Erdélyi Helikon, 1930 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1930-04-01 / 4. szám

AZ ERDÉLYI HELIKON HÍREI így a művel szembeszáll. A Tabéry Géza regényében valóban le­hetnek apró történelmi botlások, de ha ezek nincsenek ellentétben azzal a nagy ténnyel, amely meséje központjában áll, s alakjai az ember örök törvényei szerint mo­zognak, akkor legfeljebb csupán a szaktudós élvezetét zavarják meg, de értékéből nem sokat vonnak le. Mályusz Elemér nem régen egy törté­nelmi tárgyú darab sajtófogadtatásával kap­csolatban a magyar újságírás históriai mű­­veletlenségéről írt, örömmel éreztük meg cikkének igazát és hasznát. Ez a cikke azonban a Vértorony című regényre vonat­kozó részével nem használ annak a nemes, konzervatív gondolatnak, amely a múltnak minél teljesebb és komolyabb ismeretét kí­vánja a mai magyar nemzedéktől. Tragédiánk sötét függönye lehullt. A magábaszállás tisztító percei vannak itt. Megcsalni nem szabad magunkat. Könyv ritkán fejezte ki fájdalmasabban, hogy a for­radalmakban milyen céltalanul ömlik a vér, mint a Tabéry Géza regénye, s ha egy­forma fájdalommal látja minden oldalon a hibát, a céltalanul ömlő vért, ez csak ne­messége és nemcsak szeretetének igazsága, hanem történelmi igazsága is. Kovács László AZ ERDÉLYI HELIKON HÍREI A Helikon írói már régen foglalkoznak azzal a tervvel, hogy akár előadások, akár szemináriumok formájában modern irodalmi és esztétikai kérdésekről előadássorozatot ren­deznek. A tervet megvalósítani egészében még nem lehetett, de jelentős előzményekként emelhetjük ki e téren úgy R. Berde Mária és Moher Károly rendszeres előadásait Maros­­vásárhelyen, mint a kolozsvári Ref. Nőszövetség rendezésében azt a március 29-ikén el­kezdett előadás-ciklust, amelyen öt helikoni író: Bánffy Miklós gróf, Szentimrei Jenő, Kós Károly, Kuncz Aladár és Makkai Sándor szerepelnek modern irodalmi és esztétikai kérdések megvilágításával.­­ Az Erdélyi Helikonnak ebből a számából nyomdatechnikai okokból kimaradt Spectatornak a mai Aradról írt roppant érdekes tanulmánya. A kö­vetkező számban valószínűleg Podlipny Gyulának, a Barabás Céh kolozsvári kiállításán oly nagy feltűnést keltő festőnek rajzaival közöljük. Ugyanerre a számra maradt Imre Sándornak Wesselényi erdélyi nevelőiről írt új adatokat tartalmazó Erdély-műveltség­­történeti cikke. Május elseji számunk egyébként nagyobb illusztrációs anyagával és ter­jedelmével is el fog ütni rendes számainktól, mert műmellékletekben fogja bemutatni a Helikon írói-csportosulással párhuzamosan megindult Barabás Céh festő-csoportjának erdélyi magyar képzőművészetünkre oly jelentős munkásságát. Ezenkívül ugyanebbe a számba tanulmányt ír Gorkijról Osvát Kálmán, a freudizmus új programjáról Kádár Imre. No­vellákat közlünk Károly Sándortól, Kacsó Sándortól, Ormos Lászlótól, Szabó Máriától. Kosztolányi Dezső újabb japáni versfordításokat ad. E nagy modern magyar írónak Édes Anna c. németül megjelent regényéről is e számunk hoz ismertetést. Májusi szá­munkban folytatja Bánffy Miklós gróf nagy feltűnést keltő visszaemlékezéseit is. Azon­kívül örömmel jelentjük olvasóinknak, hogy a Debrecenben élő kiváló magyar író, Oláh Gábor is munkatársaink közé lépett Debrecenről írt érdekes tanulmányával, amely az ugyancsak Debrecenben élő Szondy György novellájával együtt júniusi számunkban fog megjelenni.

Next