Erdély, 1947. január-június (4. évfolyam, 1-145. szám)
1947-01-03 / 2. szám
f év atm volt Irieatekfpu« , *«n»*köz politikalwo fii sunk negiktapitasokat irani^" Jg“' ejtendő ««menyeire é* megmutattTal elkövetkező év .perspektíváit, érWtt ho^LkiPjtJbt!tl 'fTendetes hir erk^pett JOKSáni a newyorki békeértek«. ietről‘ ** Egyesült Nemetek 9aeiîw£ és a wwhat&rmk értekezlete fcon tárgyalások után megegyezett a kérdések megoldása tekintetében, amelyek W- kapg' a nagy népek között— áthidalhatatlan nehézségeknek látszottak !-v jó reménységgé! nézhetünk a következő értekezlet elé, mely Moszkvában ül össze Különösen a lefegyverkezés tövises kérdése miatt. . , .. . így a feszültség váratlan megoldódása következik be az egész emberiség örömére. Ez történt eZ ^.^cí?Nna* h°gy oly sok megpróbáltatáson átment nemzedékünknek a jelek szerint, nyugalmas és fejlődésben gazdag békére lehet reménye.. Rendkivilis szerencse az emberiségre kielve, hogy a tudományos és műszaki módszerek számos felfedezése mellett mely az embereket vágymallaként taglóztatja le a háborúban, nem sikerült olyan módszert is föltalálni, mely az emberi tudatot szabályozza. Az atombomba hatalmas fegyver, azonban a használatával kapcsolatos félelem az emberi tudatban annak a kétségnek felmerülésére vezet, vájjon a háború e módjának bevezeteni nem hoz-e még nagyobb szerencsétlenséget a világra.Az emberi tudat ellene szegül a háborúnak. A tömegek háborúra való előkészítésének módszerei ma még nem eléggé hatékonyak, ezért a háborús uszítók munkája nem jár sikerrel. Van azonban egy kapitalista klikk, mely a közvélemény ellenére kész volna a népeket új háborúban belehajszolni a legkegyetlenebbe valamennyi eddigi közül, ha nem félne a befejezéstől, amely meglepetéseket hozhat számára, minthogy maga a kapitalista rendszer fennállása forog kockán. Nagyon jól tudják, hogy a kapitalista rendszer — a Szovjetunió kivételével -többé-kevésbé mindenütt megtalálható földünkön. A szocializmus lendületes támadást indított e rendszer ellen és a nacionalizálás és államosítás révén nagy kavarodást okozott az eddig csöndes bástyán. Egy új háború azonban a kapitalista rendszer teljes felszámolásához vezethetne, ezért a kapitalizmus nem merészel új háborút elindítani, melyben az egész proletariátust magával szemben találhatná.. De várjon mi, szociáldemokraták nyerhetnénk-e valamit egy új háborúban? Helyes e kérdés fölvetése. Egy most megindított háború kapitalista végcélja kétségkívül a Szovjetunió megsemmisítése volna, minthogy ez az ország jelenlegi rendszerével és konkurrenciájával veszélyeztethetné azokat az országokat, melyeknek alapja a kapitalizmus. Egyjelenlegi háború kitörése elől a polgári demokráciákmegszilárdítása volna a fő törekvése egy szovjetellenes háború érdekében. A Vörös Hadsereg hatalmas ereje kezessége annak, hogy ilyen támadásnak semmi lehetősége nem, volna a sikerre. Bizonyos, hogy a szocialista demokráciák a Szovjetunió mellett állnának, hogy megsemmisítsék a mohó imperialisták gonosz terveit. Ne rejtsük fejünket struccmódra a homokba. Elméleti és taktikai különbségek vannak a szocialisták és kommunisták között. A szovjet állam megvédése tekintetében azonban semmiféle nézeteltérés nem lehet szocialisták között, akik tisztelik eszményüket és akik a szocializmus megvalósítása révénel akarnak jutni a mai társadalomnak szocialista társadalommá való átalakításához. Előttünk, szociáldemokraták előtt a kérdés nemcsak dialektikusan, hanem ösztönösen is felvetődik. Vájjon a proletárállam esetleges eltűnését nem követné-e a szociáldemokrácia teljes, megsemmisítése is az egész világon? Olyan jelenség volt-e a hitlerizmus, amely nem ismétlődhetik meg a történelmi események hullámzásában? Éppen a hitlerizmus felívelése tanított meg bennünket arra, hogy trau lehet sok bizalmi tuli a polgári rétegek demokratikus hitében. Ezért vagyunk