Erdély, 1900 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1900-11-01 / 11-12. szám
élénk előadásnak az a néhány személyi vonatkozás, mely a szerző kaukázusi útjában kínálkozott felötlőbb analógiákat érinti. Erdély kultúrtörténetének, minden osztálya régi életének tanulmányozása rendkívül fontos az ethnographusra, a mai népélet vizsgálójára nézve. — Erdélynek ugyanis kivált virágzási kora magas czivilizácziójának is megvolt ethnikus jellege, népies zamatja. Az úri osztályok divatja sokban az ősi néphagyományban gyökeredzik. Viszont pedig az ethnikus alakulások körforgásának törvénye szerint, főúri körök régi életéből, mégpedig a használati tárgyak és az ornamentika terén ép úgy, mint a világnézet és a szokások körében, sok szivárgott lefelé rétegről-rétegre; ma még mint népszokás látszik megülepedve, holnap azonban, minthogy már nincs hová lejebb szállani, el fog tűnni nyomtalanul, ha nem mentjük meg a tudomány és nemzeti szellemünk igazi ereklye-múzeuma számára. Nagyon kívánatos volna, hogy az illetékesek minél hamarabb felderítenék és feldolgoznák a régi irodalomnak az erdélyi népéletre vonatkozó adatait és anyagát. Nagy szüksége van erre Erdély jelenlegi ethnographiájának. Dr. H. A. Dr. Richard Schuller: Art-Schäsburg, kulturhistorische Skizze. (Nagyszeben, 1899. 33 lap, ára 20 kr.) Segesvárnak legrégibb ismert (1767-ből való) képeinek másával. Ez ügyesen összeállított csinos kis füzet történetét és régiségét vázolja erősen szász színekkel. A füzet tartalmánál jobban érdekel minket e helyen az az alkalom, amely létrehozta. Ez pedig a városi régiségi múzeumnak 1899. június 25-én történt megnyitása volt. A ritka szép fekvésű Segesvár az a hely, amely Erdélyben legjobban megtartotta az ódonság színét. De nemcsak épületeiben őrzött meg sokat a régi időkből, hanem tömérdek viszontagságai daczára régi bútorokból, használati és dísztárgyakból is. Ezeket összeszedegették s a gyönyörű restaurált kaput illetőleg óratoronyban berendezett múzeumban helyezték el. A részben a segesvári paganini múzeum és az egyházak alkalmas tárgyaiból öszszekerült gyűjtemény pár hónapi fennállása óta, különösen kezdeményezője, az igen művelt és előzékeny Sachsenheim tanár buzgolkodásából, gazdagon gyarapszik. Az Erdély néprajzára nézve is érdekes, számos tárgy van benne. Ezeket közlebbről részletesebben ismertetjük. Kívánatos volna, hogy a többi erdélyi városok is hasonló módon gondoskodnának arról, hogy a múlt emlékeit megmentsék az elkallódástól. A székely nép táplálkozása. Az országos közegészségügyi egyesületnek Budapesten 1900 márczius 28-án tartott közgyűlésén kihirdették az ország egyes vidékeinek a nép táplálkozásának leírása pályázat eredményét. 9 munka pályázott. A 200 koronás első díjat Keményfy Katinka állami tanítónő kiváló munkája kapta meg a kibédvidéki nép táplálkozási viszonyairól és a táplálkozásnak az egészségre gyakorolt hatásáról. A szerző megkapóan ecseteli a félreeső székely falvak népének nyomorát, akik nem bírják az adót fizetni. Ahol nincs kenyér, ott nincs hazagság, nincs együvétartozás, a kenyerétől megfosztott nép pusztuló félben van. Az 180 koronányi második dijat Barabás József kolozsvári szigorló orvos nyerte el a székelykeresztúri nép táplálkozásának tárgyalásával. NÉPRAJZI TARSASÁGOK Néprajzi gyűjtés