Erdély, 1947. január-június (4. évfolyam, 1-145. szám)
1947-01-01 / 1. szám
ptwtaM ímrr. A FÉNYES KoHim KIRAKATOK (konyvújdonságai» legeltetem .wniflniot. A/, w.oílkvúnumok gavalng vízalustékkal kluál*w»k. Hunniában Irodalmi kireai iuöh lett h fcitüyxet gondolom. A teatrs könyvkftrcs- Ki. rjó e.ogyiatju bilakodásomat. Ntoo kiK‘.\' ol\ a sa elu."özönviud utták pin* SiAtpút. Politikai lóg 'u valóban nagy a val- Itottas A.x ii.*odaloinpolitikubiuv mi san val* \u*ott. Kezembe nyomja egyik nemre" kt*AGiedt folyóirat tudódik fiainál. A folyóirat kiállítása kifogástalan. Szerkessetője magyar falukutató mozgalom ismert kezteményezője, kitűnő kedtő, akiről senki sem tudja tulajdonké wp, melyik világnézeti csoporthoz vagy párthoz tartozik. Ez a napraforgó politika, és imiteruia II.ii helyezkedés mindenfele posszibilissé teszi. Konzervatív, polgári és jobboldali körökben egyaránt (A baloldalt nehéz(nem csalni.) A NYUGATI HAGYOMÁNYOKAT eleveníti fel Zsolt Béla, kitűnően szerkesztett het’tlapja a ,fl a ladis“, a magyar Ladi- Itálus -pártnak értékes orgánumul. A kiváló publicista tv szerkesztő nevével fémjelzett Up megvilágítja ti magyar politikában évényesülni igyekvő erők útjait. Konklúzió: •,., haladó polgárságnak a baloldallal kell startania, amerre a munkáspártok is halad- írtuk. A k kHaladással és a radikális mosgalommal nagy és növekvő tábor szimpatiiál, annak ellenére, hogy maga a párt épp Witty nem számít nagy tömegekre, amint nemvolt tömegpárt 1918-ban, első aktivitásaidején sem. Számíthat azonban annak a k »valóban haladó baloldali polgárságnak csatlakozására, amely a „polgári” jelzőt, jobb híján, de pejoratív mellékes nélkül vállalja,mert jobb nincs, mert nem lehet örökösen ■a francia citoyenre hivatkozni, mert mástmondani, más magatartás mimelésével próbálkozni, avalóság elkendőzése volna . A tanért az igazságra törekvés a progresszív mozgalom legfőbb parancsa, • Itt SAJTÓTÖRVÉNY készül Magyarországon. A sajtójog gyökeres megreformálására elérkezett ez idő, hiszen a sajtótörvény több mint három évtizede — 1914-ben született meg. Az új magyar demokrácia annyi más reform után, mint a sajtóreform 31- ot is keresztül akarja vllnni és dr. Ries István igazságügyminister utasítást adott, „hogy kezdjék meg az előmunkálatokat egy ifis sajtókódex megteremtésében. A munkáltatok egy széleskörű, alapvető ankét keretében indulnak meg, melyre a magyar újságírás, irodalom és jogászvilág számos kiválóságait hívják meg. Ez a nyilván hoszszabb időn át sorozatosan tanácskozó értekezlet fekteti le a külföldi modern törvényalkotások figyelembevételével, de a különleges magyar szempontok, magyar jogfelfogás és hagyományok teljes szem előtt tartásával az új sajtótörvény alapjait, amelyeken ez a nagyjelntőségű jogalkotás remélhetőleg rövid időn belül végleges formájában felépülhet. * bar van a kalaidvsdon!, azzal a különbséggel, hogy a ht trismus a suvuk önálló ereimét is kizárja.. Már Kolozsváron is tenertem ityasi lottuisti- költőket. A megbolytuult Európa hollói a jövőben Hitler ,Allariál -bol és Illsmberg szellem-tudományi inwibbl inspir'lilódhatuak, hiszen izékben a gnu vek"-ben a,, értelem a legkerr-xebb. ANDRE. GIDE hitvallása. 