Erdélyi Helikon, 1930 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1930-02-01 / 2. szám
ÉSZREVÉTELEK A fejlődő irodalmi életben a dráma különben is utolsónak érkezik. A regény nélkülözheti a kompozíciót, ha mondanivalókkal telített; az akcióhiányt mentheti az elme spekulatív játékaival. Nem kell hibátlan vízió is legyen ... A dráma azonban precízen komponálva, teljes ökonómiával se többet, se kevesebbet nem adhat, mint amit belső törvényei diktálnak. A dráma az író-művész szobrász-munkája és zenei kompozíciója egyben. A sokrétegű közönséget kell megfogja, sokfelé meg kell nyíljon az ajtaja ... Ezért kell különös örömmel regisztrálnunk Hunyady Sándor „Júliusi éjszaka“ című vígjátékának budapesti sikerét. Ő, aki köztünk szellemes sziporkáit szórta, aki egy-egy ötletével, egyegy hasonlatának éles kontrasztjával, mint pompás kozőt, magával ragadta társaságát, mindig többet adott a kimondott szóban, mint írásaiban. Egy-egy névtelen, vagy betűjegyével jegyzett kis cikkben, színes hírfejeiben, ritkán megjelenő novelláiban csinos, tiszta mondataival, élesen találó és bevilágító ötletes képpel vagy hasonlattal tett elevenné kis történeteket és figurákat... A kiöregedő budapesti írónemzedék tanítványa, elődeinek elfinomultságával és dekadenciájával szinte idegenül és különcként áll a mai életes, mindig külön mondani akaró, a mondanivalót a művészet elé helyező irodalom közepette. L'art pour l'art tendenciájával külön védelmezője egy-egy szellemes szónak, finom hasonlatnak, ötletes fordulatnak, amely csupán önmagáért van, a mondanivalók piaci dübörgéseivel szemben. Szinte a meghasonlásig éles és különc ítéleteivel és magánvéleményeivel a maga módja szerint a művészetet védte, amely nem egy-egy gondolaton vérzik el, hanem egy-egy találó szóban, tiszta csínnal felvázolt szellemes képben, vagy ötletben él. Azt lehetett már hinni, hogy ez az érdekes lélek és író szétszóródik az elröppenő szavakban, az apró újságcikkekben és nagyobb kompozícióban nem mutatkozik meg. Annál nagyobb örömöt jelentenek a sikernek mindenfelől felhangzó jelei, amelyek a budapesti Vígszínházban bemutatott darabját az egymásután lezajló bemutatók közül kiemelik, s vele a megszülető erdélyi drámának nyílik ajtó a budapesti nagy színpadok felé. Kovács László ÉSZREVÉTELEK A MAGYAR IRODALMI KRITIKA MESSZIRŐL Ha úgynevezett gyakorlati ember volnék, akkor egyáltalában nem törődnék azzal, hogy mi a jelentősége s van-e jelentősége a magyar kritikának. Európai ember nem tudja, nem tudhatja, hogy Amerikának milyen hatalmas a felszívó ereje. Az ország tempója megváltozott vérmérsékletet követel. S nemcsak az életösztön, hanem az intellektuális érdeklődés természete is megváltozik ebben az országban. Ennek, rendszerint, az a logikus következménye, hogy az amerikai életbe kapcsolódott európai műveltségű ember fokozatosan leszámol a múlttal s a múltból legfeljebb a gyermekkori emlékek érdeklik, amelyek végeredmében abban az esetben is érdekelnék, ha a michigani Kalamazovban töltötte volna gyermekkorát. Megdöbbentő, de ugyanakkor érthető, hogy iskolázott, ha nem is következésképen művelt magyar ismerőseim sorában mennyire elenyészően csekély azoknak a száma, akiket akárcsak felszínesen is érdekel a mai magyar szellmi élet Értsük meg egymást: ennek a szomorú jelenségnek nincsenek politikai okai. Azok, akik hisznek a mai magyar politikai rendszerben, épp annyira érzéketlenek a magyar kultúra jelenlegi törekvéseivel