Udvarhelyvármegyében. Az Erdélyi Kárpát-Egyesületnek egy expedícziója : Herrmann Antal dr. tanár, Kovács Géza titkár és Vikár Béla igen érdekes és nagysikerű kirándulást tett a székelyek közé, Udvarhely vármegye legfélreesőbb falvaiba. Az expedíczió egyik czélja volt a Kárpát Egyesület készülő néprajzi múzeuma részére tárgyak gyűjtése. Ez a szándék fényesen sikerült. A derék székely nép lelkes fiainak és felvilágosult papjaiknak segítségével legnagyobbrészt önkéntes adományokból az értékes néprajzi tárgyak nagy száma gyűlt össze a Mátyás király szülőházában felállítandó múzeum számára; köztük nem egy oly eszköz, amely eddig a magyar néprajz középen ismeretlen volt. Ezenkívül az expedíció a magyar ház keletkezésére vonatkozólag is új és rendkívül érdekes adalékokra tett szert. A folklorisztikai gyűjtés pedig egyenesen szenzácziós eredménynyel járt. Ugyanis néhány faluban előkerültek az ó-székely népballadák szövegeinek szebbnél-szebb változatai, s e balladák ősi dallamai, melyeket Vikár a phonographba énekeltetett. Egyik helyen, Kis-Medesér faluban, régi székely kesergőket játszott a phonographba az ottani székely zenekar. Még nagyobb és örvendetesebb eredmény az, hogy Énlakán és Firtos-Váralján Vikár megtalálta az elveszettnek hitt ősrégi magyar virágénekek számos remek példányát szintén dallamaikkal együtt. Innen Vikár egyedül folytatta útját, bejárva Etédet, Atyhát, Küsmödöt, Korondot. Ez az e része lehetőleg még eredményesebb volt, úgy népköltési termékek, mint néprajzi tárgyak dolgában. Szerzéseiből különösen kiemelendők egy fokos alá használt ritka alakú őstörténeti bronzbalta, s az egészen sajátszerű nyikóvidéki timbora, Czigánykirály. Volt a Fehér Nyikó vidékén egy Gyurkai nevű czigány. Rossz idők jártak, mint a Dózsa idejében. Kérdezték a czigányt, mit csinálna ha király volna? Azt felelte: „A hely lelkén, Héjasfalván, kivenném a törökbúzát harmadrészben.“ —Hát a katonasággal mit csinálna? „Az egyik felét elküldeném a zetelaki havasra vesszőt szedegetni, a másik felével kötöztetném a seprüt s én csak a kész seprüt árulnám.“ — Kérdezték a feleségét, mit csinálna, ha királyné volna? „Mind csak parázs fuszulykát enném és tépett gyapjún feküdném.“ (Márton Pétertől Medeséren feljegyezte Herrmann Antal.) KÁRPÁT MÍZEUMI. A vallás- és közoktatásügyi miniszter körirata az erdélyi vármegyékhez. 9697/1600. szám. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület legfontosabb feledatainak egyike az erdélyi Kárpát-múzeum létesítése. E múzeum hivatva lesz visszatükrözni Erdély természeti és kulturális alkotásait, hivatva lesz továbbá megismertetni a népet a maga valódi mivoltában. A múzeumnak ez a néprajzi osztálya lesz arra hivatva, hogy az egésznek jellegét megadja, s épen azért a Kárpát Egyesület ennek az osztálynak tökéletesítésére helyezi a fősúlyt. Az Egyesület e hazafias törekvéseit a magamrészéről a legteljesebben méltányolom, s épen azért hozzájárultam ahoz, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának erdélyi vonatkozású kettős példányai a néprajzi múzeum czéljaira átengedtessenek; minthogy azonban a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályában most folyik az anyag végleges lajstromozása, ez irányban csak akkor fogok intézkedhetni, amikor a lajstromozási munkálat s azzal együtt — 15 —