Erdélyi Helikon, 1931 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1931-04-01 / 4. szám

KOLOZSVÁRI-GRANDPIERRE EMIL: TÖKÉLETES BARÁTSÁG A harmadik hónap végén, az elért jó eredmények alapján, állást kapott egy másodrangú cukrászdában. A réztányérok dideregtek. A februári szél érthetetlen szavakat hadart s a konfliskocsisok piros orra alatt ezüstös zúzmara szállta meg a torzonborz bajuszt. A fagyott hó, mint az üvecserép, recsegett. Szörnyen fázott. Sietett. Aiig várta, hogy fűtött szobájába érjen s le­fekvés előtt magába öntsön egy pohár forró teát. — Tamás! — hallotta váratlanul. Fábián közeledett feléje. Valami nagyon fölvidíthatta: dülöngőzött az izgalomtól. — Szervusz, — üdvözölte s előkotorászta kezét a zsebéből. — Hogy vagy? — érdeklődött udvariasan. De barátja nem felelt. Egy pillanatig maga elé bámulva, szótlanul hado­nászott. Aztán rászegezte összeragadt ikerszemeit s hevesen hadarta: — Mondtam már... szerelmes vagyok. Hónapok óta. Már harmincöt­éves múltam. Ez végleges nálam. Bedő Paola, így hívják ... Bosszút akarok állani rajta. Tegnap azt csinálta ... Kérlek... Mosolygott. Velem volt és rámosolygott egy tisztre. Ma... ma megyek hozzá, hát együtt állnak a kapu előtt. Elrohantam mellettük és köszöntem, hogy az egész ucca hallotta. Ez nálam végleges. Bosszút akarok állani. A Jardin-bárba megyek. Magas szőke nő táncol ott. Az egyetlen, aki táncol, mert a többi ... Meg is mondtam Paolának. Féltékeny volt. Hát ezért. Ezért éppen ezzel, na... El kell menni hozzá ... El kell föltétlenül menned, Tamás. Az a nő nagyon tetszik nekem ... Éppen neked való volna s én bosszút akarok állni... Ideje, hogy már te is szert tégy egy nőre, hiszen ... Nemcsak a bosszú, de tetszik is... Menj el ma este föltétlenül... Félájult volt az izgalomtól. Tamás megütődve vizsgálgatta. A sok össze-vissza beszédből annyit értett meg, hogy a doktor vele akar a Jardinba menni. — Gyere fel egy percre hozzám. Még úgy is korán van. Megiszunk egy teát, aztán elmegyünk. Fábián le sem ült. Ide-odaszaladgált. Ropogtatta az ujjait s rá-rálesett az órára. ... Gyér és silány közönség volt a bárban. A cvikkeres szakszofónos buz­gón csiklandozta a vendégek hátgerincét. A zenekar többi tagjai lelkiismere­tesen segítették. Gertrudisz, a szivaroslány, cigarettákat és mosolyokat kínált. A műsor ijesztő volt: néhány félmeztelen nő, hervadt mozdulatokkal, sietve bebizonyította, hogy pályáját rosszul választotta. A szőke táncosnő nem szere­pelt. Időközben ugyanis programváltozás történt. Fábián két szeme majd összekoccant az idegességtől, amikor a pincértől megtudta a szőke tündér távozását. Valamit hadart magában. Közben hol Tamás, hol saját combjára ütött... Az unalom szembeásított velük. Lassan rászánták magukat, hogy a helyi­ség füstös levegőjét fölcserélik a februári faggyal. Otthon elgondolkozott Tamás. De aztán a holnap jutott eszébe: a sü­temények. S elaludt. Délelőtt tortákat simogatott. Délután ismét. este beállított hozzá a doktor.

Next