Erdély, 1876 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1876-10-14 / 41. szám
Hatodik évfolyam. 41. sz. Maros-Vásárhelyit, 1876. októb. 14., 30. ERDE * ______________________- - ngzx TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és ISMERETTERJESZTŐ HETI KÖZLI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON EGY NAGY ÍVEN. ír jQ/VW'yWXTAT/V’yWV/WW’^VVV'/ü'^vr-VW'VVVVAAA^V’^AA/V’A/'yA/'/U’.AfJV'iArAfi SZERKESZTŐI HIVATAL: Szent-Miklós-utcza 792. szám alatt. — A lap anyagi és szellemi részét illető küldemények, bérmentve a szerkesztőségnek czimzendők. Kéziratok nem adatnak vissza. VJWVJWWVJVyU’OWUW’^.'V/VA/WVAr.AAArJV’JV^WV’JVWJVJVJVWAA/ 'iA/WWVWVAA/’iA/’iAAA/’iAA/V’vA/’ATiA/’- « /VA/VVWVVVWWVXAA/VVAA/VY EIÖFIZETÉSI DÍJ: Egész évre ..... 6 írt — kr. Fél évre ...... 3,. — ,, Negyed-évre . , • . 1 „ SO ,, Az előfizetési pernek legczélszerűbben posta-utal- vány nyal tétethetnek meg. ■JVJVyvJV^AryVA^AA/JWAAAryvVWWWV/V'^WVJV’ VJVv/U’JWWUVA/WJ' '<f\TJ\J'J\PJ\í'J\ÍJ\J\J\í\f\í'fJ' '\M/VWV «AAWWVWV/WVV'1/VW^' <f KIADÓ HIVATAL: a plebánia-épület keleti oldalán, a könyv nyomda « irodájában; a hirdetmények és reclamatiók csak c ide czimzendők. Hirdetménydíj 3 hasábos egy i gazm. sorért (5 kr. — IC-·2 ’ A „Nyílttéri“ i közlemények sora 25 kr. 'Jv3S 1 ’wt\rAAA^JV'y\AA/'J\''J'j,JV,AAA/y\/'/U’Ar/VAA/'AA/WV'JVJVJVJ,vAAroV’AOJV^Ö Előfizetési felhivás az szépirodalmi, társadalmi és ismeretterjesztő heti közlöny hatodik, 1S76-dik évi folyamának negyedik évnegyedére. Előfizetési dij évnegyedre (okt.— dec.) 1 frt 50 kr. Nem leli még húzni a lélekharangot! (Tájékozásul az „Erdély“ t. olvasóközönségéhez.) Több tekintélyes fővárosi és vidéki lap már el is kesergette az „Erdély“ gyászdalát, hirdetvén, hogy októberen kezdve megszűnt s helyébe az „Erdélyi Híradó“ — mint szabadelvű közlöny — köszöntött be. A dolgok ilyetén képein változtáról mi m.-vásárhelyiek — s köztük első sorban az „Erdély“ szerkesztősége — még mit se tudunk, vagy nem akarunk tudni, mert az „Erdély“ még él, az „Erdélyi Híradó“ pedig még csak csirában lehet. Volt ugyan egy czikkünk, melyben szerkesztőnk jelezte a lap beszüntetését, kellő pártfogás hiánya miatt, de nyomban reá lapunk múlt számában már határozottan ki volt mondva az „Erdély“ egyelőre ez évnegyedi kiadása — s ez által fenntartása — Szabó Lajos nyomdabérlő részéről. Tehát „a leányzó még nem halt meg, ő él!“, hogy egy ismert kifejezéssel éljünk. Nem tartjuk feleslegesnek az „Erdély“ t. olvasó közönsége tájékozására kissé illustrálni helyzetünket. Vegyük kronológiai rendben a dolgot. Midőn az „Erdély“ keletkezett, még volt. M.-Vásárhelynek orgánuma, a boldog emlékezetü „Székely Hírlap.“ Utóbbi tüzetesebben politikai, lapunk szépirodalmi akart lenni. Akkor mindkettő Imreh Sándor nyomtatása mellett látott napvilágot s kezdetben együtt futották a göröngyös pályatért, melyen igen sok volt az „akadály.