Építők Lapja, 1995 (48. évfolyam, 1. szám)

1995-01-01 / 1. szám

n­y (I ) (­ Az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetei Szövetségének lapja 48. évfolyam, 1995. január ,,Munkát, kenyeret!” Teljesítette küldetését az ÉFÉDOSZSZ XXXVI. kongresszusa A Himnusz hangjaival kezdő­dött a szövetség székházában az ÉFÉDOSZSZ XXXVI. kongresszusa. Az elnöklő Mi­­halász Antal felhívására a kül­döttek egyperces néma felál­lással adóztak az előző kong­resszus óta elhunyt tisztségvi­selők emlékezetének. Németi Tibornénak, a mandátumvizs­gáló bizottság elnökének jelen­tése szerint a kongresszusra delegált 281 küldöttből 200 jelent meg, ennek alapján ha­tározatképesnek nyilvánítot­ták a tanácskozást, amelynek napirendjét a szövetségi ta­nács előterjesztése szerint a küldöttek egyhangúlag jóvá­hagyták. A napirendek: beszá­moló a szövetség XXXVI. kongresszusa óta végzett mun­kájáról, előadója Nagymihály János elnök; a szövetségi alap­szabály tervezetének megvita­tása, előadója Szűcs Ferenc, a szerkesztőbizottság vezetője; a szövetség tisztségviselőinek megválasztása, előadója Fer­­jin Zoltán, a jelölőbizottság elnöke; a szövetség program­­tervezete az elkövetkező idő­szak célkitűzéseire, előadója Nagymihály János. Szociális piacgazdaság helyett vadkapitalizmus Nagymihály János a beszámo­lóhoz fűzött kiegészítésében el­mondta: a számadás elkészíté­sénél figyelembe vették, hogy az utóbbi másfél évben két rend­kívüli kongresszust is összehív­tak. Az elmúlt időszakot ele­mezve kifejtette, hogy a koráb­bi kormánykoalíció pártjai szo­ciális piacgazdaság helyett vad­kapitalizmust honosítottak meg az országban. Támadták és fo­lyamatos létükért folytatott harcra kényszerítették a szak­­szervezeteket A mozgalom épp akkor kezdett polarizálódni, szétesni, amikor az általános munkavállalói érdekek érvénye­sítése került veszélybe. Elsőd­legesen nem a szakmai, szőkébb csoportérdekek védelméért kel­lett harcba szállni, hanem a munkahely védelméért, a meg­dolgozott bér, a jogos járandó­ságok kifizetéséért, a nyugdíjak értékállóságáért, a szakszerveze­ti jogosítványok érvényesítésé­ért. Az elnök a szövetség helyze­tét elemezve drámai képet adott a szakszervezeti belső problé­mákról. A felhalmozódott adós­ságállomány nyomán válság ala­kult ki, amely létében veszé­lyeztette a szervezetet. Ennek ellenére a vezető testületek ha­talmas erőfeszítések árán, telje­sítették a számukra meghatáro­zott feladatokat. Az üzemi ta­nácsválasztásokon elért eredmé­nyek bizalmat adtak ehhez a munkához. Elmondta, hogy a vagyon használati jogának megosztásá­ról hosszú ideig tárgyaltak az érintett szakszervezetekkel. A Ligával sikerült elfogadható megállapodást kötni, a Munkás­­tanácsok pert kezdeményeztek, amelyet a Fővárosi Bíróság el­utasított. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szövetség közelmúltbeli válságát, a történtek tanulságait soha nem szabad elfelejteni és még sokat kell dolgozni azért, hogy minden tekintetben hely­reálljon a rend. Bejelentette, hogy a kongresszusi dokumen­tumok sorát egy állásfoglalás­tervezettel bővítették a kormány és az érdekképviseletek között kötendő gazdasági, szociális megállapodásról, s arra kérte a küldötteket, hogy ezt a program tárgyalásakor vitassák meg. Ötvenszázalékos termeléscsökkenés A szóbeli kiegészítés utáni vita