Erdélyi Gazda, 1928 (59. évfolyam, 1-26. szám)

1928-01-01 / 1. szám

r .•‘ff-r? 1928. Ismét fordult egyet az idő kereke. Ha az utolsó fordulatra, az 1927. évre visszapillantást vetünk, reá kell mutatnunk az elmúlt év ese­ményeire, csalódásaira, bajaira, panaszainkra, de előre is kell tekintenünk az új évben meg­oldásra váró feladatainkra. Az 1927. évi időjárás a szárazság felé hajlott, ami az alacsony termésátlagokban meg is nyilvánult. A vetéseket egy 2—6 fokos má­jusi hideg leperzselte, sőt még az erdők ki­hajtott zöldjét is letarolta. Orkánszerű vihar vonult át Arad vidékén­ 30 km, szélességben 100%-os károkat okozva, úgy, hogy e tények a gyengébb évek sorába taszították a termelés szempontjából az 1927. évet. A termelést, nemcsak az alacsony átlagok tették válságossá, hanem az alacsony termény­árak, az értékesítés nehézségei és az ipart protezsáló vámpolitika. A magas vasúti fuvar és az illetékek serege, a vámok, versenyképes­ségünket ma holnap teljesen lehetetlenné teszik a külföldi piacokon az amerikai búzával szemben. Ezek a szomorú megállapítások nemcsak a gabonaneműekre, hanem az állatokra is vo­natkoznak. Állattenyésztésünk az alacsony árak nyomasztó hatása alatt sínylődik. A kormány a katasztrofális helyzetet export-állatvásárok rendezésével igyekszik injekciózni, azonban ennek nincsen semmi gyakorlati eredménye és jelentősége, állategészségügyi egyezményeink, nem élvezzük a külföld bizalmát és hitelét. A világstatisztikában átlagterményeinkkel szégyenletesen hátul kullogunk és ezen a hátra­maradt állapoton amig a termény- és állatárak nem emelkednek, változtatni alig tudunk. A gazdaközönségnek csupán az értelmesebb és vagyonosabb rétege készülhet elő egy jobb jövőre a nemesített magvak termelésének és fajtiszta állatok tenyésztésének bevezetésével, mert a minőségre, béltartalomra való termelésé a jövő, az ehez szükséges tőkével és tudással sajnos, a tömegek ma nem rendelkeznek. Mezőgazdasági fejlődésünk alappillére a mezőgazdasági műveltség és szakképzettség fejlesztése. Sajnos Erdélyből a magyar mező­­gazdasági szakoktatást a kormány nacionalizáló politikája kiirtotta. Egy magyar mezőgazdasági szakiskolánk nincsen. Földhöz ragadt szegények vagyunk és az E. G. E. is csak az 1928. év­ben kezdheti meg a nép mezőgazdasági szak­oktatása terén a működését, de most is csak igen szerény eszközökkel, egy vándortanítói állás szervezésével. Gazdatiszti osztályunkat, amely a haladás zászlóvivője volt, szintén kiin­d­ja a tour­­reform. A magyar gazdatiszti kar pedig igen fontos pozíciót töltött be és missziót teljesített e téren. Mezőgazdasági hitelügyünk terén csak a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetségére támaszkodhatik népünk A Banca Naţionala útján nyújtott földhitelhez magyar gazda alig, vagy elvétve ha juthat. 24—36%-os kamatok mellett a mezőgazdasági termelés nem lehet rentábilis. Gazdasági helyzetünket az eladóso­dás és pénztelenség jellemzik. Az aránytalan és roskasztó adóterhek helyzetünket épen kriti­kussá teszik. Az 1927. évi mezőgazdaságot érintő kor­mányintézkedések is több terhet, mint könnyí­tést hoztak. Ilyenek: az adók­­ háromszorosára való felemelése, a traktorok nyilvántartásba vétele, kötelező soffőrtartás, forgalmi engedély­váltás, heremagértékesítést korlátozó rendelke­zések, az új bortörvény, illetéktörvény, szesz­törvény, ló, szekér, stb. rekvirálásokról szóló intézkedések stb. megannyi újabb és újabb terhet jelentenek. De hosszadalmas volna minden panasz felsorolása. Bízzunk a jobb jövőben is vala­mennyire. A panaszt hagyjuk az öregeknek. A fiatalok álljanak munkába, tanuljanak, dolgoz­zanak,­mert ők még sok gyümölcsöt szedhet­nek az élet fájáról. Az erdélyi magyar gazdák fája ugyan szűkösen termett, noha megkapta a verejték és köny minden harmatát! A nehéz idők­ intése félremagyarázhatatlan. Többet kell dolgoznunk és összedolgoznunk ! Több hitet és bizalmat, kedvet kell a munkába belevinni. Derült férfi arccal kell belevágódni a kemény sorsba. Ez kell most ide. Kevesebb beszéd és több tett. Ebben az elhatározásban fogamzhatik meg csak a jobb gazdasors. Ne várjunk cso­dákat, hanem a magunk saját erejéből küzdjünk ki jobb sorsot a magunk számára, hogy igy megérhessük a teljesen boldog uj esztendőt. j ! L~~ J"r' Cenzurat: Suciu 59. évfolyam.