1.9 K júliusában a Suturity Times körkérdést instzi.il a francia- szellemit rh-n vezerte egyéniségfuv s, mi a véleményük Franciaország jövőjéről. Az itt következő idézet re zsel a volt válaszából: „Azt hissem, beszélhetünk „új Franciország"-ról, de „új kuliró"-ról semmiveire sem. A népek kultúráéi folytatólagos dokig létezése nem szílyik meg, szakadás nélkül. idomul a múlthoz. Eresze, tévedés lenne Branciaország részéről, ha üdvössé ott a múlthoz való visszatérésben, látna,meg akor is ha ez a múlt maga a forradalom. Senki sem láthatja még előre közülünk, milyen új alakban fejlődik tovább a jövőben régi és tartós civilizációnkAz erhűségről szólva Gide kifejtette: „Azt hiszem, semmiféle enyhülést nem várhatunk, tul remélhetünk a Hitler alakította Nemetorsség számára PESTI NOTESZ ÁLLAMI ÉS KÖZSÉGI Írók. Ne vnoso , Inogjunk a bizarr cinben. Ez a legújabb irodalmi cserebogár. A Kulturális Egyesületek Szövetsége felhívta a ■vidéki városok figyelmét a magyar írók ésművészeknyomorára, s e megkeresés nyomán egyes városok örökbe fogadnának egy-egy írót és művészt. Hasonlóképpen az állam is öröübefogadott a kultusztérca terhére huszonötkiváló írót és művészt. Nem■ dehones&táne ez az örökbefogadás* Tudtommal non az írókat és a művészeket, hanem műveiket lilik örökbefogadni. Aligha hihető, hogy a '■Kulturális Egyesületek Szövetségének felhívása növelné az írók és művészek östérselét. És hogyan ismerkedik meg a nép azoknak az íróknak a művplésel, akiket nem fogadnak örökbe az állami és községi hatóságok? Ez volna a sokat hangoztatott műpártolás társadalmasítása? Aligha hisszük. Itt említjük meg, hogy a Művészeti Tanács az állam által megszavazott életjáradékra a következő írókat ajánlotta: Gellért Oszkár, Irektai Jenő, Kassák Lajos, Nagy Lajos, Szép Ernő, Tersudszky Józsi Jenő. A LEGDIVATOSABB pesti „műfaj“ az egzisztencializmus. De akad más nevetnivaló is az örökké kedélyes városban. Nem tréfa — istenemre, nem a Ludas Matyiból ollóztam ki —, hogy Szentesen megalakult fiz Őstehetségek Kéjizóművészek Szakszervezete. Tehát az őstehetségek szociális védnökség alá helyezték magukat. Mi ellen, ki ellen szervezkednek az őstehetségek ? Nyilvánvaló, hogy a kritika ellen, az ellen a józan bírálat ellen, mely ízekre szedi szét kétes értékű, olykor nem is „ősi" alkotásaikat (?) Sértő Kálmán versei nem bírták el a komoly értékítéletet, József Attila mélységből feltörő dalaival a csillagokig szárnyalt. A szakszervezeti keret aligha változtat a mű minőségén. * JÖJJENEK A LETTRISTÁK. Ne higgyük, hogy a dadaizmus, kubizmus és szürrealizmus végkép talaját vesztette a történelem hernyótalpa alá került Európában. Marinetti futurizmusa mintha hatványozott mértékben élednefel azokban a versekben, melyeket a lettristák párisi folyóirata közöl. Mert mi is a lettrizmus ? Az egzisztenciálismussal egyidejűleg született ~ meg az új irodalom divat (nem- merem irányzatnak: 'nevemül, mely túlszárnyal minden e›Utiq% ^ S‘?,Lé,ÍVe/®, 013 évetem kizárása a „ w‚?few irodalmi termékből R• WFP~ “ C kfteröbilése által érhető ........ alla Jromgly rokomra. Egy júliusi éjszakán, ideges izgalom kerítette hatalmaiba a k-i koncentrációs tábor agyongyötört lakóit. Híre futott, hogy női foglyok érkeznek a táborba. A szennyes vackokon heverő, csontig soványodott férfifoglyok eltompult képzelete megmozdult, azokra elfelejtették éhségüket és arról ábrándoztak, hogy a beérkező női fogoly Szó Alin Mingban viszontláthatják majd asszonyaikat, testvéreiket, leányaikat, esetleg hírt hallhatnak felőlük. Akkoriban még senki sem hitte el borzalmas