első hozzászólója, Nagy Lászlóné, az Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének szóvivője szerint az írásos be­számoló és a kiegészítés reáli­san értékelte azt a folyamatot, amely oda vezetett, hogy a dol­gozók élet- és munkakörülmé­nyei drasztikusan romlottak az elmúlt öt évben. Közölte, hogy szervezetük tizenegy vállalatá­nál indítottak felszámolást, nyolc helyen a végelszámolás is megtörtént. Az iparágban az ötvenszázalékos termeléscsök­kentést ugyanakkora létszámle­építés követte. A vállalatok de­centralizálása, majd privatizálá­sa még azoknál a cégeknél is rossz helyzetet teremtett az építőanyag-iparban, amelyek egyébként működőképesek len­nének. A szakszervezet tevékenysé­géről szólva kiemelte, hogy az építőanyag-ipar majdnem egész területén már az 1989-90-es években is olyan kollektív szer­ződések voltak, amelyek magas felmondási időt és végkielégí­téseket rögzítettek. Időben fel­vették a kapcsolatot a felszá­moló biztosokkal, az Állami Va­gyonügynökséggel és az Állami Vagyonkezelő Rt.-vel, és így a legtöbb helyen működőképesen tudták tartani a termelőegysége­ket. Kevesellte a szövetség munkatársainak létszámát a fel­adataikhoz képest. Beszélt arról is, hogy az elmúlt másfél évben az építőanyag-ipar és a szövet­ség vezetése között kemény vi­ták, nézeteltérések is voltak, de kompromisszumokkal megegye­zésre jutottak. Munkakapcsola­tukat az ÉFEDOSZSZ tagszer­vezeteivel korrektnek ítélte. Ja­vasolta a kongresszusnak a be­számoló elfogadását. Újvári Károly, az építők Zala megyei szakszervezetének elnö­ke elsorolta, hogy mit hiányolt a beszámolóból, így az szerinte nem foglalkozott kellően az ér­dekvédelmi munka, a szövetsé­gi szintű feladatok konkrétumai­val. Hiányolta az alapszerveze­ti és az azt követő megyei vagy tagozati szintű választások ér­dekfeltáró gondolatait, problé­máit. Az volt a véleménye, a pénzügyi botrány annyira sok­kolta a vezetést, hogy az a te­vékenységét csak a pénzügyi helyzet stabilizálására tudta for­dítani. Hiányolta még a szerve­zeti élet elemzését. Szerinte a pénzügyi helyzettől, a külső kö­rülményektől függetlenül a leg­fontosabb feladat az alapszerve­zeti munka kiszolgálása. A tit­károk saját jogosítványaikkal nehéz helyzetbe kerültek, ami­kor létszámleépítésről, átalaku­lásról, privatizációról volt szó. Ennek tudta be a taglétszám (Folytatás a 3. oldalon) Tagfelvétel az MSZOSZ-ben Groszmann Tibor: „... az lenne a célszerű, ha nem elsősorban az MSZOSZ-t alkotó tagszervezetek száma növekedne, hanem az egyes tagszervezetek taglétszáma. Azt nem tartom jó megoldásnak, hogy az MSZOSZ- hez tartozó tagszervezetek száma az ugyanazon közös bázis osztó­dásával gyarapodjék tovább..." 4. oldal Strabag-Hungária Építő Kft. A cég vezetőségének az volt az állás­pontja, hogy csak a jogerős bírósági vég­zéssel rendelkezőknek adják ki a végkielé­gítést, vagyis pereljék be őket. 2. oldal Egy kiválás hiteles története „... A kongresszus elutasította az új alapszabály kiegészítését, a társult tag­ság lehetőségével. Következményeként a Magyar Szakképzési Szakszervezet tagsági viszonya az Építő-, Fa- és Épí­tőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségével megszűnt..” 