Erdélyi Helikon, 1930 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1930-03-01 / 3. szám

KÖNYVEK ÉS ÍRÓK keresgélni kell a szavak mögött, mint a lár­más és sötét éjszakában fény után... És az egyik vers nem vezet a másikhoz, hiszen mindössze húsz versről van szó, s ezek a versek egymás mellett néha mintha mind más-más világból érkeztek volna. Évek vá­lasszák el egyiket a másiktól... Karinthy versei egy pazar szellem kurió­zumai. A Karinthy versei alapján lírájáról beszélni nem lehet. A lírában széles, egye­temes zönge van. Valahogy benne van min­den, ami a lélekben forr. Ha klasszikusan világos, világszerűen gyöngéd, romantikusan szenvedélyes, remetésen rejtőzködő, vagy a maga hangjától részegen pompázó is a vers, meg kell legyen az a képessége, hogy át­szövődjön sok-sok lelken, az élet egész pá­rája kell szálljon dallamában, és mögötte kell álljon a teremtője egészen. Magához tudja változtatni az embert, a hangulatához odalép párhuzamosnak, vagy éppen betölti azt, aki talán különben tőle távol áll... A költő dala benne remeg már előre az emberek szomjas fülében. Különben játsz­hat az ember félreülve, írhat nagyon „ér­dekes“, jó verseket, lírai költő nem lett vele. Az érdekes versek irodalmároknak szólnak, nem az embereknek. A lírikus kilopja az emberek szájából, vagy oda lopja az embe­rek ajkára a szót... A Karinthy-verseknek túlságos az egyéni érdekessége. Kovács László ÚJ AURÓRA — Irodalmi almanach az 1930. évre. IX. évfolyam. Szerkesztette: Reiner János. — Az Új Auróra százéves emlékét akarja felidézni Kisfaludy Károly vállalkozásának. Pontosan a régi Auróra születésének száza­dik évében jelent meg az első évfolyama, s ez a kilencedik évfolyam, vagyis az 1930. esztendő azért különös nevezetességű ebben a reminiscenciában, mert ez egyúttal Kis­faludy Károly halálának is százéves évfor­dulója. Bizonyos, hogy a száz év előtti Auróra más volt, mint a mostani. Az ak­kori almanachoknak irodalmi jelentőséget tudtak adni a szerkesztők. Az Auróra írói munkáik legjavát adták az olvasóknak, csaknem kizárólag eredeti műveikkel lép­tek a közönség elé. Kisfaludy K. is az Aurórában adta le novelláit s vígjátékainak nagy részét. Ma az almanach nem tartozik az irodalmi hőmérők közé, inkább csak előkelő naptárszámba megy. Az írók nem tekintik olimpiásznak, ahol babérok terem­nek, hanem inkább népkonyhának, már­­ esetleg több kefelenyomatot átélt termé­keik felmelegítésére. Ez nem akar az al­manachok lekicsinylése lenni. A jó alma­nachnak megvan a maga létezési jogosult­sága. A nagyközönség nem járathat min­den folyóiratot, sokan egyet sem. Az ilye­neknek nagy szolgálatot tesz egy jó alma­nach, ahol mindenki számára megközelíthe­tővé van téve az írók egy csoportja, hogy legalább ízelítőt kapjon belőlük. Az a kí­vánatos csupán, hogy a közölt szemelvé­nyek annyira amennyire feleljenek meg az író nevének. Minden almanachban lehet kifogásolni va­lót találni, aminek egyszer az író az oka, máskor a szerkesztő. Tagadhatatlan, hogy az Új Auróra nem hétköznapi almanach. Szerencsés gondolat, hogy benne valamennyi utódállam magyar írói világa szóhoz jut. Mulasztást jelent azonban, hogy nem em­lékezik meg Kisfaludy K. halálának cen­tenáriumáról. Bizonyára minden irodalmi orgánum áldozni fog az ő emlékének, s ez a fontos dátum éppen csak az Új Aurórá­ban tűnik el nyomtalanul, ott nem kap egy sor mementót sem. A darabok kiválogatásában a szerkesztő kétségtelenül igyekezett irodalmi nívón ma­radni. Annyi bizonyos, hogy úgynevezett irodalmi kritikát nem lehet és nem is sza­bad írni egy almanach alapján, mert esetleg nagyon ferde ítéletek formálódnának egyik­másik íróról. Legfennebb csak arról lehet szó, hogy ki volt szerencsésebb a mutat­ványdarab kiválasztásában, már t. i. ameny­­nyiben a választásért a szerző a felelős. A könyv nagy részét novellák töltik ki. Legtöbben a nép típusait, a nép emberei­nek dolgait veszik elő (Kristály I., Jaczkó O., Darkó I., Sebesi Ernő, Szabó Mária, Szombathy V.). Az egész almanach leghar­­monikusabb s legmegkapóbb novellája a Berde Máriáé. — Gyallay, Szabó Mária, N. Jaczkó O., Szombathy V., Tichy K. szer­zeménye kellemes olvasmány. Kristály I. Áradásában sok erő látszik. Tamás M. teli­vér háborús története karakterisztikus kor­kép, habár a Bodák brutalitása után vala­hogy más lelki átalakulásokat várnánk még ebben a kizökkent világban is. Azt nem szabad elfeledni, hogy mikor az író beszél, kerüljön el a stílusban minden ízléstelen­séget. A költők közül Reményik és Mécs L. repülnek a fellegekben. Reményik minden alkotásán meglátszik, hogy kérlelhetetlen fórumok előtt történik a felülvizsgálat, amíg a szerzeményre rákerül az imprimátor. Költőink közül senki sem alkalmaz olyan

Next