Erdélyi Helikon, 1932 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1932-03-01 / 3. szám

MŰVÉSZETI SZEMLE hangulatokba dobódtak és olvadtak át. Egy-egy alig észrevehető mozdulatával készülődött fel az éppen következő vers új belső világára. Ujjai idegesen sza­ladtak végig a kezében tartott könyvön, mintha az új vers új akkordján futott volna végig, látszott, amint a hangot próbálja magában, az első szó erejét és színét, amelyre szinte egy egészen új érzésvilágot, új kis drámát, új mondani­valót kell felépíteni. Látszott, hogy mindenik vers a pillanat diszpozíciójától függetlenül, készen megalkotva áll, csak felszínre kell engedni... Talán, ha nem is nagyobb, de szokatlanabb, ritkább művészet ez, mint lelkünkkel arra állni készen, hogy különböző emberarcokban helyezkedjünk el, amint a színész teszi ezt szerepeiben. A színésznek sok külső dolog segít ebben, légióként a maszk, amely már sokat beszél, mielőtt a színész megszólalna ... Semmivel sem próbálhatta volna ki jobban Tessitori Nóra művészetének erejét, mint éppen az Ady versekkel. Talán ösztönös megérzése volt ez, amikor több évi hallgatás után ezekkel a tipikusan férfi­hangra írt versekkel lépett újra a közönség elé. Nő ült a „fekete zongorádhoz, amely a férfiszív vad mámorát kívánja meg látomásaihoz. Van-e a női hang édes mustjában annyi „bor“, hogy elbírja ezt a zenét?! Az Ady versek hangszíne áradó bariton, vagy ha hangszerekre gondolunk: csellóhang. Igazi művésznek kellett lenni ahoz, hogy valaki ezt a hangot női hangra játsza át, legyőzze a versek bennünk élő hangszínét, s a női hang selymére hímezze rá ezt a furcsa, mélyről szakadó, felbúgó férfiszót.. . Hiszen a legelső élménye annak, aki Tessitori Nórát először hallja, az a nagyszerű külső adottság: selymes, minden érdességtől, minden kiáltó zöngétől mentes, gyermekes, tiszta női hang. Először ennek a hangnak zenei világába szállunk, amikor az Ady szava benne fölcsendül. . . Kész verseket, fülünkben más hangon élő szavakat kell elkergessen, hogy az ő hangja, az ő Adyja vonuljon be győzelmesen .. . Igaz, hogy az Ady-vers különben hálás téma volna a szavaiénak. Egy-egy kis dráma mindenik. A modern vers sok, dús jele mellett a régi vers minden romantikus, hősi póza benne feszül. Szereti a színészi gesztusokat, szinte mindig a porondon ágál, drámát játszik, önnönmagát személyesíti meg, magát löki önmaga elé, ha kell, hogy legyen kivel vitába szálljon. De éppen mert ennyire drámaiak és szavalásra készen állók, ezért lejátszták már magukat abban, aki találkozott velük. Az Ady versek előadójának ma ezeket a mindenkiben élő Ady verseket is le kell győznie, hogy a magáé számára kinyíljanak a befo­gadó kapuk. így lettek az Ady versek a Tessitori Nóra művészetének, — amely öt évi hallgatás után újra frissen vésődött belénk, — komoly és nagyszerű próbái. Talán ez a hosszantartó hallgatás se más, mint a komoly művésznek sokszor megmagyarázhatatlan magába roskadása, amikor művészete konjunktúráját el­dobja magától, hogy önmagát is kiéheztetve művészete próbáját újra élhesse át. Tessitori Nóra művész a legigazabb fajtából. Ki tudott vonulni művé­szetéért az életből, szinte el tudta feledtetni magát, de egy pillanatra se maradt hűtlen a vershez, műformájához, amelybe szíve, minden idege, egész élete elhe­lyezkedett. A nagyszerű próba után, amelyet az Ady-versek előadásával ön­maga és publikuma előtt is kiállt, élete többi nagy versélményének közvetítését várják művészetének barátai, sőt az a lelkes nagy tömeg, amely Ady estéjén a termet zsúfolásig megtöltötte. KOVÁCS LÁSZLÓ

Next