valót, hogy az assszonyok, lányok, gyermekek nagyobbik részét Auschutz gázkamráiban elpusztították. Holdsütéses éjszaka volt, a mélykékségűbajor égboltozaton a csillagok szelíden fénylettek, maga azéjszaka is olyan csendes, langyos, bársonyos volt, mintha semmi sem, tapadt vohsa homályához abbél a fortélémből, mely a német föld pórusaiból lehelte fojtogató gőzét. A foglyoknak hangos káromkodások közepette tutották meg az SS-ek és a blokkparancsnokok, bódéik elhagyását. Csak a falcipők éles kovogásából, a kavicsok csiforgásából, a közben beérkezett, női foglyok, komlósaiból tudtuk meg, hogy a női transzport valóban beérkezett. Hajnalban, sor okozón, a Lagerkapu újságolta, hogy a női foglyok között igen kevés az erdélyi származású, a legtöbbjük magyarországi vagy budapesti — és hogy szigorú parancsot kapott, senkit se engedjen a nők közelébe. A k-i táborban nagyrészt, erdélyi származómk, focivol voltak, ezért a lágerkapó hírhódára: kiáryítt,-idítóan hatott. Mégis, ezen a hajnalon, amikor a keleti égbolton a nap tányérja feltűnt és vörös sugarai óriási legyezőként terültek szét a vakítóan kék égen, a foglyok szívében fájdalmas öröm érzései rezdültek meg. Könnyebben, reménytelenebben vonultak ki kényszerműnkéljük színhelyére, a Moll erdő fenyvesei közé rejtett kavicsbányákba, a cementkeverő műhelyekbe, hogykiszolgáltatottan a maréi éhség hajanak, hajnaltól késő estig baromi munkában őröljék fel életerejük utolsó tartalékait. Bár nemi vágyaikat, szerelmi éhségüket a fizikai éhség, a reménytelenség, a rettegés kimérái teljesen kiölték belőlük, mégis an.. •mk tudata, kong a táborban most már nők is élnek, az elveszett mult néhány sdines vmak sugarát, dobta elsorvadt, már csakállat-, ösztönöktől vezetett lelkükbe. - -JSo* hgffílm-a áttört sző''vyit sieti védéseit által kialakított közönyükön, a könyörtelen durvaságon, ■mely a foglyok lelkűlétében mintegy továbbrezdülése volt annak az embertelen bánásmódnak, mely a nap minden szakában feléjük sújtott, akár botütés, akár szidalom alakjában. A nők lakóhelyét drótsövénnyel választották el a férfiak félkorától. De ez sem tudta megakadályozni, hogy a férfiak, testi épségük, a német őrség könyörtelen megtorlását kockáztatva, esténként, a drótsövényen át meg ne szólítsák a női foglyokat, hogy néhány szót váltsanak velük, vagy egy-egy főtt krumplit, darab kenyeret ne vegyenek át tőlük. Néhány nap múlva munkára vezényeltek néhány fiatal asszonyt, és lányt. Feltűnő volt, hogy ellenére sanyarú sorsuknak, ellenéreannak, hogy csíkos fogolynadrágot, bakancsot, szakadt kabátot viseltek, erőteljeseknek, sőt ápoltaknak látszottak. Éva, a volt pesti tanárnő szépsége a nyomorúságos keretek között is felhívta magául a férfiak figyelmét. Lángoló tekintete, mely mélybarna szemeiből sütött ki, halványbarna arcbőre, mely makulátlanul tiszta volt, telt, finomvonalú, kissé kesernyés mosolyt árasztó szája, lágyhullámzású barna haja, mely a kétes tisztaságú turbán alól kijátszott, hangjának álmatag zeneisége — még abban a sivár környezetben is egy elsüllyedt világ igézetét árasztotta maga körül. Ebben az időben Günther őrmester volt az élelmezési raktár vezetője, mely pontosan a konyhával szemben feküdt. Günther őrmester bécsi, ember volt, magas, vállas, szabályosarcú férfi; kék szemeinek álmatag tekintetéből szemüvegén keresztül is jóságot véltünk kiolvasni. S talán az is volt: jó