Erdélyi Helikon, 1930 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1930-12-01 / 10. szám

KISEBBSÉGI IRODALOM — VILÁGIRODALOM Színház szempontjából. Ez a színház még a múltban se, a mainál sokkal jobb színészgárdájával, ma pedig egyáltalában nem veheti fel a versenyt a naturalista színpadokkal. A naturalista színpadnak a legnagyobb alakító színészekre van szük­sége: elengedhetetlen rajta a tökéletes színészi produkció. A stilizált színpadon ellenben a színésznek nem kell mindig az egész embert ábrázolnia, csak a stilizált egésznek egy színét, vagy árnyalatát. Ezt pedig a kisebb színész is tökéletesen végezheti el. A stilizált színpadon a valóság szempontjából csupa esetlenség, szándékos hamisság van, a színész egyéni esetlensége itt a legteljesebb művészi harmóniának lehet a része. A „Szerelem mint orvos“ előadásán a legjelentősebb szerepe a rendezőnek volt. Az ő irányításában ezen az előadáson a színház, amely a közönség kegyét oly sok­féle módon kell keresse, a legtisztább mulatsággal nemes művészetet tudott nyújtani. * Ennek a három előadásnak keretében nemes drámai művészet jelentkezett újra erdélyi színpadon. Ezért volt érdemes és örömteljes ezeken a lapokon, amelyeken a kolozsvári Magyar Színház előadásairól idáig ritkán eshetett szó, megemlékezni róluk. KOVÁCS LÁSZLÓ KISEBBSÉGI IRODALOM — VILÁGIRODALOM ZSIDÓ KISEBBSÉGI IRODALOM H A zsidó kisebbségi irodalomról van szó, akkor nehéz meghatárolni a nyelvterü­letet. A zsidóság karakterének, eszmeiségének, lírájának, főképen azonban hitéletének írásos dokumentumai annyi nyelven íródtak, ahány országban éltek és élnek Palesztinából való széjjelszóródottságuk óta a hebreusok. Ahol tömegekben élnek, ott egy-egy sajátos idiómája fejlődött ki a zsidók nyelvének és ezen idiómák­ban, — újabban főleg az ófel­németből kialakult jiddis nyelven — világirodalmi jelentőségű műveket is alkottak. Salom A s c h „Bosszúálló istene és az orosz kava­rodást páratlan és plasztikusan megmutató regény-trilógiája: Moszkva, S. A n s k y: Dibbuk­ja és Osip Dymon írásai jiddis eredetiben kerültek először napvilágra. A jiddis mellett a Spanyolországból elűzöttek spanyol zsargonja a „ladino“ az a tö­megnyelv, amit zsidó kisebbségi nyelvként lehet a germán­ jiddis mellé állítani. A spanyol jiddis nyelven alkotott szellemi munka azonban soha nem tudott kijutni a val­lási élet körzetéből. Újabban a „spanyol zsargon“ világiak felé orientálódott, megélén­kült, főleg Törökországban. A Törökországban élő zsidó nép tömegei a békeszer­ződések kulturális önrendelkezési jogára hivatkozva, igyekszenek legalább sajtójuk­ban e jogok birtokába lépni. A nép spanyolos nyelvének felfrissítésén, cikkekben és belletrisztikai alkotásokban főleg az agg Dávid F­r­e­s­k­o­y munkálkodik. Mellette Joszéf K­a­­­b­u humorista, a „Rizi-Rizi“ szerkesztője és Ábrahám G­a­l­a­n­t­i mun­kálkodnak. Közéjük kell sorolni Róza G­a­b­b­é­t, a költőnőt, akinek unokája Dora Gabbe, a bulgárok ünnepelt költőnője. Róla már csak a beavatottak tudják, hogy zsidó származású. Épúgy elrejtőzik a bulgár hazafias szellemiség sáncai közé, mint ahogy azt sok más zsidó származású, a világ minden nyelvén író literátus teszi. Nagyobb tömegekben a spanyol zsidók Marokkóban és Szalonikiben éltek, mégis e helyeken inkább a héber literatura mutatott erősebb lendületet. A nép spanyol idiómáján naiv mesekönyvek, rituálék, biblia-fordítások jelentek meg és egy időben a spanyol zsidók annyira voltak e nyelvükkel, hogy a zsinagógákban spanyol nyelven tartották a rituálét. Ez az állapot azonban nem tarthatott sokáig, mert a következő évszázadban már ismét héberül írtak a tudósok és literátusok, ez 862

Next