az volt a véleménye, a pénzügyi botrány annyira sokkolta a vezetést, hogy az a tevékenységét csak a pénzügyi helyzet stabilizálására tudta fordítani. Hiányolta még a szervezeti élet elemzését. Szerinte a pénzügyi helyzettől, a külső körülményektől függetlenül a legfontosabb feladat az alapszervezeti munka kiszolgálása. A titkárok saját jogosítványaikkal nehéz helyzetbe kerültek, amikor létszámleépítésről, átalakulásról, privatizációról volt szó. Ennek tudta be a taglétszám (Folytatás a 3. oldalon) Tagfelvétel az MSZOSZ-ben Groszmann Tibor: „... az lenne a célszerű, ha nem elsősorban az MSZOSZ-t alkotó tagszervezetek száma növekedne, hanem az egyes tagszervezetek taglétszáma. Azt nem tartom jó megoldásnak, hogy az MSZOSZ- hez tartozó tagszervezetek száma az ugyanazon közös bázis osztódásával gyarapodjék tovább..." 4. oldal Strabag-Hungária Építő Kft. A cég vezetőségének az volt az álláspontja, hogy csak a jogerős bírósági végzéssel rendelkezőknek adják ki a végkielégítést, vagyis pereljék be őket. 2. oldal Egy kiválás hiteles története „... A kongresszus elutasította az új alapszabály kiegészítését, a társult tagság lehetőségével. Következményeként a Magyar Szakképzési Szakszervezet tagsági viszonya az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségével megszűnt..” 5. oldal Kormány és szakszervezet Hegyi Gyula: „... most, amikor az életszínvonal általános növelésére nincs reális lehetőség, s az elhúzódó sztrájkok súlyos károkat okoznának mindenkinek, a munkavállalói szervezeteknek a rövid távú anyagi áldozatért cserébe a munkavállalói és szakszervezeti jogosítványok megerősítését és körülbástyázását kellene elérnie... ” 2. oldal lh Illyés Gyula Megajándékoz ez az arc; nem is kell szólnia. Megajándékoz, bár nem is rám esik mosolya. Megajándékoz; ez az arc, ahogy mindentudón gondjai közül kitekint a jeges ablakon. Aki ül, behúzza nyakát; aki áll, helybe fut. Megajándékoz ez az arc azzal, hogy bízni tud. Megajándékoz ez az arc; oly konokan szelíd, érő gyümölcs így sejtteti nyárvégi ízeit. Téli villamosban tudná, hogy mit akar! Türelmével szép ez az arc, azzal oly fiatal. Mintha a jövő évele Kemecsei József: „... úgy vélem, hogy igazán akkor követünk el történelmi mulasztást, ha egy baloldali kormányzás alatt nem sikerülne helyreállítani a szakszervezeti mozgalom saját egységét. Persze nem öncélúan, egyes vezetők tekintélyének növelésére, hanem a piacgazdaság viszonyai között szükségszerűen kiszolgáltatott munkavállalók érdekében..." 4. oldal Magyarországon a legaktívabb — 15-49 év közötti — férfinemzedék tagjait manapság nagyobb eséllyel éri utol a végzet, mint Zimbabwe hasonló korú népességét 7. oldal Építők Művelődési Centruma Petneházi Irén: „... ma a lehetőségekkel nem a vállalatok rendelkeznek. Helyettük a fellépésünket, műsorainkat „eladjuk”. Ezért keressük a kapcsolatot az idegenforgalommal és a fesztiválrendezőkkel. Kilépünk a piacra... ” 6. oldal Az Olvasóhoz! Nem volt könnyű az a döntés, amelyet múlt év őszén az ÉFEDOSZSZ szövetségi tanácsa hozott, amikor az Építők Lapja újbóli — igaz, csak időleges — megjelentetése mellett döntött. Az időlegességben nem érzelmi okok játszottak közre, főképpen nem a sajtó szerepének vitatása. Anyagi megfontolásokat, a nyomasztó pénzügyi kötelezettségeket kellett figyelembe venni, hogy mire telik az egyre szűkösebb bevételekből. Megszületett az elhatározás, hogy a tagság minél teljesebb tájékoztatást kapjon a szakszervezeti szövetség történetének fontos eseményéről, a XXXVI. kongresszus előkészítéséről, munkájáról, a tagszervezetek életéről, a tisztségviselők — elszámolási kötelezettséget is jelentő — tevékenységéről, a munkavállalók gondjairól-bajairól. Az eredeti elképzelés szerint három lapszám jelent volna meg. Ön, kedves olvasó, most a negyediket és egy időre minden bizonnyal az utolsót tartja a kezében. Köszönjük megtisztelő figyelmét, amellyel cikkeinket olvasta. Reméljük, hogy az újságnak ez a néhány száma sok szakszervezeti taghoz eljutott, segítette tájékozódásukat és annak felismerését, megértését, hogy az információ a meggyőzés eszköze lehet, hogy a nyilvánosság fegyverként is szolgálhatja a kiszolgáltatottak, a védtelenek ügyét. Az újságolvasó tehát, képletesen szólva, egyúttal fegyverhordozó is. Tájékozottabb, felkészültebb, felismeri a történések közötti összefüggéseket, jobban védheti önmaga és társai érdekeit. Ezt akartuk szolgálni, és azzal a reménnyel búcsúzunk, hogy talán sikerült e cél megvalósulását szerény eszközeinkkel nekünk is segíteni. Bízunk abban, hogy a szünet, a kényszerű hallgatás nem lesz túl hosszú, és a pénzügyi feltételek javulásával az Építők Lapja újra megjelenhet. ____________________| A szerkesztéség