Érdekes Ujság, 1957. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-15 / 24. szám

Mutassa a nyelvét! örökké ficánkoló, nyugtalan szerv — a nyelvi ízlés, nyálaz, nyelv még beszél is — sokszor több „nyelven” ... Fogságban él, izomkötelek fűzik a csontvázhoz, segít a fogaknak, s mivel gyermekkorban sokkal több ízlelő bimbó fakad szájunk nyálkashártyás virágágyain, a gyermek falánkabb és jobban élvezi az étkezést, mint az idős, pláne a már sorvadásnak indult öreg nyelv. De hasznos útmutató lehet az orvosi vizsgálat közben is. Első tájékoztatóul két „élő térkép” áll rendelkezésünkre: a test kártakarója a „nagy atlasz”-nak, — a szájüreg foglya, a nyelv, a zsebtérképünk. A nagy test-abroszon folyók (vénák), hegyek, völgyek, erdőségek, foltok, kiütéseit, színes terepjelzések igazítanak el. A szervezet mélyének történései megbélyegzik a bőrünket és ezért a modern bőrgyógyászatnak szoros barátságban kell élnie a bel- és ideggyógyászattal. Enélkül olyan, mint a leíró földrajz geológia nélkül... A kis nyelv-térkép persze csak felületesen tájékoztat. Mutassa a nyelvét! Lám, kiöltés közben reszket, tehát gyanús neuraszténiára vagy pajzsmirigy-túlműködésre (Basedow), sőt iszákosságra és merevgörcsre (tetanusz) is. De nerm kell elbúsulni, mert vannak született reszketősök, akik világötetükben remegnek, noha semmi igazi bajuk nincs. Ha a nyelv csak ferdén tud előbújni, ez a „pizai változat” esetleg agyidegbénulást jelez! A szerv sorvadása és bénulása már egész komoly idegbajra utal és ilyenkor a sorvadt oldal kisebb, ráncos és puha. Kétoldali agyidegbénuláskor a nyelv mozdulatlanul hever a szájüreg fenekén, mint a letaglózott béka. A nagy nyelv lehet világrahozott, de kifejlődhetik a hipofízis betegségből eredően is (akromegalia), valamint terhesség alatt. A kis nyelv sorvadás következménye, pl. vészes vérszegénységben. Ilyenkor feltűnően sima és túlérzékeny a limonádé, cigarettafüst és csípős ízek iránt. Sokat írtak a barázdás, mélyen árkolt és redős nyelvekről. Gyomorsavhiányban, epekőben szenvedők és öngyilkosok nyelve gyakran erősen barázdált, különösenhosszirányban. Elmebetegek között gyakori az agyvelő barázdáira emlékeztető nyelvház, de ezt nem szabad túlértékelni. A gyomorrontás okozta fehér, lepedékes nyelvet mindenki ismeri. Sokan állítják, hogy az idült gyomorbetegségek (fekély, rák, seb) jellegzetes nyelvtüneteket okoznak, de itt éppolyan bizonytalansággal találkozunk, mintha zsebtérkép alapján szeretnénk pontosan eligazodni. Lehetetlenség a nyelvtől ennyire pontos útbaigazítást követelni! Az erősen savas betegeknek néha élénk páros a nyelve, máskor lepedékes. Okozhat lepedéket különben a protézis, a fog betegsége, a fogpaszta, dohány, alkohol, kávé mértéktelen fogyasztása. Bevont, lepedékes a nyelv lázas állapotban, de ilyenkor feltűnően száraz, ami , mindenkor komoly tünet. Persze, aki horkol és reggelre kiszárad a nyelve, az ne ijedjen meg. Nők a változás évei alatt gyakran szenvednek az egész száj szárazságában és a nyáluk is elapadhat. A csatu-kutyáéhoz hasonló kék nyelv vérpangást (szívbaj), a lilás-vörös szín bővérűséget, a halvány rózsaszín vénszegénységet jelent. A vörhenyes beteg nyelve málnára emlékeztet. Fehér foltok a nyelv kistérképén eredhetnek a dohányzástól vagy ivástól, de vérbajt is jelenthetnek! Ne azonosítsuk tehát könnyelműen a régi mappák ismeretlen földterületeket jelző fehér foltjaival! Van végül még fekete nyelv (nigrities linguae), de ennek az okát tényleg nem felmérjük. Semmi köze a rágalomhoz és rémhírterjesztéshez ... W. A. Korkülönbég kérdése. Lehet-e, szabad-e ezt, jóra fog-e vezetni? — veti fel ezeket a kérdéseket egy aszszonyolvasónk a problémájával kapcsolatban. A probléma ez: jócskán idősebb, mint a férfi, akit szeret és aki őt is szereti. Kössön-e házasságot vele, lehet-e boldog ez a házasság? Nos hát, ez a kérdés majdnem olyan régi, mint maga a házasság intézménye. Általában azt tartják, az az ideális állapot, ha a férj hat-hét évvel idősebb, mint a felesége. Vagy másként állítva fel a tételt, fiatal vagy legalábbis fiatalabb házasulandók közt: vegyük a férfi életkorának felét, adjunk