Erdély, 1876 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1876-05-05 / 18. szám

Hatodik évfolyam. I*. sz. Maros-Vásárhelytt, 1876. május 6. ERDEIT 31.ez a TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és ISMERETTERJESZTŐ HETI KÖZLÖNY. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN EGY NAGY IVÉN.­­ C^WVWV/VVVWjA/VWVVA/WVA/VVyrArAO/V* . ,/VV\AA/\/\/WW\Ar./VknruV«n/VW} jj &sl­ ­^V\Ar^/uv\ry\/'JV'jvw’^uv'jv,yu'^vy\/,jvw’yvww'lA/'lAryw\/'jv'/u'A/,AriAeyv\/) 1 SZERKESZTŐI HIVATAL : | | 1 Szent-Miklós-utcza 792­ szám alatt. — A lap | | 1 anyagi és szellemi részét illető küldemények, bér- é § mentve a szerkesztőségnek czimzendők. § Kéziratok nem adatnak vissza. | | 1 ELŐFIZETÉST DÍJ: k Egész évre - , - . . || Prt — kr. § fi § l fél évre............................... 3 ,, — ,, | Negyed-évre - , - . 1 .. 50 ,, ^ | s Az előfizetési pernek legczélszerűbben posta-utal- | | e ványnyal tétethetnek meg. | | | OVWV '■ TWVjWWVVAAAAA/'^WV/VATJV^A/A/'aV'.-V-JV’ J\i\A r\AA/WWWV\n/v3 jj CvVAafAArt/VVdVrJV ACArAiVVWJVWAr * • J J .-VA 1 KIADÓHIVATAL: 1 a plebánia-épület keleti oldalán, a könyv-nyomda 1­1 irodájában; a hirdetmények és reelaroatiók csak­­ 1 ide ezimzendők. Hirdetmény díj 3 hasábos egy | £ garm. sorért 6 kr. — A hirdetnie- í­nyék dija előre fizetendő. '^3 (/'jv,7V'/vAArcA/jv,Aro'\/­jv'/­ fwv\/w5 Legidősb gróf Telek­ Dom­okos halálára. 1810-1816. ^^ammmmasmamaBiEzssirssisissz. in mmmmatmimaaasa^ Újra letűnt egy fény, egy drága szövétnek egünkről, Nemzeti csillagaink hajh! tünedeznek alá. Vajmi kevés veterán bajnok van még a hazában, Küzdni a hon é s a király, küzdni az ősi jogért. Példás honszeretet, törhetlen jellem, igazság Voltak díszjeleid földi futásodon át. Vallás szent erejét, nemes erkölcs tiszta világát, A tudomány melegét messze lövelte szived. „Néppel a népért“ volt jeligéd, és bő­kezűséged Népnevelése terén áldja örökre neved. Földi maradványod por lesz, mig lelki világod Üdvet adó sugarát védi a nép­ kegyelet. Emlék-oszlopodat kebelünk oltára emelte, S rajta ragyog neved is, mig magyar él s haza áll! * * * Isteni gondviselés! Tégy őrt a nemzet egére, Hogy szép csillagait el ne rabolja: halál! Hogyha pedig törvény: „por lenni a por tetemének“, Lelked szent erejét küld le reánk vigaszul. Egy meteort vesziténk im most is a nemzet egéről, Nemzeti kincsünk volt, áldd meg örökre nevét! Anonimus. i&mjm MIKOTI, A MAROS-VÁSÁRHELYI BAKÓ. (Elbeszélés.) NEVES ÖDÖN-töl. (Folytatás.) De hagyjuk a még mindig bá­mészkodó vendéglőst s e helyett kí­sérjük az imént eltávoztakat... Utjok nem vezet messze, legfelebb pár száz lépésnyire a vendéglőtől. Az ép oly keskeny, mint tekervényes „Baromvá­­sár-utczán“ végig haladva, egy magas, kőfallal kerített emeletes­ ház előtt ál­lanak meg. — Tehát itthon vagyunk — szólt a bakó Bálinthoz hajolva, — miköz­ben halkan megkopogtatá az ajtót, mire az udvaron mozgás támadt. Bálintnak, míg az ajtó feltárult, elegendő