azon, véleményen, hogy e munkásosztály elsőrendű kötelessége megvédeni a Szovjetunió létét és segítségére sietni, mert ez jelenleg egyetlen biztosítéka annak, hogy a fasizmus nem térhet vissza. Bizonyos, hogy a szociáldemokrata eszméket, amelyek önkéntes választás eredményeképpen az emberek százmillióinak felfogásában uralkodóvá váltak, áthatja majd ez a, meggyőződés, a két munkásinternacionálé minden taktikai eltérése ellenére. A romániai szociáldemokráciát, amellett, hogy a Szovjetunió közvetlen szomszédságában elterülő baráti állam, át kell hatnia az őszinte együttműködés szükségszerűségének. Nekünk, itt Romániában mindenesetre hálásaknak kell lenniik a Szovjetunió iránt azért a segítségért, amelyet a béketárgyalásokon nyújtott. Miután elvben leszögeztük felfogásunk alapját nemzetközi helyzetünk tekintetében, lehetetlen fel nem idéznünk a politika egy másik oldalát, mely belföldi vonatkozású és a Kommunista Párttal kapcsolatos. Véleményünk szerint a szociáldemokrata és kommunista párt által megteremtett munkásegységfrontot fenn kell tartani és újjászervezni, hogy semmi kívánnivalót ne hagyjon hátra. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha mindkét pártnak meg lesz a lehetősége BMMBMBMHMHMBBWBMi$ a fejlődésre átélés . Minthogy mivritet, pártnal: megi'gn '■ meg a külön ideológiai és taktikai sir.rrr. zefe, a legnagyobb eredményt kell elérnie a nép ma még meg nem nyert tömegeire való befolyással olyan formán, hogy a mindkét párt által elért eredmény a munkásegységfront hasznát szolgálja. Ha csak egyes eseményeket is elemezünk a Szociáldemokrata Párt múlt évben folytatott működéséből, lehetetlen meg nem állapítanunk, hogy a Párt egyes szervezetei és a Központi Bizottság számos hibát követtek el. A Párt keretei még ma is nagyszámú új beiratkozásokkal bővülnek, amelyek azt bizonyítják, hogy a szocialista eszme hat a tömegekben. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy az 1944 augusztus 23-a után belépett tagok mind szocialistákká válnak, ha a Párt neve kezdi meg szocialista szellemben való nevelésüket. E tekintetben mindeddig nagyon kevés történt. A munkásegységfrontban csak ekkor lehetséges őszinte együttműködés, ha, mindkét fél meg van győződve arról, hogy a közeljövőben nem jöhet közbe olyan esemény, amely árulásszerűen különválást idézhet elő az együttműködés alapját képező elvekben. Ebben az esetben azonban a lojális fél joggal kérheti, hogy ne részesüljön olyan elbánásban, mint a boxpartner, akit ki kell ütni a ringből. Ezért hisszük azt, hogy a Köz éti szuggesztiók írta Dr. LUCIAN SÁNDOR hirdetések nawwaaw és ELŐFIZETÉSEK mhhwbmh felvétele az ERDÉLY könyvkereskedésben *s Plafs Libertăţii (Szabadság-tér) 3 JuKlMll/Y 1947 ni. porul Bizottságnak nem volt ereje meggyőzni a másik felet A Párt Központi Bizottságának pára szabad megfelelje-vlnia arról, hogy a riád dr w ok ro.hf Párt nr.aaxql, ne céhe a, hanem lényegében jó demokrata. A Párt szervezeteinek szeniként kell tisztelni a demokrata elvek megőrzését mind a bizottság választások alkalmával, mind életükben és erkölcseikben. A kongresszusnak olyan bizottságot kell a Párt élére választania, amely biztosíték lesz am., hogy a Párt szervezetének alapjait ezek az elvek képezik. A szocializmus a háború után az egész világon győzelmet aratott. A szociálde■molcrata eszmék és módszerek beigazolódtak. Ha egyes országokban vannak ,a cici áldemokraták, akik meggyőződéseiket új igazolásnak akarják alávetni, ez az ő dolguk. Mi előre haladunk a munkásosztály barátaival együtt, az osztályellenség, a kapitalizmus ellen. E kérdések vetődnek fel, ezeket kell megoldanunk a most kezdődő évben, elismerve a múlt hibáit. Boldogok vagyunk, hogy a nemzetközi szemhatárról eltűntek a sötét felhők és egy derültebb, nyugalmasabb kép tárult elibénk. A mi kötelességünk arra törekedni, hogy eltűnjék minden egyenetlenség a