Erdélyi Helikon, 1932 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 3. szám
KÖNYVEK ÉS ÍRÓK DEMETER BÉLA: HOGYAN TANULMÁNYOZZAM A FALU ÉLETÉT? (Szociográfiai kérdőív a falumunkásoknak. Az Erdélyi fiatalok falufüzetei második száma 1931. Kolozsvár). Az Erdélyi fiatalok falutanulmányozási útmutatójának Gyallay Pap Zsigmond által irt ügyes füzete után, úgy látszik, kimondott tervszerűséggel jött meg a falutanulmányozás második füzete. Ha az első az intelligencia és falu helyzetéről általános képet adott, nagy körvonalakban, felfigyeltetés képen, úgy Demeter Béla füzete a falutanulmányozás aprólékos konkrét útmutatóját adja. Az e füzetben közölt szociográfiai kérdőív körültekintő, komoly tanulmányozás és a már az Erdélyi Fiatalok által végzett munka tapasztalatai alapján több száz kérdést vetve föl a köv. kérdéscsoportokat tartalmazza: I. történelmi, földrajzi és gazdasági-földrajzi kérdések, II. A falu lakossága, III. birtokmegoszlás, IV. mezőgazdaság, V. ipar és kereskedelem, VI. a gazdasági élet következményei, VII. közösségi érték, VIII. műveltség, szokások, IX. világnézeti, vallási és erkölcsi kérdések, X. népművészet és az ezzel szoros összefüggésben levő néprajzi kérdések: a) építészet és ábrázolóművészet, b) népdal, dallam, mesék, mondák stb., c) tánc, d) ruházat, e) a népművészet technikája, XI. háziipar, XII. népegészségügyi kérdések. A kérdéscsoportok előtt rövidre fogott, de kielégítő útmutatások vannak, melyek a tanulmányozót a kérdésekkel való bánásmódra vezetik rá. A füzet enemű irodalmunkat, de főképpen a kérdés fontosságát tekintve és azt, hogy bizonyítéka egy komoly falutanulmányozást végző ifjúsági munkának, sokkal nagyobb jelentőségű, hogysem csak az Erdélyi Fiatalok érdeklődésére tarthatna igényt. Az erdélyi társadalmi élet szerkezetével, fejlődésével foglalkozóknak, a jelent és jövőt szívükön hordozóknak, akár hivatalosan, akár nem hivatalosan szolgálóknak, kitűnő, szemetnyitó, ébresztő, serkentő ez a munka. Az Erdélyi Fiatalok komoly törekvései, többek között éppen a falutanulmányozás terén, itt Erdélyben nemcsak szinte egyedülállóak, hanem másoknak egyenesen késztető jelentőségűek. Hivatalos szerveinknek, vezetőinknek nemcsak felfigyelniök kellene egy-egy ilyen életjelre, hanem az ilyen munka életlehetőségét a kezükben álló eszközökkel a lehető legeredményesebb módon biztosítaniuk is. Különösen áll ez politikai és egyházi szerveinkre, de egyéb kulturális intézményeinkre is, és nem utolsó sorban a magánosok felelősségteljes áldozatkészségére is. A falura mint magyarságunk élete biztosításának egyik legkiválóbb tényezőjére nemcsak támaszkodnunk kell, hanem meg kell ismernünk a falu életének gazdagságát, nyomorúságát, szükségét, nemzettársadalmi és gazdasági jelentőségét és helyzetét. Járosi Andor: A három verseskönyv 1. Rónay György: A tulipánok elhervadtak (Genius—Lantos kiadás, Budapest, 1931) A gondtalan siheder nyújtózkodó csontropogtatása a nyári éréstől messze meg. Rónay formában Mécs hosszú belső ritmusú soraitól, (ezek dominálnak), az új magyar líra másik pólusáig nyúl. („Gellérthegy, alkonyat“) Simon Andorig. De itt a szavak helyzeti súlyát nem találja el és azok, mint szabadságra induló katonák, összetartozás és benső kapocs nélkül küllögnek egymás után. De tájakat, vizuális jelenségeket át tud fogni. Valósággal lubickol a természetleírásokban. Gördül, görög, fut a sorok s képek ritmusa, de nagyon sokszor megtörik a vers harmonikus kiformálódása. A 120 oldalas könyvben az „őszi Szántás“ nagy átfogó hangulata és kereksége mellé Rónaynak még csak kevés versét lehetne odasorakoztatni. Költői élményeit nem tudja elmélyíteni, így szerelme a művészi izzásig nem emelkedik. Emlékszik. Szenved. Filozo 211 *4'