Erdély, 1876 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1876-05-05 / 18. szám
Hatodik évfolyam. I*. sz. Maros-Vásárhelytt, 1876. május 6. ERDEIT 31.ez a TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és ISMERETTERJESZTŐ HETI KÖZLÖNY. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN EGY NAGY IVÉN. C^WVWV/VVVWjA/VWVVA/WVA/VVyrArAO/V* . ,/VV\AA/\/\/WW\Ar./VknruV«n/VW} jj &sl ^V\Ar^/uv\ry\/'JV'jvw’^uv'jv,yu'^vy\/,jvw’yvww'lA/'lAryw\/'jv'/u'A/,AriAeyv\/) 1 SZERKESZTŐI HIVATAL : | | 1 Szent-Miklós-utcza 792 szám alatt. — A lap | | 1 anyagi és szellemi részét illető küldemények, bér- é § mentve a szerkesztőségnek czimzendők. § Kéziratok nem adatnak vissza. | | 1 ELŐFIZETÉST DÍJ: k Egész évre - , - . . || Prt — kr. § fi § l fél évre............................... 3 ,, — ,, | Negyed-évre - , - . 1 .. 50 ,, ^ | s Az előfizetési pernek legczélszerűbben posta-utal- | | e ványnyal tétethetnek meg. | | | OVWV '■ TWVjWWVVAAAAA/'^WV/VATJV^A/A/'aV'.-V-JV’ J\i\A r\AA/WWWV\n/v3 jj CvVAafAArt/VVdVrJV ACArAiVVWJVWAr * • J J .-VA 1 KIADÓHIVATAL: 1 a plebánia-épület keleti oldalán, a könyv-nyomda 11 irodájában; a hirdetmények és reelaroatiók csak 1 ide ezimzendők. Hirdetmény díj 3 hasábos egy | £ garm. sorért 6 kr. — A hirdetnie- ínyék dija előre fizetendő. '^3 (/'jv,7V'/vAArcA/jv,Aro'\/jv'/ fwv\/w5 Legidősb gróf Telek Domokos halálára. 1810-1816. ^^ammmmasmamaBiEzssirssisissz. in mmmmatmimaaasa^ Újra letűnt egy fény, egy drága szövétnek egünkről, Nemzeti csillagaink hajh! tünedeznek alá. Vajmi kevés veterán bajnok van még a hazában, Küzdni a hon é s a király, küzdni az ősi jogért. Példás honszeretet, törhetlen jellem, igazság Voltak díszjeleid földi futásodon át. Vallás szent erejét, nemes erkölcs tiszta világát, A tudomány melegét messze lövelte szived. „Néppel a népért“ volt jeligéd, és bőkezűséged Népnevelése terén áldja örökre neved. Földi maradványod por lesz, mig lelki világod Üdvet adó sugarát védi a nép kegyelet. Emlék-oszlopodat kebelünk oltára emelte, S rajta ragyog neved is, mig magyar él s haza áll! * * * Isteni gondviselés! Tégy őrt a nemzet egére, Hogy szép csillagait el ne rabolja: halál! Hogyha pedig törvény: „por lenni a por tetemének“, Lelked szent erejét küld le reánk vigaszul. Egy meteort vesziténk im most is a nemzet egéről, Nemzeti kincsünk volt, áldd meg örökre nevét! Anonimus. i&mjm MIKOTI, A MAROS-VÁSÁRHELYI BAKÓ. (Elbeszélés.) NEVES ÖDÖN-töl. (Folytatás.) De hagyjuk a még mindig bámészkodó vendéglőst s e helyett kísérjük az imént eltávoztakat... Utjok nem vezet messze, legfelebb pár száz lépésnyire a vendéglőtől. Az ép oly keskeny, mint tekervényes „Baromvásár-utczán“ végig haladva, egy magas, kőfallal kerített emeletes ház előtt állanak meg. — Tehát itthon vagyunk — szólt a bakó Bálinthoz hajolva, — miközben halkan megkopogtatá az ajtót, mire az udvaron mozgás támadt. Bálintnak, míg az ajtó feltárult, elegendő ideje nyilt arra, hogy a ház külsejét szemügyre vegye s egyszersmind a jövő képein elmerengjen. Azok sötét képek valának ! Már maga az épület magas és sötét körfalaival, kicsiny és rostélyozott ablakaival nyomasztó hatást gyakoroltak reá, midőn pedig az eresz alól a bakó jelvényét, a pallóst, az esti szellőben, himbálni látta, arczát irtózva rejtő köpenyébe. E közben felnyílt a nehéz utczaajtó, mire mindketten az udvarba léptek. Ez egy tágas és fákkal, virágokkal dúsan beültetett tér volt, mely inkább kertnek lett volna nevezhető. Innen egy meglehetősen szűk és sötét csigalépcsőn az emeletbe haladtak fel, melynek tág folyosójából egy kissebb szobába nyilt bejárás. E szobán áthaladva a bakó, egy másik terembe nyitott szálintot karonfogva bevezette. Ezen terem, valamint az ezzel kapcsolatos szobák a ház külsejével tökéletes ellentétet képezett, ami Bálintot nem kis mértékben lepte meg. A padozatot a legdrágább keleti szőnyegek és faragványos bútorok foglalák el, míg a falak a legbecsesebb festvényekkel voltak elborítva. Az állványok és asztalokon összehalmozva értékes ezüst- és arany-edények hevertek, egy szekrényben pedig drágakövekkel kirakott fegyverek voltak elhelyezve. Szóval itt Bálint oly pompával találkozott, milyenről még csak álmában sem volt fogalma. — Nemde kissé megéheztél? — kérdé a mester — s Bálint feleletét be sem várva, a mellékterem megtérített asztalára mutatott, mire megjegyző, hogy rövid időn a vacsora asztalra kerül. Alig végző beszédét a bakó, midőn egy oldalajtó felnyílt s azon étellel megrakott tállal kezeiben, egy éhes asszony lépett az ebédlő-terembe. Nyomában egy másik női alak. A bakó most karon öltve az ebédlőbe vezette Bálintot. — Judit asszony, rokonom és Margit leányom — szólt Bálinthoz a bakó — és, de azt hiszem, már ismeritek egymást!. .. Bálint, mintha szemeinek sem akarna hitelt adni, rövid ideig szótlanul tekintett a két nőre. — Igen, — szólt aztán nem kis zavarral — a kellemes meglepetésnek észrevehető jeleivel. Margit lesüté szemeit. Ajkain egyetlen hang sem rebbent el, de kigyult arcza érzéseit híven visszatükröző. — Ma este, a mint a városba tértem — szövé tovább beszédét Bálint — sorsom kedves társaságukba hozott s a forrás tiszta vizénél kezdettem ismerni Margitot, hogy lelke, mint a forrás üdítő, tiszta nedve oly jó és tiszta, szent.. . s ha nem csalódom, ő is megismert... — Avagy szólj Margit — folytatá Bálint a leányhoz közeledve — el tudnád-e magadtól szivemet, kezemet taszítani? Margit puha kezét Bálint jobbjába téve. — És én reátok adom áldásomat — szólt Jakab mester, míg halvány arczán egy pár könycsepp gördült alá. E könyek az öröm könyüi voltak. Jóllehet már későre járt az idő, midőn az asztaltól felkeltek, a bakó Bálinttal még jókora ideig elbeszélgetett, miután pedig a hölgyek éji pihenés végett hálószobáikba vonultak, a mester szobájának egyik szöglete