ember. Mindenesetre nem tudtuk úgy gyűlölni, mint a többi német altisztet. Ha a bélső tábori, szolgálatot ellátó foglyok közül valakinek dolga akadt vele, szava emberséges, csaknem baráti, indulatmentesen, halk volt. Ő hordta számuukra a németek vereségéről szóló híreket és azoknak a foglyoknak, akik bizalmába, kerültek, még azt is elárulta, hogy valami purr szocialista munkásvezető volt. Néhány nap múlva különös suttogás indult meg a táborban. A Makkvezetőktől a konyhai kuholyig mindenki arról beszélt, hogy Günther őrmester halálosan beleszeretett Évába. Mindenki, aki a másiknak él. Mondta a hírt.■-hoezá.t.e. te.: * — Vigyázz, ne mondd el másnak, mert ha SALAMON LÁSZLÓ kitudódik a dolog, Günther is, Éva is akgistófára kerülnek. Türkheimban egy német kápót rajtacsiptek, hogy egy zsidólánnyal viszonyt folytat és mindkettőt kivégezték Dolchauban. Nemsokéira az a hir járta be a tábort, hogy Éva, mint egy új Juait, aki népe megmentésére válalkozik, élelemmel látja el a tábori fogolykórház csőkig lefogyott betegeit.. Tejet, mézet, kolbászt, krumplit, levest, grízt kaptak a betegek. Később jómaggam is meggyőződtem arról, hogy Éva mindenkinek, aki csak kért tőle, juttatott egy darab kenyeret, egy csojkányi édes kávét, egy kanálnyi főtt krumplit. Nyilvánvaló volt hogy ezt csak Günther őrmester jóvoltából tehette. Günther őrmester valóban beleszeretett Évába. Szenvedélye, annyira elhatalmasodott rajta, a tilalom ördöge annnyhra hatalmába kerítette, hogy lopni kezdett. Lopta a sajtot, a mézet, a vajat, a kenyeret és harnis elszámolásokat készített, hogy a hiányt palástolja. Míg végül is rá nem jöttek. Szerencsére a témorparancsnok nem firtatta, hogy kiért és kikért lopott. Ezért elkerülte a börtöntés megúszta azzal, hogy külső szolgálatra osztották be. Csaknem egy év múlva a felszabadulás után, a ki fogolytábor életben maradt foglyai különböző üdülőtáborokba kerültek. Ezek a táborok mind München körzetében voltak- A különböző táborokból kirajzóvélt foglyok ellepték München utcáit, kávéhercait, cukrászdáit, hogy kicseréljék híreiket, hogy belekóstoljanak a soha nem remélt szabadság mámorába, hogy az ajándékba kapott élet melegen sütkérezzenek. Egy fonó júliusi napon a müncheni Grünwald-vendéglő hús termében találkoztam Évával és Günther őrmesterrel, aki civilben volt. Günther szabadon járhatott, mert a volt zsidó foglyok közül százan aláírásaikkal igazolták, hogy Günther svem volt náci és emberséges magatartást tanúsított velük szemben. " Éván egyszerű,, olcsó, de fejéses nyári ruha " votl. íszépformájú, telt lábán piros bőrből készült szandál. Szépsége teljes pompa* JÁNOSHÁZY GYÖRGY ZILVESZTER Kint már a téli híg hajnal hasadt. Az egybeolvadt fellegek alatt magam róttam csupán a keskeny uccát. Örömtelen ágyakban, langyos párnák között elnyúlva, horkolón aludták a részegek kábult, álmatlan álmát. Halántékom sajgott és lüktetett: sötét árny, őrült lélek vert ki rajta kegyetlen ujjal baljós ütemet. A felhős égre néztem felsóhajtva és tudtam már, hogy hasztalan futok rémült inakkal árva önmagamtól: egy durva agg emlékgödörbe hántol és rámborul egy ormótlan burok, magányom, melyet, mint rettentő terhet, magamban hordok, élettől beteg és halk halálba sikló lelkem rejtett örvényein, ó, hasztalan megyek a vad zsivajba, hasztalan futok e gyilkoló, sivár magány elöl, bennem lappang s egy szép nap majd megöl, fagyos