­­ A LAP AZ ERDÉLYI GAZDASÁGI EGYLET TULAJDONA. TELEFON : 158 szám. Az E. G. E. alapitó tagdija 2000 lei, rendes tagdija évi 200 lei, kisgazdák, gazdatisztek és gazd. alk. részére 150 lei. A tagok az Erdélyi és Gazdát 150 lei pótdij ellenében kapják, la Cluj—Kolozsvár, 1928. január hó 1­­1. szám. ERDÉLYI GAZDA KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP » AZ ERDÉLyi GAZDASÁGI EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 3 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A lapfelügyelő bizottság felügyelete mellett felelős szerkesztő és kiadó : TÖRÖK BÁLINT , AZ E. G. E. TITKÁRA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : KOLOZSVÁR, ATTILA­ UTCZA 10 SZÁM TELEFON: 158 SZÁM. Előfizetési dij nem tagok részére: Egy évre 400 lei Negyed évre 100 lei Fél évre 200 lei Egyes szám 8 lei Előfizetési felhívás: 1928 január elsejével új előfizetést nyi­tunk az „Erdélyi Gazdára“, amely 1928. évben 59-ik évfolyamába lép. Az „Erdélyi Gazda“ a jövőben is a mezőgazdaság egyetemes érdekeit igyekszik szolgálni, egyfelől a szakismeretek terjesztése útján, másfelől a mezőgazdasági termelés érdekeihez igazodó közgazdasági és pénzügyi politika sürgetésével. Ebben a munkában egyforma figyelemmel kívánjuk szolgálni a gazdatársadalom minden rétegét. Távolmaradva a pártpolitikától, törek­vésünk arra fog irányulni, hogy a magyar gaz­dákat egységes frontba állítsuk és követelni fogjuk az előnyök és terhek megosztásánál az egyenlő elbánás elvének az érvényesülését. Bizalommal kérjük a gazdatársadalom támoga­tását, hogy a mezőgazdaság fejlesztése érde­kében kitűzött feladatainkat sikerrel szolgál­hassuk. Lapunk előfizetési díja az EGE tagoknak, a tagdíjon kívül, egy évre 150 Lei. Előfizetők­nek egy évre 400 Lei. Az „ERDÉLYI GAZDA” Szerkesztősége és Kiadóhivatala. Nincsenek külkereskedelmi szerződéseink. Biblioteca Metern ASTRA *P30485* 9 cuscoppépatBPmBi5K­ nagygyűlése. December hó 29-én Marosvásárhelyen tar­totta meg az E. G. E. Cukorrépatermelői Szak­osztálya, mint a Termelők Szövetsége 1927. évi beszámoló gyűlését dr. gr. Teleki Domokos elnöklete alatt. A gyűlést nagy érdeklődés előzte meg, amelynek korábbi időben való megtartá­sát különféle okok késleltették. A szövetség vezetősége november hó folyamán óhajtotta a gyűlést egybehívni, amely időre egy traktor bemutatót is tervezett, így a bemutató meg­tartása tavaszra maradt. Dr. gr. Teleki Domokos üdvözölve a meg­jelenteket, kimentette Lázár Simon szövetségi elnök távolmaradását, majd részvéttel emléke­zett meg a Kőrössy József ny. főszolgabíró, szövetségi alelnök elhunytáról, ki a legagilisabb és áldozatkészebb tagok egyike volt. A tárgy­­sorozat kibővítésére vonatkozó indítvány elfo­gadása után, az ülést megnyitva, felkérte Török Bálint szövetségi előadót jelentésének megté­telére. — A jelentést helyszűke miatt rövidre összefoglalva az alábbiakban ismertetjük. i’iUigentis2.i*.h r­ uZi jyntes ! A cukorrépatermelés szempontjából évek óta szélsőséges időjárás uralkodik. A tavalyi csapadék­ban bővelkedő esztendőben több mint 400 kát. hold vetésterület semmisült meg. Ezzel szemben az idén a szárazság miatt nem tudott fejlődni a répa és jó minősége mellett az idén is alacsonyak maradtak a­ termésátlagok, amennyiben azok 100- 120 mm. között mozogtak. A­ cukortartalom általa­­meghaladta a 15°/o-ot. A vetésterület még mindig emelkedőben van, noha már is túltermelésben vagyunk és ennek káros következményeit tavalyinál alacsonyabb répa árakban fogjuk tapasztalni.­ így egyenesen anyagi érdekeink ellen cselekszünk a vetésterületek további növelésével. A kormány ahelyett, hogy a cukor­fogyasz­tás emelését propagálná, hogy a túltermelés a belföldön fogyasztassék el avagy a belföldi fogyasz­tásra kerülő cukor árát emelné egy pár leivel a termelőkre hárította az exporttal járó­­ összes vesz­teségeket. Ugyanakkor 4 L­-el felemelte a fogyasz­tási illetéket. Vagyis a lenyomott répa árak mellett is emelte a fogyasztási adót, termelőt és fogyasz­tót egyaránt nyomorítva. Vetés területeinket tehát redukálnunk termés­átlagainkat pedig minimálisan 100$/o-kal fokoznunk kell a mai árak mellett a 100 —120 mázsás átla­gokkal csak vegetál és reáfizet a termelő, de anyagi­­ előhaladást nem biztosít magának. Aki minimálisan 150 mázsa termést nem tud elérni az jobban teszi, ha felhagy egy időre a termeléssel. A répaárakról szólva meg kell állapítanunk, hogy az árak megállapítása annyira bonyolult, a kifizetés olyan hosszadalmas és későn történik, hogy azt kell mondanunk, hogy e rendszer már elavult. A gazdaközönségnek minden oldalról egy­behangzóan az a kívánsága, hogy az átvételi ára­kat legkésőbb dec. hó 30-ig fizessék ki úgy, mi­ként régen is történt.­­ A mai központi cukor­értékesítési rendszer mellett szükségtelen a gazdá­kat tavaszig váratni a kifizetésekre, mert cukor­­termelésünk fedezi a belföldi szükségletet. A bel­földi cukorárak egész évre előre fixírozhatók. Ezzel

Next