Érdekes kalendárium, 1968
Petőfibánya "fehér aranya"
Petőfibánya háromezerlelkes bányásztelepülés. Évek óta keveset hallat magáról, pedig a Mátra vidékének jelentős szénlelőhelye, s a környező bányák központja. Mi mégsem ezért kerestük fel a bányát. A bánya újszerű, gombatermesztésre való hasznosítása iránti kíváncsiság volt utunk valódi mozgatórugója. A leszállás a bányába semmiben nem különbözött a szokásostól. Megkaptuk a bányászsapkát, a mentőfelszerelést, kioktattak annak használatára, s az altáró bejárásánál .,Jó szerencsét!” köszöntéssel fogadott bennünket a bányavonat vezetője. Több mint négy és fél kilométeres utazás után gyalogszerrel folytattuk utunkat, amíg kis ajtó zárta el előttünk az utat. — Innen kezdődik a hatvani gombások birodalma! — világosított fel útikalauzunk. S ahogy az ajtón túljutottunk, számtalan felét találtuk a gombatermesztésnek. Az egyik csillében első látásra hóra emlékeztető csillogó pétisó, másikban szakszerűen elkészített takaróföld, amott trágya és más, a termesztőbe? szükséges vagy talán úgy is mondhatnám, nélkülözhetetlen kellék. Ahogy tovább megyünk, mindenütt gombaágyak. Gombaágy a csillesínek között éppúgy, mint a bányaköve-~ekéjén. 1300 négyzetméter területen a föld mélyében az arébk és nagyobb gombafejek fehérlenek ki a fekete takarótokból A gombatelep vezetője, Molnár Gyula — már itt mindenki csak Gyula bácsinak ismeri és nevezi — hatban esztendős. Több mint ötvenkilencet megért úgy, hogy már nem látott bányát, most pedig olyan otthonosan mozon benne, mintha mindig itt élt s dolgozott volna. Bányában a'Ivan korábban nem volt, gombát azonban már 1925-ben termesztett. Igazi nem a maga részére, hanem a Festetics grófok dégi uradalmának pincéiben. Az elmúlt negyven észten лякеп nem lett