Erdélyi Helikon, 1932 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1932-12-01 / 10. szám
670 A MÁSIK SZOBÁBÓL Rántott, bús arca és hosszat pihen már Szomszéd szobánkban a halotti párnán — S virradhat is: egy fájó élet árán Elérte végre, hogy semmije sem fáj! És meg kell szoknom: egy szomorú szempár Ablakán, otthon nem tekint ki, várván, Vénülő fiát űzhet gond akárhány: Ő már csak hallgat, — jöhet tél, mehet nyár . . . És — hiuság-e — vagy bújt egy utolsó Versemben a szót egészen legyőzni — Hogy csoda szülessék: üvegkoporsó! Amely, mig itt hull, sápad minden érték, S föld reng: őt, halott, öreg Hófehérkét, A jövendőnek tündöklőn megőrzi! (1932 január.) TOMPA LÁSZLÓ Erdélyi magyar templomok és tornyok: Az enyedszentkirályi harangláb. Debreceni László rajza.