5. oldal Kormány és szakszervezet Hegyi Gyula: „... most, amikor az életszínvo­nal általános növelésére nincs reális lehetőség, s az elhúzódó sztrájkok súlyos károkat okozná­nak mindenkinek, a munkavál­lalói szervezeteknek a rövid távú anyagi áldozatért cserébe a mun­kavállalói és szakszervezeti jogo­sítványok megerősítését és körül­bástyázását kellene elérnie... ” 2. oldal lh Illyés Gyula Megajándékoz ez az arc; nem is kell szólnia. Megajándékoz, bár nem is rám esik mosolya. Megajándékoz; ez az arc, ahogy mindentudón gondjai közül kitekint a jeges ablakon. Aki ül, behúzza nyakát; aki áll, helybe fu­t. Megajándékoz ez az arc azzal, hogy bízni tud. Megajándékoz ez az arc; oly konokan szelíd, érő gyümölcs így sejtteti nyárvégi ízeit. Téli villamosban tudná, hogy mit akar! Türelmével szép ez az arc, azzal oly fiatal. Mintha a jövő évele Kem­­ec­sei József: „... úgy vélem, hogy igazán akkor követünk el történelmi mulasztást, ha egy baloldali kormányzás alatt nem sikerülne helyreállítani a szakszervezeti mozgalom saját egységét. Persze nem öncélúan, egyes vezetők tekintélyének növe­lésére, hanem a piacgazdaság vi­szonyai között szükségszerűen ki­szolgáltatott munkavállalók érde­kében..." 4. oldal Magyarországon a legaktívabb — 15-49 év kö­zötti — férfinemzedék tagjait manapság na­gyobb eséllyel éri utol a végzet, mint Zimbab­we hasonló korú népességét 7. oldal Építők Művelődési Centruma Petneházi Irén: „... ma a lehetőségekkel nem a vállalatok rendel­keznek. Helyettük a fel­lépésünket, műsorainkat „eladjuk”. Ezért keres­sük a kapcsolatot az idegenforgalommal és a fesztiválrendezőkkel. Ki­lépünk a piacra... ” 6. oldal Az Olvasóhoz! Nem volt könnyű az a döntés, amelyet múlt év őszén az ÉFEDOSZSZ szö­vetségi tanácsa hozott, ami­kor az Építők Lapja újbóli — igaz, csak időleges — megjelentetése mellett dön­tött. Az időlegességben nem érzelmi okok játszottak köz­re, főképpen nem a sajtó szerepének vitatása. Anya­gi megfontolásokat, a nyo­masztó pénzügyi kötelezett­ségeket kellett figyelembe venni, hogy mire telik az egyre szűkösebb bevételekből. Megszületett az elhatározás, hogy a tagság minél teljesebb tájékoztatást kapjon a szakszervezeti szövetség történetének fontos eseményéről, a XXXVI. kongresszus előkészítéséről, munkájáról, a tagszervezetek életéről, a tisztségviselők — elszámolási kötelezettséget is jelentő — tevékenységéről, a munkavállalók gondjairól-bajairól. Az eredeti elképzelés szerint három lapszám jelent volna meg. Ön, kedves olvasó, most a negyediket és egy időre minden bizonnyal az utolsót tartja a kezében. Köszönjük megtisztelő figyelmét, amellyel cikkeinket olvasta. Reméljük, hogy az újságnak ez a néhány száma sok szak­­szervezeti taghoz eljutott, segítette tájékozódásukat és annak felismerését, megértését, hogy az információ a meggyőzés eszköze lehet, hogy a nyilvánosság fegyverként is szolgálhat­ja a kiszolgáltatottak, a védtelenek ügyét. Az újságolvasó tehát, képletesen szólva, egyúttal fegyverhordozó is. Tájéko­zottabb, felkészültebb, felismeri a történések közötti össze­­függéseket, jobban védheti önmaga és társai érdekeit. Ezt akartuk szolgálni, és azzal a reménnyel búcsúzunk, hogy talán sikerült e cél megvalósulását szerény eszközeinkkel nekünk is segíteni. Bízunk abban, hogy a szünet, a kényszerű hallgatás nem lesz túl hosszú, és a pénzügyi feltételek javu­lásával az Építők Lapja újra megjelenhet.­ ­____________________| A szerkesztéség

Next