Erdély, 1875 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1875-06-11 / 24. szám
24. sz. Maros-Vásárhelyit, 1875. junius 11 Ötödik év Szerkesztői szállás Sz.-György-utcza 1098. sz., kiadóhivatal: a plebánia-épületben: előfizetési díj: egész évre 6 frt; félévre 3 frt; negyedévre 1 frt 50 kr. o. é. Egyes példány ára: II kr. o. é. Hirdetmények díja: háromszor hasábozott garmondsor ára 6 kr. nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél kedvezmény; bélyegilleték minden beigtatásért 30 kr. o. é. Hirdetmények M.-Vásárhelyit, a rom. kath. leányiskola könyvnyomdájába (Plébánia-épületben! czimzendők. A hirdetmények közlési dija előre fizetendő. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN 1 NAGY IVÉN 4 IlsSf • Előfizetési felhívás AZ „ERDÉLY“ szépirodalmi heti közlöny IISIS)» évre «ák illik negyedére. Az „Erdély“ előfizetési ára: Évnegyedre 1 frt. 50 kr. Félévre 3 frt. Az előf. pénzek a „Erdély“ kiadóhivatalába köldendők. A bánat dalaiból. *) Kihalt remény, Mig az alkony néma csendben, Álmot int a nagy világnak: Addig keblemen a bánat Villám-szárnyai czikáznak. Reméltem eddig, s mint álom Szállt szivemen át az öröm, *) Fent jelölt czimmel, egy kis füzetben, hat költeményt küldött volt be szerkesztőségünkhöz, már boldogult szerző, kinek viszontagságos élete ápril 27-én, Szászvároson ért véget. Legtalálóbban e sorok festék életét e zaklatott kebelnek, s azért közöltük ezeket a kegyelet jeléül. Még a mult évben városunkban lakott volt, s mint a „Székelyföld“ szerkesztője, s lapunk társkiadója (Héjas J.-fel) nem volt ismeretlen lapunk olvasói előtt. Az 50-es évek végén kezdve igen sokszor láthatók nevei a lapok hasábjain, s különösen Alvinczről írott levelei nagyon élesek voltak a politikai napilapokban. ,,Egy helyszínelő siralmas naplója“ czimű műve képezé a fordulópontot életében, mely után szemlátomást pusztult, míg ez árnyékvilágból végkép elköltözött Sok életrevaló tehetség rejlett boldogubbal, csak hogy azok kellő felhasználására nem volt szerencséje Nyugodjanak csendesen a kiszenvedett porok! Szerk. Ah! de most kesergve látom Elborul remény-látköröm. Olyan szivem, mint az estnek Csillagtalan sötétsége.... Keblemből már az örömnek Végső üszke is kiége. Szaggatott kebellel állok Reményeim sirja felett, Melyre egy hervadt virágot Ültetett az emlékezet... Öntözöm bum könyeivel, Öntözöm e gyászvirágot... Mind hiába! Nincs ott élet, Hol a sors, mint kapzsi féreg, Már minden reményt lerágott! — Bacsilla Elek. A „MOSTOHA“. Életkép. SZENTGYÖRGYI ISTVÁNTÓL. (III. folytatás.) Anyám, jó anyám! Miért hagyál el minket? — hangzik, mintha túlvilágról jött volna a még tetszhalottként fekvő Palkó szava. — Lásd... drága édes Anyám, mióta eltávozás, örök gyász, örök bn fedi életünket... „Mostohánknak“ nincs egy kímélettel kiejtett szava hozzánk. Engem s kis ártatlan testvéremet kutyáinak tekint... emberhez nem illő dolgok véghezvitelére ... kényszerit, éheztet, meztelen jártat... s minden kínzásai mellett még csak sóhajtanunk sem szabad ... pokolfajzatoknak, sehonnaiaknak, porontyoknak ... s Isten tudná még miknek nevez, és mindezeket nekünk tűrnünk kell, tűrnünk, mert ha ellene merészlünk tenni, akkor kínzó eszközeinek seregét alkalmazza ... már különben is elgyengült testünkre... Oh drága jó édes Anyám! térj vissza körünkbe, űzd el e „mostohát“, hogy ne gyötörjön tovább... mert ha tovább is kényteleníttetünk az ő hatalma alatt sintemi inkább rideg életünktől válunk meg, s hozzád röpülünk ... hozzád... kedves édes Anyánk. Virágvölgyi a legéberebben őrködvén gyermekei álma felett, keserű érzelmek közt hallgatá fia e szavait. Regg hajnal felé megnyilának Palkó szemei s körül néz. — Istenem, hol vagyok? Hol van testvérem Janka? a szélvész és vihar talán elragadta!?... Édes Atyám itt van ? mondja csak hol van Janka ? Hogyan jutottam én ide, hiszen — ha nem csal emlékem — én vele az erdőbe mentem, hol „ő“ a széltől, a villámok ezreitől, az ég morajától kétségbeesetten rogyott a földre, s ott talán valaki tőlem elragadta? — Nem kedves gyermekem, nem! — szól megindult hangon az atya.— Nézd csak Janka is itt fekszik melletted az ágyban, ő is jobban van, hála érte Istennek! A kimerültségből föl-