Erdélyi Helikon, 1931 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1931-10-01 / 8. szám
KÖNYVEK ÉS ÍRÓK zen mer jóslatot mondani a Rónai Mihály András költői pályafutásáról. Anynyi azonban biztos: csillagai a tehetség, bátorság és eredetiség jegyében állanak. Horoszkópja minden széppel biztató. Dsida Jenő: GEORGES DUHAMEL: GEOGRAPHIE CORDIALE DE L’EUROPE — Páris, Mercure de France kiadása. — Paul Morand híressé vált azzal az állításával, hogy a modern szellem földrajzi, nem történelmi irányt követ. A mai embert inkább a térbeli, mint az időbeli távolságok érdeklik. Ennek az elvnek megfelelőleg soha nem utaztak a francia írók annyit, mint mostanában. A híres meghatározás, mely szerint a francia olyan ember, aki nem ismeri a földrajzot, többé nem érvényes, legalább is a francia írókra nem. Az útleírás ma a legkedveltebb irodalmi műfajok közé tartozik Franciaországban. Paul Morand mellett e műfaj egyik legkiválóbb művelője Georges Duhamel, akinek háborús regényei joggal tettek világhírre szert. Legújabb útleíró könyvét, mely Géographie Cordiale de l’Europe címen nemrég jelent meg, csak a múlt évben Amerikáról írott, rendkívüli feltűnést keltő útikönyvével kapcsolatban érthetjük meg teljesen. „Én olyan parasztoktól származom, akik évszázadok óta a legnagyobb szeretettel termesztenek vagy ötven féle szilvát és mindeniknek megérzik az öszszehasonlíthatatlanul finom ízét“ — mondja Amerikáról szóló könyvében Duhamel. Nem csoda tehát, ha nem viselkedik rokonszenvvel az amerikanizmus iránt, mely csak sorozatokban tud termelni és eltapossa az egyéniséget az emberben épp úgy, mint a dolgokban. „A hangyaboly itten megakadályozza, hogy lássuk a hangyát — a börtön elrejti szemünk elől a bebörtönzötteket.“ Duhamel szerint nincs olyan haladás, melyet a szabadság árán volna érdemes megvenni. De a szabad Amerika, szerinte, csak rabszolgákat foglal magában. „Önök — mondja amerikai ismerősének — erkölcsbíráik, jogászaik, egészségügyi szakértőik, klubjaik, városi vezetőik, esztétikusaik rabszolgái. A rendőreiké, a publicistáiké... és mit tudom én még kiké. Egyszóval Amerika rabszolgái, ahogy önök nyomán egy szép napon az egész világ az amerikanizmus rabszolgája lesz.“ Duhamel támadása az agyondícsért Amerika ellen, ahol jóformán nem látott egyebet, mint „polgári kommunizmust" — azelőtt Szovjetoroszországban járt, melyről jóval több rokonszenvvel számolt be, — érthető feltűnést keltett különösen Amerikában. Új könyvének előszavában védekezni is kénytelen a vád ellen, hogy gyűlölettel viselkedne az amerikaiak iránt. A könyv címe, mely már előre érezteti, hogy Európát rokonszenvvel akarja megrajzolni — Géographie Cordiale — nem jelent annyit, hogy Amerika megrajzolásához nem fogott rokonszenvvel hozzá. Nem Amerikát támadta ebben a könyvben — mondja Duhamel, — hanem az amerikanizmust Ettől az amerikanizmustól félti Európát, az európai kultúra szeretetéből fakadtak Amerika szelleme ellen intézett támadásai. Van-e „európeizmus“ is, melyet az amerikanizmussal szembe lehet állítani? Duhamel azt állítja, hogy igen. Európán keresztül tett utazásai alatt, Athéntől Helsingforsig és Amsterdamtól Madridig szüntelenül érezte, hogy ugyanegy civilizáció légkörében él. Ebben a civilizációban mindenhol otthon találta magát. Itten „könnyű szívvel énekelhetem meg mások hazáját is, mert ezek is csak részét képezik az én nagyobb hazámnak“ ... Ezután következnek a művészi kézzel megrajzolt képek Hollandiáról, Görögországról, a Skandináv államokról és más országokról. Duhamel egész írásművészete csillog ezekben a képekben, melyek mindenike egy-egy kis remekmű. Csak a nagyon féltett dolgokat öleli így, egész szívével magához az ember. Egy francia író szerint a legszebb könyveket mindig olyan dolgok érdekében írják, melyeket előre elveszetteknek lehetne