valóban demokratikus pártok között és hogy megerősödjék a bizalom e pártok iránt, ami csak akkor válik lehetségessé, ha kölcsönösen becsüljük egymást. A beköszöntő 1947. évnek a reakció elleni harc befejezése és a szocialista megvalósítások kezdeti évének kell lennie. issivvel**lélekkel támogatják polgármester elvtársunkaé a demokrácia megszilárdulásában KOLOZSVÁR. A hagyományoknak megfelelően az év utolsó napján a város tisztviselői kara felkereste Lázár Constantin polgármester elvtársunkat, hogy a közeledő újév alkalmából jókívánságait kifejezze. A hagyományos üdvözlés kedden délben folyt le a polgármesteri hivatalban, ahol teljes számban jelentek meg a város férfi tisztviselői. A tisztviselői kar nevében elsőnek dr. Ungur Ioan főjegyző üdvözölte a polgármestert. Meleg, szeretetteljes szavak kíséretében e város tisztese-16 kárának jókívánságait tolmácsolta a polgármester előtt. Eddigi eredményes munkájáért köszönetét fejezte ki s a tisztviselői kar bizalmát biztosítva, kijelentette, hogy a demokratikus világrend megszilárdítása és a hávos polgársága érdekébért végzendő munkájában a polgármestert továbbra is sziszedésekkel támogatják. A városi tisztviselők üzemi bizottsága nevében Sericeanu Grigore igazgató szólott a polgármesterhez, hiangoztatta, hogy a város tisztviselői kara a kötelességen túlmenően is támogatja a polgártestért felelősségteljes munkájában, felhívta azonban figyelmét a tisztviselői kar sivár helyzetére. Elmondotta, hogy a tisztviselői fizetések olyan alacsonyak, hogy még a napi száraz tenyérre sem elég. Arra már éppen nem telik, hogy gyermekeiknek tejet, önmaguknak ruhát vásároljanak. A vásrosnak kötelessége nyomorgó tisztviselői anyagi helyzetén segíteni s ezért kérte a polgármestert, hogy a jöbbévi költségvetésbe nagyobb összeget vegyenek fel a városi tisztviselők ellátó szervének segítésére, vagy pedig nagyobb állami segély útján más formában segítsenek a tisztviselők kétségbeejtő helyzetén. A városi tisztviselők és alkalmazottak szakszervezete nevében Chişiu-Patrisiu titkár üdvözölte a polgármestert s atyai gondoskodását kérte a nélkülöző tisztviselőkre. Lazăr Constantin polgármester üdvözlésekre kijelentette, hogy ar munka más területéről nemrég került a polgármesteri székbe s ezért az elmúlt rövid idő ala d ff város adminisztrációjának javítása érdekében nem sokkat tehetett. A tisztviselők üdvözlé* szavaiból arra következtet, hogy jó utón indult el, a tisztviselők fomosü° tásával ez után fog tovább haladni. Fokozottabb munkát kért a tisztvise lőktől, mert a háború romjainak első* hárítása és a demokrácia megszilár* ditása teljes munkateljesítményt igé* nyel. Tudja, hogy a tisztviselők helyzete annyiraaggasztó és a kietőség határain belül mindent elkövet, hogy a város tisztviselőinek életszínvonalát javítsa. Végül boldog újévet kívánt a tisztviselőknek. Utoljára Dán István alpolgármester szólalt fel, aki azt hangoztatta, hogy a múlt hibáiból okulni kell, a jelenlegi bajokat a régi rendszer idézte elő s ha a hibákat el akarjuk terülni, a város gazdasági helyzetét kell felülvizsgálni és újabb alapokra helyezni. A város tisztviselőinek sem zöldsége, sem fája nincs, pedig van erdeje és van gazdasága, amelyet a tisztviselők gazdasági helyzetének javítására kell felhasználni. A tarcsás gazdaságban belterjes konyhakertészetet kell berendezni, hogy jövőre a zöldségnenmeket ne nélkülözzék a tisztviselők. Be kell rendezkedni árathizlalásra, mert ha a város földjén eddig mások termeltek, a jövőben ezek a földek a tiszviselőknek kell teremjenek. De alpolgármester beszédével az üdvözlés végetért." Hatmillió példány napilap és kétmillió folyóirat a fejlődő francia szellem szolgálatában PARIS. Az a hatmillió újságpélány, amely Parisban naponta megjelenik, bízó, nyitja, milyen szerves szükséglete a francia embernek a mindennapi olvadás. A legtöbb francia naponta több