Erdélyi Helikon, 1932 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1932-11-01 / 9. szám

* KOVÁCS LÁSZLÓ: EPIZÓD A fiú fölébred. Leszáll a magasból, hol lelke járt. Hirtelen érzi fonák helyzetét. Szemérme messze húzódik a lánytól. Nem tudja, hogy sért, amikor így felel: — Késő van, instálom ... Csak, amikor már messze távozik, hallja maga mögött, hogy Klárcsi kisasz­­szony bosszúsan csapta be az ajtót... Társtalan, egyedül bolyongó lény marad... A kiábrándulás, a furdaló lelkiismeret és bűntudat ördögei egészen körül­veszik. Alig ég már az a kicsi gyertya is, melynek melegéhez gyakran mene­kült. Horatiusa is alig kerül ki már a zsebéből. Már- már az őrületig zilálják lelkét a mardosások. A hiúság kígyóit elta­posták, vagy kiéheztették szenvedései. A művészi vágy fonákjára fordul. Ami­lyen magasra vágyott, olyan szédülten zuhan piszkos, dermesztő mélyeken. Hiú vágyhálóba gabalyodott, s most rajta keresztül odalát a szerényen megbújó, kis körben tevékeny, egyszerű élet felé. De hogyan forduljon vissza élete?! így koldusán, eltékozolva minden ren­des, jó kezdetet, amelyre már épülni készült a polgári tisztesség fehér háza. Kétségbehullott lelkét már csak a felette álló hatalmak őrzik. Égi fonálon lóg. S amikor így egyszer Sziget határában, az Iza partjain bolyong, álom lepi meg. Az eposzi hősök életébe is így avatkoznak. De ez az álom nem „deus ex machina“, csupa valóság halmozódik körülötte, ennek jönnie kellett a lelki mardosások, összeomlott álmok, a nyugtalanság könnyelmű kalandja után. Patologikus virág a lélek felborzolt színén. Álmában anyját halva látja. Erre minden energiája talpraáll. Haza. Minden áron haza. Pénze nincs. Mindegy. Direktorától egy húszast kér gázsijára. Máss útban van, amikor Sziget piacán szalonnát vesz és cipót. Megy haza, gyalog. A tékozló fiú lázas hazafutása ez. Nemcsak fárasztó, hosszú vándorút Szatmáron, Nagykárolyon és Debrecenen át Szalontáig, hanem a lélek nagy útja az Alázat és a Rend felé... A könnyű művészálmok riadva húzódnak el e megható Canossa elől, s csak később, nagy sokára bújnak elő megint, amikor az élet számukra kezdi hozni szerencsés véletleneit. Arany János hazaérkezett... „A szív szerepe jobbadán el van játszva már s a főre kerül az uraság...“ Az elindító szépséges álmokból különböző módszerekkel gyógyít ki az élet. Egyszer lassú korával, észrevétlenül, máskor radikális operációval. A nagy emberek kamasz­kora rendesen hosszúra nyúlik. Arany János pár hónap alatt rohan vissza a rendbe, hogy felépítse ott együtt a polgár és művész ideálját, a világon talán a legtökéletesebben, átszőve a morál kemény és zord fonalával a művészet tarka, könnyelmű szövetét. .. KOVÁCS LÁSZLÓ

Next