ideje nyilt arra, hogy a ház külsejét szemügyre vegye s egyszer­smind a jövő képein elmerengjen. Azok sötét képek valának ! Már maga az épület magas és sötét körfalaival, kicsiny és rostélyozott ablakaival nyo­masztó hatást gyakoroltak reá, midőn pedig az eresz alól a bakó jelvényét, a pallóst, az esti szellőben, himbálni látta, arczát irtózva rejtő köpenyébe. E közben felnyílt a nehéz utcza­­ajtó, mire mindketten az udvarba lép­tek. Ez egy tágas és fákkal, virágok­kal dúsan beültetett tér volt, mely inkább kertnek lett volna nevezhető. Innen egy meglehetősen szűk és sötét csigalépcsőn az emeletbe haladtak fel, melynek tág folyosójából egy kissebb szobába nyilt bejárás. E szobán átha­ladva a bakó, egy másik terembe nyi­tott s­zálintot karonfogva bevezette. Ezen terem, valamint az ezzel kap­csolatos szobák a ház külsejével tö­kéletes ellentétet képezett, a­mi Bá­lintot nem kis mértékben lepte meg. A padozatot a legdrágább keleti sző­nyegek és faragványos bútorok fog­­lalák el, míg a falak a legbecsesebb festvényekkel voltak elborítva. Az állványok­ és asztalokon összehal­mozva értékes ezüst- és arany-edé­nyek hevertek, egy szekrényben pe­dig drágakövekkel kirakott fegyverek voltak elhelyezve. Szóval itt Bálint oly pompával találkozott, milyenről még csak álmában sem volt fogalma. — Nemde kissé megéheztél? — kérdé a mester — s Bálint feleletét be sem várva, a mellékterem megté­rített asztalára mutatott, mire meg­­­jegyző, hogy rövid időn a vacsora asz­talra kerül. Alig végző beszédét a bakó, mi­dőn egy oldalajtó felnyílt s azon étel­lel megrakott tállal kezeiben, egy éh­­es asszony lépett az ebédlő-terembe. Nyomában egy másik női alak. A bakó most karon öltve az ebédlőbe vezette Bálintot. — Judit asszony, rokonom és Mar­git leányom — szólt Bálinthoz a bakó — és, de azt hiszem, már ismeritek egymást!. .. Bálint, mintha szemeinek sem akarna hitelt adni, rövid ideig szótlanul te­kintett a két nőre. — Igen, — szólt aztán nem kis zavarral — a kellemes meglepetésnek észrevehető jeleivel. Margit lesüté szemeit. Ajkain egyet­len hang sem rebbent el, de kigyult arcza érzéseit híven visszatükröző. — Ma este, a mint a városba tér­tem — szövé tovább beszédét Bálint — sorsom kedves társaságukba hozott s a forrás tiszta vizénél kezdettem is­merni Margitot, hogy lelke, mint a forrás üdítő, tiszta nedve oly jó és tiszta, szent.. . s ha nem csalódom, ő is megismert... — Avagy szólj Margit — folytatá Bálint a leányhoz köze­ledve — el tudnád-e magadtól szi­vemet, kezemet­­ taszítani? Margit puha kezét Bálint jobbjába téve. — És én reátok adom áldásomat — szólt Jakab mester, míg halvány arczán egy pár könycsepp gördült alá. E könyek az öröm könyüi voltak. Jóllehet már későre járt az idő, midőn az asztaltól felkeltek, a bakó Bálinttal még jókora ideig elbeszél­getett, miután pedig a hölgyek éji pi­henés végett hálószobáikba vonultak, a mester szobájának egyik szöglete

Next