szorításában megfutok. Az uccasarkon megjelent egy férfi, árva, mint én, kabátja, mely kopott s nyűtt volt, szemembe könnyeket lopott. Felésiettem — nem tudott kitérni — és megragadtam kesztyűtlen kezét. Hökkenten állt, riadtan nézve szét — és elrohant, miként az üldözött. Eltűnt a görbe házsorok között. Szegény testvér: oly bús, boldogtalan, otthontalan és gyötrött, mint magam. Az élettől fut ő is és magától a téli uccán, mit mint tépett fátyol borit a köd. Vájjon hová mehet? Csak megy előre, mint én is megyek s még annyian. Komor embersereg, fájdalmasarcú árnyhad menekül a nyirkos ködben sebzett egyedül. Megtiprott szívű, kínzott emberek vonulnak most a végső nagy magányba, hol elcsitul az élet kósza lángja és sóvár álmoktól lelkük nem retten. Parasztkocsi zörgött tova mellettem, a kondérokban friss tej lötyögött. Reggel volt már. Csapzott fejem fölött bágyadt fehér fények cikáztak át Mentem s a Massenet-elégiát dúdolgatván magamban fájón, csendben, tudtam, hogy senki nem válthat meg engem. (1943) f ( ■ 1 I ( I apny ufi uit arjai ért Uj állam Európában? 13ÉCS. Apró darabokra, zónákra és tartományokra oszlot! a hajdani nagy, ez.«'« évesnek kikiáltott Német Birodalom. Sor.' i tói nmet döntenek, de dönt/cs olibe kérzi’.i vágni az úgynevezett i lom .i u sze.fiar. listu mozgalom. ROI J '.ARMESTER, MINT ORSZÁGALAPÍTÓ Az új mozgalom áru Ride, a Reuter tudósítója ország francia megszállási póngjáról indult ki. Célja az úgynevezett „Aileman állam létesítése, amely Franciaország nyugati határától a Rajoi Leeh folyóig és az osztrák Vorulbergig, másrészt, pedig északon Svájci'KZágig, délen pedig ..t svájci határig terjtedne. A mozgalom neve „Altman-Éváb koraszövetség", alapítója pedig egy a svájci határ mellett fekvő als Singen nevű városka polgármestere Neve dr. Bernhardt Dietrich, akinek összeköttetései igen kitűnőek. Az új szövetség folytatása az ősszal megalakult ,,Aipvidéki Demokratikus Uniónak“, amelynek célja volt egy Délnémetországból és Ausztriából álló állam létesítése. AZ URALKODÓ MÁR KÉSZEN ÁLL Bár abban az időben az egész mozgalom csak gyermekcipőben járt és igen kevesen vették komolyan, azonnal jelentkezett egy uralkodó. Személy« ugyan oe:u i.muöUys, de az a tény, hogy a mizgalmat lgru lekke»» támogatta dr Emil fin úNr, Leim•sehnigg kormány luk.tel*nj Mv.-léMi'yyl minisztere, az o:-:zl.'.:í!inon:i'ehislah vezére, ei r<* engedett luk. ctírsdeTni. Az új állam tervj a legnagyobb ellenállárt váltotta ki az érdekelt r.vzegok' körében. Kölxéppvn A i1 I no rol/ o O.vad d i. /iitiditoUa \’or nlOei 1/ hierezel.l lécéiért a harcot, mely egyike li A .-.ger\•; reszel* neli és aruel.ynj-lt e!veuztéc) c. :U újabb ‘súlyos gondokba döntötte voltba, az újból felépülni készülő szövetségi államot. A régi Célnak új ruhába való bújtatása újabb nyugtuk-i-'-'ág keltett az osztrák sajtóban, amely igyekezik feldö:eríteni a mozgató rugókat, kideritették, hogy az alapító tagja volt a hajdani német Centrum pártnak és hogy pártja igen csekély taggal és támogatóval rendelkezik. Tenét nem támogatják a némi, illetve bajor nagy pártok sem és idegenkednek tőle maguk a néptömegek is. Annyi uralkodó van, azonban ma ország nélkül, hogy egy új ország alapítása látszik a legelfogadhatóbbnak. Ezzel magyarázható, erre vezethető vissza az új állam terve és az allomán szeparatista mozgalom(mb) ez Baselből Bons jelenti -- Nénint- (RÉSZLET)