hozzá hetet és ez a szám a feleség ideális életkora. Bizonyos, hogy a világ legtöbb házasságában a férj idősebb, mint a felesége. Hogy miért van ez így? Talán azért, mert a nő hamar érik, hamarább indul virágzásnak, de hamarább indul hervadásnak is, mint a férfi, de talán még inkább azért, mert a férfiak megvárták, míg komolyabb állásba, komolyabb keresethez jutnak, hogy megnősülhessenek. Persze, sok példa volt és van arra is, hogy a nő az idősebb. Ma, mikor a nők nagyszerűen tudják konzerválni magukat, az elhervadás veszélye nem is olyan fenyegető, mint a múltban volt. Nagyon boldog házasságokról tudunk olyan esetekben is, amikor a feleség idősebb, néha jelentékenyen idősebb az uránál Az ilyen esetekben nagyon sokat jelent, sőt döntő a nő egyénisége: ha tetterős, fogékony, friss, testi és lelki vitalitással telt, ha szelleme, derűje, kedvessége fényében az uralkodó elem, akkor ez kiegyensúlyozza a korkülönbséget és az ilyen házasság is boldog. Hiszen amúgy is bizonyos időn túl az igazán jó feleség olyan a férjéhez, mint egy jó anya. És minél idősebb, talán annál jobb anya... Az újburgonya titka. A háziaszszonyok örülnek, amikor megjelenik a piacon az új burgonya, hogyne, hiszen pompás étel önmagában is, vajjal, zöld petrezselyemmel. De szívük mélyén nem szeretik az újburgonyát és ez érthető: nagyon nehéz tisztítani, nagy türelem kel hozzá. Egyik jó háziasszony olvasónk igen egyszerű eljárást ajánl asszonytársainak az újburgonya tisztítására, bár lehetséges, hogy ezt az eljárást többen ismerik. Régi konyharuhából vagy más efféléből varrni kell egy kis zsákot, az újburgonyát meg kell sózni, berakni a zsákba és aztán a konyhakőre vagy a konyhaasztalra téve egy ideig dörzsölgetni. Mikor kivesszük a burgonyát a zsákból, a héja nagyobbrészt levált. Legfeljebb késsel egy kicsit utána kell tisztogatni. .. gyerekek viselkedése. „Gyerekek a buszon” című múlt heti jegyzetünkhöz Vagáts Endre pesthidegkúti olvasónk további megjegyzéseket fűz. Említ egy esetet, amelyhez hasonlót gyakran látunk: apa, anya felszáll a buszra három kisgyerekkel, mind a három gyerek azonnal elhelyezkedik a vezetőfülke mögötti üléssoron, feltérdelve, sáros, poros cipőtalpakkal a többi utas felé. Apa és anya álljon a kalauz és nagy vita támad: a kalauz a három ülő gyermek után kéri a gyermekjegyek árát, bár a gyerekek még korhatáron alul vannak. „De hiszen mi állunk és ők csak a mi helyünkön ülnek” — förmednek felháborodva a kalauzra a szülők. És nehezen értik meg, hogy ők ketten akár ülnek, akár állnak, kötelesek jegyet venni, a három gyerek pedig elfoglal három ülőhelyet és ezért kell utánuk is jegyet váltani. Miért van az, hogy némely szülő azonnal megszűnik megértő lenni, ha gyermeke „„sérelméről van szó? Jó lenne, he a szülők a buszon arra is ügyelnének, hogy ölben tartott vagy feltérdelő gyermekeik cipői ne piszkítsák ki mások ruháját. Fölemlít egy másik esetet is: egy SZTK-orvosi rendelő telt várótermében ült egy nagymama hatéves kislányunokájával. Közel egy órai várakozás alatt a kislány egy percig meg nem állt, folyton kellemetlenkedett a „bácsiknak” és „néniknek". Tornászott, táncolt, elképzelhetetlen mozgási műveleteket hajtott végre hol az egyik, hol a másik beteg előtt, mellett, lábán, hátán. Pár percig kedves lett volna a látvány, csinos, helyes kislány volt, de se ő, se a nagymama nem tudott betelni a kis teremtés „tehetségével”, aki „mozgásművészetének” tudatában állandóan várta a dicséreteket, egy órán át és nem egy naiv kisgyerek, hanem már egy rutinhrozott tetszést váró koraérett kis nő benyomását keltette. A levélíró végül rászólt és ekkor azt a mérges választ kapta a nagymamától: „No, az öreg úr se szereti a gyereket.” Levélírónk nem válaszolt, csak elmosolyodott: a gyermeke volt, ebből egy lánya még él, annak 11 gyermeke van és háromszoros nagymama. „Az öreg úr” imádja unokáit és dédunokáit — de mindezt feleslegesnek találta elmagyarázni ennek a nagymamának mert az bizonyára akkor se neki, hanem unokájának és saját magának adott volna igazat. Bizony, sok szülő és nagyszülő nem tud ügyelni a gyermek helyes viselkedésére mások társaságában.