lapot is vásárol, hogy ugyanazokat a kérdéseket több oldalú megvilágításban lássa.. A papírválság beköszöntése következtében egyébként a francia lapok elvesztették régi külsejüket és kiállításukban az angolszászoknál szokásos forma felé mutatnak közeledést, amely itt természetesen a francia gondolkodásra jellemző élénkebb fantáziával és merész spekulatív szellemmel párosult. A rövid rovatokban szeszélyes és változatos, tökéletesen megírt kis írások váltogatják egymást. Nagy keletje van a tárgyakban végtelenül sokféle, kitűnő újságírók által készített riportoknak. Érdekes azonban, hogy a múlttal ellentétben a szenzációs bűnesetek ma már alig keltenek érdeklődést. Általában megállapíthatjuk, hogy a francia napilapok erkölcsi és irodalmi színvonala dícséretreméltóan emelkedett. A lapok egyre több rovatukkal mindinkább folyóirat képét kezdik fölvenni. A papírválság következtében előállott helyszűkének tulajdonítható az a hellyel való takarékoskodás, mely a mai francia sajtót jellemzi. Az első oldaltól eltekintve, a címek általában rövidek és kevés helyet foglalnak el. Mikor lehetővé vált, hogy a napilapok visszatérjenek a napi négy oldalhoz, megőrizték ezt az alakjukat s a megtakarított helyen inkább a művészi, színházi, irodalmi, sport beszámolók, riportok és hírmagyarázatok számát szaporították és minőségét emelték,int ez csak a háború előtt már fennállott, vagy a háború befejeződése után megindult lapokra vonatkozik. A megszállás alatt született bérenciapol, ■megszűntek, számos hatalmas sajtókoncert feloszlott. A régebbi lapok közül nagy példányszámban csupán a szocialista párt lapja, a ,Ale Pojnikare“, a kommunista „L’Humanité“, a köztársasági néppárti hivatalos lappá lett ..L’Aube" és a nagypolgárság lapja, a „Le Figaro“ jelenik meg. Ismét megjelenik az erélyes Emil Bure lapja, a „L’Ordre“ is. A jobboldali „Aurora" és „Epoque“ ismét megkezdte működését a felszabadulás után. Az új lapok közül a következőket kell megemlítenünk: „Parisien Liberé", „Gombát", „Franc Tieur", „Liberation", „France Libre". Az esti lapok közül legnagyobb példányszámot a „France Soir“, „Paris Presse" és „Ce Soir“ éri el A mai „Le Monde“ annyira hasonlít szerkesztésében és szellemében a régi „Le Temps“-hoz, hogy mindenki joggal a "Quay d’Orsay szócsövének tartja. A fasiszta korszak sajtójával együtt, eltűntek e korszak újságírói is: a mehy-i ideológiai kiszolgálói jói tesztel megérdemelt: •súlyos büntetéssel vezekelnek vétkeikért, részint pedig — a kisebbek — kiszorultak a megtisztított sajtóésetből. A legnagyobb napilapok — mintegy kettőhárom — naponta körülbelül hatszázezer példányban jelennek meg, és mintegy kab mmer a tehető azoknak a lapoknak a száma, ■melyeknek példányszáma eléri a napi 160 ezret. A fővároson kívül élénk sajtóélet folyik a vidéken is, különösen a nagyobb központokban, melyeknek helyi sajtója szintén jelentékeny szerepet játszik a közvélemény alakításában. Nem szabad megfeledkeznünk a hetilapokról sem, melyek az egyetemes tájékoztatást kitűnően egyesítik az irodalommal. E hetilapok együttes példányszáma majdnem kétmillió. E folyóiratok nagyobb terjedelmükkel, finomabb papírjukkal és neves gárdájukkal már a könyvhöz képeznek átmenetet. A legnevezetesebb folyóiratok, a Lettres Franciasses, Nouvelles Littéraires, Les fltoiltes, La Vie Francaise, Opera, Beaux-Arts, stb., melyek az irodalmi és művészeti anyag mellett tájékoztató cikkekben is gazdagok. Ezek a könyveknél jóval olcsóbb, mozgékonyabb s a francia és a nemzetközi szerzelmi élet alakítását gyorsan és hívót tükröző folyóiratok komoly versenytársai a könyvnek, amely jelenleg különben is súlyos válsággal küzd. Ez a válság azonban csak a kiadók válsága: Franciaország ma sem szegényebb tehetségekben, mint bármikor, a francia szellem urai is él, felődik és bélyegét rányomja az egész műveit világ forrongó szellemi életére. ti