Erdélyi Helikon, 1930 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1930-03-01 / 3. szám
szigorú önkritikát, mint ő. Már Mécs Lászlóról ezt nem mondhatni. Rajta sokszor meglátszik, hogy a posta még csak tömjénfüstöt szállított neki, de igazi kritikát nem. De hogy nem efemer jelenség irodalmunkban, az kétségtelen. Szentimrei elég szerencsés volt a választásban. Bárd Oszkár kiváló gonddal versel s mindig van tartalma költeményének. Sajnos, hogy ebben a költeményében talán éppen a forma kötöttsége két versszak megértését akadályozza. Csuka Zoltán bizonyára régibb dátumú költeményét adta le (Az örökkévalóság szakadékjánál), amikor még az ilyeneket: „a csendben vidáman füttyenti el a realitás zuhanyát az induló vidám gőzparipa“, — még költészetnek nézték. Ezt ma már nem nézik poézisnek sehol, legfennebb — az örökkévalóság szakadékaiban. Az almanachot három értekezés (Bognár C., Farkas G., Szeredai-Gruber K.) s egy drámai kép egészíti ki. A dámai kép (Karoline) Bárd O. tollából került ki. Nem lehet benne Bárd Oszkárra találni. Drámai képet írni a legnehezebb írói feladatok közé tartozik. Még csak ennyi a megjegyzésem: annak is eljött az ideje, hogy azt a buta „nincstelen“ szót egyszers mindenkorra elszállítsuk az idegenlégióba, vagy beírjuk a hősi halottak anyakönyvébe, mert ez semmit se jelent, vagy ha már lehet valami értelmet sűrűsíteni alája, éppen az ellenkezőjét jelenti annak, aminek ma uccahosszát használják. Rass Károly PAÁL FERENC HÁROM KÖNYVE HAMU ALATT Regény. Europa Verlag, 1928. A bécsi magyar emigráció regénye. Kényes, hálátlan téma. Senki sem mert beleharapni ebbe a fanyar hosszúnapi, szegfűszeggel tűzdelt birsalmába. Paál Ferenc beleharapott. Most is keserű még tőle a szájíze. Mindkét politikai oldalról nekitámadtak, leszedtek róla minden néven nevezendő keresztvizet. Ezt Paál Ferenc előre kiszámíthatta volna, szinte matematikai pontossággal. Mert ez az a téma, amelyhez aztán igazán nem lehet hozzányúlni állásfoglalás nélkül. Paál Ferenc állásfoglalása csak annyi ebben az ügyben, hogy az emigránsok nem forradalmárok. Ez viszont nem állásfoglalás, különösen akkor nem, ha kissé megindult tremolóban, mint nekrológ mondatik el egy kimúlt emigráció tömegsírja felett. Hogy az etikai mérleg itt fel ne billenjen, Paál Ferenc a másik serpenyőbe helyezi az ébredő pogromok súlyát is. Ez az objektivitás az, ami nem teszi vonzóvá a regényt a másik oldalon sem. És végeredményben érthető is, ha a pártatlan olvasó meg Buridán szamaraként áll a két politikai, mondjuk világnézeti pártállás szénacsomói előtt. Mindezek előrebocsátása után bukkan fel csak a kérdés, joga volt-e Paál Ferencnek, közismert élőmodellek kissé kíméletlen felhasználásával, úgynevezett kulcsregényt írni, vagy sem. Ne bolygassuk itt ezt az újabban oly sokat vitatott kérdést, szorítkozzunk csupán annak megállapítására, hogy a hajuknál előráncigált modellek rajza sokszor elnagyolt, ha pedig fényképekről van szó, hibás lencsével vétettek fel. Akad azonban köztük néhány pompásan meglátott figura is, különösen a Hatvani báró markáns danteprofilja, elegáns álcája az egyensúlyát vesztett, mélységekben vergődő, magasságokbavágyó polgári intellektuellnek, jövőbe meredő, múltba visszaeső, jelenbe átkozott felemás kentaurnak, magyar zsidó Ahasvérnak. Akaratlanul is ő lett a regény domináló akkordja, vezérmotívuma, míg Genea, a hősnő csak passzív visszacsengése a kor eseményeinek, hely és idő egymásratörő energiáinak. Bravúros Goya-portré az öreg szerencselovag, Strassnoff képmása, a pajeszes inasfiúból városatyává vedlett Sanyi pedig egyenesen Daumier erejű karikatúra. De hagyjuk a részleteket. Meglepő bűvésztrükk, hogyan építi fel Paál Ferenc egy etikailag és technikailag hibás konstrukciójú regényen azt a korképet, amelyet nagyon kevés magyar regényíró tud ma adni. Meglátásai történelmi horizontú, röntgenszemű nagy víziók, miliőfestése néhol megejtően rutinos, máshol megejtően mély és igaz poézis. Stílusa dinamikus erejű és mégis mérnökien precíz, szavai pontosan célbatalálók. Ahogyan a magyar zsidóság pszichéjét feltárja, legmélyebb gyökeréig, ezt senki sem csinálja meg utána. Mindezt meg kellett mondanom erről a megrázkódtató bizarrságú írásról és most üthetik tovább, jobbról is, balról is. LENN Regény, Europa Verlag, 1028. Készakarva nem említettem a Hamu alatt c. regény egyik főerejét, a dunántúli magyar kisváros életének csodálatosan finom felérzését és mesteri kivetítését. Paál Ferenc érezte, hogy előbbi regénye után még sok mondanivalója van erről a speciális zamatú, illatú légkörről, ezért írta meg egy