Erdélyi Helikon, 1932 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 7. szám
AZ ERDÉLYI HELIKON IRODALOMTÖRTÉNETI PÁLYÁZATA megrajzolnia, hogy abból a magyar zseni minden más néptől elütő sajátossága éles körvonalakban bontakozzék ki. Rá kell mutatnia a magyar irodalom és a világszellem kölcsönös hatásaira és a nagy írók műveit az olvasóhoz oly közel kell hoznia, hogy akiknek nincs módjukban klasszikus és mai íróinkat olvasni, hiánytalan és megbízható képet szerezhessenek róluk. A bizottságot a döntés meghozására az a meggondolás vezette, hogy a magyar irodalom ismerete, szeretete és az iránta való érdeklődés kezd kiveszni a magyar kisebbségek széles rétegeiből, különösen a most serdülő nemzedékből. Igen nagy veszedelmet jelent ez, s fájdalommal kell megállapítanunk, hogy e veszély elhárítására eddig még kielégítő gondoskodás nem történt. Nekünk, magyar kisebbségi íróknak, kellett tehát még a főképen írói jutalmazásra szánt összegekről való lemondás árán is a kezdeményezést megtenni, már azért is, mert hovatovább magunk sem számíthatunk a kellő érdeklődésre akkor, amikor a magyar olvasóközönségből az irodalomtörténeti ismeret elhalványult. Ilyen nagy horderejű pályamunka elkészítésére természetesen harmincezer Lei nem elegendő. Ezért, amikor ezt a döntést hoztuk, közöltük Kemény János báróval, hogy e döntésnek előfeltétele, hogy e pályadíj százezer Leire egészíttessék ki. Kemény János báró nagylelkű készséggel vállalta az összeg megszerzését és felhatalmazást adott arra, hogy ezt az összeget, mint a Helikon nagy irodalomtörténeti díját kitűzhessék.A pályázat szövegét és részletes feltételeit a bizottság ez év július 1-ig köteles elkészíteni. Addig is bejelentjük, hogy a pályamunka legfeljebb harminc ív lehet, annak vázlatát és a bizottság által megállapítandó három jelentős fejezetének kidolgozását egy éven belül be kell terjesztenie a későbben megalakítandó bírálóbizottság elé, amelynek tagjaiul Kemény János báró két erdélyi és két magyarországi írót kért fel, akik ötödik tagul egy elnököt választanak. Ez a bizottság a vázlat és a kidolgozott fejezetek alapján a harmincezer Leit a nyertesnek kiadja és megbízást adhat a mű elkészítésére. A további hetvenezer Lei már csak a kész mű szerzőjének adható ki. A bírálóbizottság a pályázat eredményéről a Helikon jövő évi összejövetelén ad számot. Moher Károly s. k. Kós Károly s. k. Kuncz Aladár s. k. Ligeti Ernő s. k. Makkai Sándor s. k. A pályázatra beérkezett művekről egyenként a következő benyomásokat szereztem figyelmes elolvasásuk után: 1. Jelige: „Erdély Hajnala“ (Kézirat, erdélyi postabélyeg): írástudatlan ember két füzetnyi fecsegése. Inkább komikus, mint szánalmas. Sejtelme sincs az irodalomról és művészetről. Méltatlan arra, hogy a bizottság foglalkozzék vele. 2. Jelige: „Csak aki igazán szereti saját, olvassa szent lelkesedéssel annak irodalmát.“ (Kézirat, erdélyi postabélyeg.) Vázlata az ismert irodalomtörténetek felosztásától alig néhány vonásban tér el, bár tud néhány újabb kutatás eredményéről és szempontjáról is. Lényegében a régi csapáson halad. Vannak e vázlatnak tárgyi hibái is: Babitsot, Kosztolányit, Ady követői közt emlegeti s az irodalmi társaságokra kétszer is visszatér (másodszor az erdélyiekkel kapcsolatban). Elég részletes különben ez a vázlat, ha megszokottsága nem emlékeztetne e műfaj klasszikusaira, megdicsérhetnék a tudományos irodalomról adandó képét, mely sokat ígérő, mert a társadalomtudományra, ifjúsági- és hírlapirodalomra is figyel. Bevezetésében írni tudása alig derül ki, legalább is a kor színvonalán álló