Erdélyi Helikon, 1932 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1932-08-01 / 7. szám

AZ ERDÉLYI HELIKON IRODALOMTÖRTÉNETI PÁLYÁZATA megrajzolnia, hogy abból a magyar zseni minden más néptől elütő sajátossága éles körvonalakban bontakozzék ki. Rá kell mutatnia a magyar irodalom és a világszellem kölcsönös hatásaira és a nagy írók műveit az olvasóhoz oly közel kell hoznia, hogy akiknek nincs módjukban klasszikus és mai íróinkat olvasni, hiánytalan és megbízható képet szerezhessenek róluk. A bizottságot a döntés meghozására az a meggondolás vezette, hogy a magyar irodalom ismerete, szeretete és az iránta való érdeklődés kezd kiveszni a magyar kisebbségek széles rétegeiből, különösen a most serdülő nemzedékből. Igen nagy veszedelmet jelent ez, s fájdalommal kell megállapítanunk, hogy e veszély elhárítására eddig még kielégítő gondoskodás nem történt. Nekünk, magyar kisebbségi íróknak, kellett tehát még a főképen írói jutalmazásra szánt összegekről való lemondás árán is a kezdeményezést megtenni, már azért is, mert hovatovább magunk sem számíthatunk a kellő érdeklődésre akkor, amikor a magyar olvasóközönségből az irodalomtörténeti ismeret elhalványult. Ilyen nagy horderejű pályamunka elkészítésére természetesen harmincezer Lei nem elegendő. Ezért, amikor ezt a döntést hoztuk, közöltük Kemény János báróval, hogy e döntésnek előfeltétele, hogy e pályadíj százezer Leire egészít­­tessék ki. Kemény János báró nagylelkű készséggel vállalta az összeg megszer­zését és felhatalmazást adott arra, hogy ezt az összeget, mint a Helikon nagy irodalomtörténeti díját kitűzhessék.A pályázat szövegét és részletes feltételeit a bizottság ez év július 1-ig köteles elkészíteni. Addig is bejelentjük, hogy a pályamunka legfeljebb harminc ív lehet, annak vázlatát és a bizottság által megállapítandó három jelentős fejezetének kidolgozását egy éven belül be kell terjesztenie a későbben megalakítandó bírálóbizottság elé, amelynek tagjaiul Kemény János báró két erdélyi és két magyarországi írót kért fel, akik ötödik tagul egy elnököt választanak. Ez a bizottság a vázlat és a kidolgozott feje­zetek alapján a harmincezer Leit a nyertesnek kiadja és megbízást adhat a mű elkészítésére. A további hetvenezer Lei már csak a kész mű szerzőjének adható ki. A bírálóbizottság a pályázat eredményéről a Helikon jövő évi összejöve­telén ad számot. Moher Károly s. k. Kós Károly s. k. Kuncz Aladár s. k. Ligeti Ernő s. k. Makkai Sándor s. k. A pályázatra beérkezett művekről egyenként a következő benyomásokat szereztem figyelmes elolvasásuk után: 1. Jelige: „Erdély Hajnala“ (Kézirat, erdélyi postabélyeg): írástudatlan ember két füzetnyi fecsegése. Inkább komikus, mint szánalmas. Sejtelme sincs az irodalomról és művészetről. Méltatlan arra, hogy a bizottság foglalkozzék vele. 2. Jelige: „Csak aki igazán szereti saját, olvassa szent lelkesedéssel annak irodalmát.“ (Kézirat, erdélyi postabélyeg.) Vázlata az ismert irodalomtörténetek felosztásától alig néhány vonásban tér el, bár tud néhány újabb kutatás ered­ményéről és szempontjáról is. Lényegében a régi csapáson halad. Vannak e vázlatnak tárgyi hibái is: Babitsot, Kosztolányit, Ady követői közt emlegeti s az irodalmi társaságokra kétszer is visszatér (másodszor az erdélyiekkel kap­csolatban). Elég részletes különben ez a vázlat, ha megszokottsága nem emlé­keztetne e műfaj klasszikusaira, megdicsérhetnék a tudományos irodalomról adandó képét, mely sokat ígérő, mert a társadalomtudományra, ifjúsági- és hírlapirodalomra is figyel. Bevezetésében írni tudása alig derül ki, legalább is a kor színvonalán álló

Next