Erdélyi Helikon, 1930 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1930-04-01 / 4. szám
MŰVÉSZETI SZEMLE gában ezt a tudást, hogyan eszmélt önmagára, szembeállítva kínos, gyötrő tusakodásban magát rendszerekkel, kultúrákkal, irányokkal. Az említett elfogulatlansággal állott szemben mindennel, s ezért csak a felszínét látta a kerek világnak. Ítéletei ezért olyan biztosak, fölényesek, ellentmondást nem tűrök, önmagában problémanélkülinek érezzük, mint aki mindent elintézett a maga életével szemben, s így csak az probléma előtte, hogy pl. Ghandi a maga népének, világának problémáit máskép látja, s akarja elintézni, mint ő tenné azt. Dolgokról, eseményekről, emberekről úgy beszél, ahogy azt első pillanatban látja, s ezért mindennek csak a felszínét hozza közel hozzánk; érdekes friss rajzok gyűjteménye a könyv, de a rajzoknak nincs távlatuk, mélységük, Keyserling útinaplójára gondolok. A fiatal balti gróf is megindult önmagát keresni, önmagára eszmélni, de nem megtalált, kész önmagát állította szembe az elétáruló világgal, hanem az elmének, érzésnek megfeszített munkájával hatotta át, ragadta meg azoknak a kultúráknak, vallási, etnikai, szociális, esztétikai értékeknek a világát, melyekkel meggazdagodott ugyanazzal a céllal, mint Balázs Ferenc, hogy t. i. gazdagabbá tegye így megnőtt magával a világot. Nála művész, filozófus, anyag összekerültek, s ami ebből az összekerülésből született, az a Reisetagebuch eines Philosophen, egy könyv, amelyik közel hozza hozzánk a Keletnek lényegében megragadott világát, lelki magatartását, megérezteti velünk egy a mi egész életünktől, világoktól idegen világ minálunk hiányzó értékeit. Ez az, amit nem kapunk meg Balázs Ferencnél, de éppen ez az, ami a változó képek sokaságában is lényegileg mégis olyan szegénynek mutatja a világot; a könyv nem gazdagít meg a kerek világ gazdagságának kincseivel. A kincset bányászni kell, ehhez pedig erős felkészültség, megfeszített, mélyretörő lelki munka, főképpen minden kicsiny darab értéknél sok-sok idő kell. Így aztán kisebb az önértékelés, nagyobb az értékelés, így a könyvnek nem is a tartalmi értéke nagy. Értékelései is megbízhatatlanok. Ami értékké teszi, az egy eredeti erdélyi érték meginduló életének művészi formában való kifejezése. Mondanivalója még egyszínű, naiv, de hogy az anyag, amelyen keresztül beszélni akar, a kerek világ, s hogy amint mondja, az meglepő íráskészségre mutat, az érték ma is belőle, s reménységet is jelent. Az erdélyi irodalom gazdagabb lett egy színnel általa. Járosi Andor MŰVÉSZETI SZEMLE BARABÁS MIKLÓS CÉH Ha ez alkalommal a „Barabás Miklós Céh” kolozsvári, március hó 23-án megnyitott képzőművészeti kiállítását nem méltatjuk jelentőségének megfelelően, annak az az oka, hogy ebben a számunkban ezt, a kiállításnak lapzárta után való megnyitása következtében, nem tehetjük meg. De már most jelezzük, hogy a kiállítás anyagának részletes és illusztratív ismertetését, illetőleg méltatását következő számunk fogja hozni, míg most csupán arra szorítkozunk, hogy egyes külsőségeket jegyezzünk fel itt, amelyek megelőzték, illetőleg nyomon kísérték az erdélyi magyar képzőművészet ez első, tudatos szervezkedési megmozdulásának külső megnyilvánulását, kiállításukat. Más, boldogabb országokban egy új képzőművészeti csoportosulást ma már kizárólagosan a már meglévő csoportosulásokból való új kiválasztódások idézik elő, melyeknek oka pusztán a művészeti hitvallások természetes szelekciója, a művészeti látás állandó szélesedése, tehát a már meglévő, a már egyszer elért eredmények helyéből való továbbmozdulás, a művészeti életmunkának új célok felé való lendülése. Az erdélyi magyar képzőművészet igazán kicsiny számú csoportjának a „Barabás Miklós Céh”-be való tömörülése viszont csupán első kezdet, a szerves és céltudatos, tehát a közönséggel együtt való természetes képzőművészeti munkásság megalapozásának iniciáló kísérlete, mely a hivatott képzőművészek számára 337 is