“ Nemsokára — három hó múlva — „holt verseny“ állott be, mert az „Erdély“ megszűnt pályázni s a „Székely Hírlap“ egyedül maradt. Szomorú visszaemlékezések az „Erdély“ bölcsőjére, mely Imreh Sándornak is nem kevés áldozatába került s miután az „édesapa“ is elhagyta a szegény árvát, nem csoda, ha mostoha sors jutott számára a nagyközönség részéről is. (Lásd az „Erdély“ első évfolyamát !) A lapért áldozott Imreh Sándor kiadó-tulajdonos járt-kelt, míg „új szerkesztőt fogott“ az „Erdély“ számára Balás Antal gymn. igazgató tanár igen tisztelt személyében, ki a lap szerkesztését, később kiadói- és tulajdonjogát is átkapván, az „Erdély“ ügyét egyedül vezette az 1872-ik év május elejéig, mikor a szerkesztői dolgokban már mi is szerencsések lehettünk némi segédkezet nyújtani. Ötödik éve tehát, hogy csekélységem irodalmi munkássága lapunknak van felajánlva s minden szerénység mellett bevallhatom, hogy az „Erdély“ számára irt kézirataim köteteket tennének ki külön lenyomatban, s mindezen munkásságért „ezer és egy pár száz forintra“ menő befektetett magánjövedelmem a nem várt jutalom. „Leleplezések“ czimen az 1874-ik évben számokkal és adatokkal mutattam ki az 1873-ik év január elseje; — tényleges szerkesztésemtől fogva az „Erdély“ nyomorúságos helyzetét, különösen a „bécsi világ-kiállítás, Krach, cholera“ miatt szenvedt óriási deficitet, valamint az 1874-ben történt nyomda-kellemetlenségeket a Héjas-Bacsilla időszakból. Szintén jól tudják. olvasóink, hogy az 1874-ik év nyarában az „Erdély“ néhány száma hetekig hevert kiadatlan, míg utazásomból hazajőve, 313 írt deficittel kirántottam az „Erdélyt“ a halál torkából s azóta évenkint mindig csak a deficittel küzdök, mivel ha át is adtam volt a lap kiadását valamelyik nyomdabérlőnek, az ie rendesen egy félév alatt is belemászott az adósságba. így volt ez a mult évben is s fájdalom igy vagyunk most is, mert az „Erdély“ fenntartása igen tetemes áldozatba kerül. Jól emlékezhetnek t. olvasóink, hogy ez év május havában egy jóakaró értekezlet szíveskedett lapunk ügyét felkarolni s a megjelent tagok becses névaláírásukkal egy felhivás megtételére bíztak meg, ezt is megtettük s lett ott helyben 3, azután mindössze 6, s igy összesen 9 új előfizetőnk májuson kezdve, míg az első évnegyedre befizetett előfizetőink lajstroma azóta 17 szám kitörlést szenvedett. (Elég nyomorúságos helyzet, hogy sok nagy nevű. előfizetőnk lapunkat megrendelni kegyeskedett, s az első évnegyed után engedi nevét a hátrálékosok között fityegni, sőt még olyan „különcz“ is akadt, hogy a „nagyságos“ titulus ki nem írásáért lapunkat hat hónap után egyszerűen visszaküldötte. Köszönet a figyelmeztetésért tekintetes „nagyságos (!)“ úr!) Nem elég, hogy egy néhány forintba került e külön felhívás nyomatása és szétküldése, hanem e mellett még „vész-bizottság“-nak is kegyeskedett nevezgetni a „K.“ egy ujságolója — egyik hajdani hálás tanítványunk — e nemes intenziójú bizottságot, melynek az volt czélja, hogy Maros-Vásárhelyen, a székelyfővárosban, bár egyetlenegy lapot fenntartani elősegítsen. A jó szándék hajótörést szenvedett. Magam százakra menő deficitben úszom, s mindazonáltal nem mondottam le azon