Erdélyi Helikon, 1930 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1930-08-01 / 7. szám

IRODALMI KRÓNIKA ÚJ FRANCIA ÍRÓK ELIE RICHARD Elie Richard délről jött, Montauban környékéről, Caortból. Messziről, népek sokat megjárt országútjáról, ahol a rómaiak, gallok, szaracénok északra húzód­­tukban néha-néha megpihentek. Azután kultúrák támadtak, vagy pedig felperzselt telepek kormos üszkei, elrabolt asszonyok, megbecstelenített szüzek sirámai jelez­ték a vendégségbejártak furcsa dáridóit. Majd megkötötte őket a föld. Meg­álltak. Múlni nem tudó tavaszi napok mele­gében csontos öklükből magot szórtak, föld­­mívelők lettek. És egyszer a magvető ember keményvonású szájából kibuggyant a dal. A déli mezők bársonyáról lesöpört dalok száll­tak. Messze szálltak. Hímporosak voltak. Ezer és ezer virágnak illatát, ismeretlen madarak lekottázhatatlan trilláit, hajnalok finom per­­cenését, színeket, ízeket, szíveket meggyújtó melegségeket hordtak magukban. Mistral is innen indult. Cézanne palettájára innen kölcsönözte a színeket. Sokan indultak innen. A Keletről jövő ara­­beszt amely a góthika jóleső hidegségét hozta, ezen a nyitott kapun indult meg hódító út­jára. És akik innen indultak, költők, írók, fes­tők, szobrászok, muzsikusok különös útrava­­lóval érkeznek, írásaikban, képeikben, szob­raikban kitapogathatatlan források örök életnedvei buzognak fel. LIMA |i,, , , , * Elie Richard a háború előtt kezdte. Újságíró volt. Azután tizennégyben katona­sorba szólították. Azt mondja, hogy lelkesedéssel ment. Miért ? Itt a zászlókra az utolsó, minden elnyomottat felszabadító háború hazug jelszavát írták. Akik pedig lelkesedéssel mentek el, azok számára nagyobb volt a kiábrándulás. A nagy hazugság ezeknek a számára a gyűlölettel átitatott kiábrándulást hozta. De a nagy lánc még nem pattant meg. Csak a lelkek mélyén pislogtak a lázadás apró szikrái. Elie Richárd lelkében a szikrák tűzbe pattantak, tizenötben ki merte mondani a nagy szót: nem. A második vonalba vezényelték, vértestvérei, a délvidéki parasztok közé. Itt találkozott nagy háborús regényének felejthetetlen figuráival. Az eke mellől el­hurcolt népfelkelővel, a sokgyerekes apával. A fiát hiába váró anyával, a szerető­vel. A háború borzalmas tüzében asszonnyá jókor érett lánnyal. Az állattá vedlett emberrel. Egy világgal, amelynek arcát, egész visszataszító bonyolulatát a háború pokla alkotta meg. Ennek a pokolnak kis darabját a Marceau la Rose-ban vetíti elénk Elie Richard. Ha a francia háborús irodalom ötszáz kötetet kitevő nagy rengeteg­jét végiglapozzuk, azok közül kiválasztjuk a lírizáló irodalomtól mentes, mindig emberi és történelmi dokumentumul szolgáló igaz írók írásait, ezek között is Elie Richard könyve a legelsők közé kerül. Mégpedig azért, mert mély; azért, mert rS3 ELIE RICHARD 621 3»

Next