Erdélyi Helikon, 1932 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1932-03-01 / 3. szám

KÖNYVEK ÉS ÍRÓK DEMETER BÉLA: HOGYAN TANULMÁNYOZZAM A FALU ÉLETÉT? (Szociográfiai kérdőív a falumunkásoknak. Az Erdélyi fiatalok falufüzetei második száma 1931. Kolozsvár). Az Erdélyi fiatalok falutanulmányo­zási útmutatójának Gyallay Pap Zsig­­mond által irt ügyes füzete után, úgy lát­szik, kimondott tervszerűséggel jött meg a falutanulmányozás második füzete. Ha az első az intelligencia és falu helyzetéről általános képet adott, nagy körvonalak­ban, felfigyeltetés képen, úgy Demeter Béla füzete a falutanulmányozás aprólé­kos konkrét útmutatóját adja. Az e füzet­ben közölt szociográfiai kérdőív körül­tekintő, komoly tanulmányozás és a már az Erdélyi Fiatalok által végzett munka tapasztalatai alapján több száz kérdést vetve föl a köv. kérdéscsoportokat tar­talmazza: I. történelmi, földrajzi és gaz­dasági-földrajzi kérdések, II. A falu la­­kossága, III. birtokmegoszlás, IV. mező­­gazdaság, V. ipar és kereskedelem, VI. a gazdasági élet következményei, VII. kö­zösségi érték, VIII. műveltség, szokások, IX. világnézeti, vallási és erkölcsi kérdé­sek, X. népművészet és az ezzel szoros összefüggésben levő néprajzi kérdések: a) építészet és ábrázolóművészet, b) népdal, dallam, mesék, mondák stb., c) tánc, d) ruházat, e) a népművészet technikája, XI. háziipar, XII. népegészségügyi kérdések. A kérdéscsoportok előtt rövidre fogott, de kielégítő útmutatások vannak, melyek a tanulmányozót a kérdésekkel való bá­násmódra vezetik rá. A füzet enemű iro­dalmunkat, de főképpen a kérdés fontos­ságát tekintve és azt, hogy bizonyítéka egy komoly falutanulmányozást végző ifjúsági munkának, sokkal nagyobb jelen­tőségű, hogysem csak az Erdélyi Fiatalok érdeklődésére tarthatna igényt. Az erdélyi társadalmi élet szerkezetével, fejlődésével foglalkozóknak, a jelent és jövőt szívükön hordozóknak, akár hivatalosan, akár nem hivatalosan szolgálóknak, kitűnő, szemetnyitó, ébresztő, serkentő ez a munka. Az Erdélyi Fiatalok komoly tö­rekvései, többek között éppen a faluta­nulmányozás terén, itt Erdélyben nemcsak szinte egyedülállóak, hanem másoknak egyenesen késztető jelentőségűek. Hivata­los szerveinknek, vezetőinknek nemcsak felfigyelniök kellene egy-egy ilyen élet­jelre, hanem az ilyen munka életlehető­ségét a kezükben álló eszközökkel a le­hető legeredményesebb módon biztosí­­taniuk is. Különösen áll ez politikai és egyházi szerveinkre, de egyéb kulturális intézményeinkre is, és nem utolsó sorban a magánosok felelősségteljes áldozatkész­ségére is. A falura mint magyarságunk élete biztosításának egyik legkiválóbb té­nyezőjére nemcsak támaszkodnunk kell, hanem meg kell ismernünk a falu életé­nek gazdagságát, nyomorúságát, szüksé­gét, nemzettársadalmi és gazdasági jelen­tőségét és helyzetét. Járosi Andor: A három verseskönyv 1. Rónay György: A tulipánok elhervad­tak (Genius—Lantos kiadás, Budapest, 1931­) A gondtalan siheder nyújtózkodó csontropogtatása a nyári éréstől messze meg. Rónay formában Mécs hosszú belső ritmusú soraitól, (ezek dominálnak), az új magyar líra másik pólusáig nyúl. („Gellérthegy, alkonyat“) Simon Andorig. De itt a szavak helyzeti súlyát nem ta­lálja el és azok, mint szabadságra induló katonák, összetartozás és benső kapocs nélkül küllögnek egymás után. De tája­kat, vizuális jelenségeket át tud fogni. Valósággal lubickol a természetleírások­ban. Gördül, görög, fut a sorok s képek ritmusa, de nagyon sokszor megtörik a vers harmonikus kiformálódása. A 120 oldalas könyvben az „őszi Szántás“ nagy átfogó hangulata és kereksége mellé Rónaynak még csak kevés versét lehetne odasorakoztatni. Költői élményeit nem tudja elmélyíteni, így szerelme a művészi izzásig nem emelkedik. Emlékszik. Szenved. Filozo­ 211 *4'

Next