Erdélyi Helikon, 1933 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1933-03-01 / 3. szám
KÖNYVEK ÉS ÍRÓK kell mennünk az izgatottan tervező Schöner-családhoz és megint tovább az utcára, ahol új és új alakokból ugrik felénk a nyomor. Kassák szaporítja a képeket, nem bánja, ha el is homályosulnak a főhősei, azok már nem elegendők neki. A legizgalmasabb lelki problémákat is csak megérinti, de nincs ideje, vagy nem látja a dolgok fontossága közti különbséget és tovább siet. Mindig helyzeteket, mozgásokat, eseményeket és bennük egy pár alakot elevenít meg hirtelen, de most már nem is gondol arra, hogy belülről megvilágítsa emberek vergődéseit, tragédiáit. Az egymásra halmozott, gondos realizmussal megrajzolt jelenetekből a munkanélküliség pusztító viharjának mozaikjai támadnak. Ez a munkanélküliség a Dél- Franciaországban süvítő mistralt juttatja az ember eszébe, amely a homokot maga előtt fújva, észrevétlenül lyukgatja össze és bontja szét a sziklákat. A Munkanélküliekben is a részletek múlása annyira leköti a figyelmet, hogy csak a végén vesszük észre az egész vészes pusztulását. Ezen a világon egész kívül áll Kassák szerint a polgárság, amely semmit sem érzett meg az idők változásából. Ezeket a riportlapokból kivágott és beillesztett polgárokról jelentettet ki kell hagynunk, ha élvezni akarjuk a Munkanélkülieket, bennük a csakis osztályáért harcoló elfogult ember bukkan ki a művész mögül. Távlatból kell nézni a Munkanélkülieket, ahonnan összefolynak az egymást zavaró színfoltok és akkor korunknak egyik jellemző regényét olvashatjuk. Vita Zsigmond: ILJA EHRENBURG: LASIE ROITSCHWANTZ HÁNYATOTT ÉLETE. Rhein-Verlag. Egy szegény kis zsidó szabóról szól ez a könyv, akinek tulajdonképen csak egyetlen vágya van, az, hogy boldogan élhessen. És minthogy szegény és jelentéktelen, sorsa végigpofozza Szovjetoroszországtól kezdve majdnem egész Európán, hogy aztán összetörve és fáradtan Palesztinában haljon meg. Zavaros korunk emberei — akár jobboldalra, akár baloldalra nézzenek — minden könyvtől erkölcsi tanulságot követelnek. Nincsen rózsa tövis nélkül, hát ne legyen írás sem erkölcsi tanulság nélkül, mondják. És aszerint dicsérnek meg, vagy ítélnek el egy könyvet, hogy milyen tanulságot, vagy indítékot lehet annak lapjairól meríteni. Ilja Ehrenburg könyve első pillantásra talán nem akar erkölcsi tanulsággal szolgálni. Aki a sorokat olvassa, bizonyára csak a könyv páratlan humorát veszi észre és ide-oda hempereg a szobában a kacagástól, mikor a kis Lasik furcsa odisszeáját olvassa, holott ez az írás is ad erkölcsi tanulságot. Sőt nem is egyet hanem kettőt. Az egyik erkölcsi tanulságot maga a főhős mondja ki a könyv vége felé, hogy tudniillik minden ország paradicsom, ha messziről nézzük és minden hely egyformán pokol, ha ott élünk. A másik tanulságot pedig a könyv mondja ki: a kicsi, szegény és elhagyatott sorsa mindig és mindenütt az elnyomás, a boldogtalanság és a céltalan pusztulás. Ezt az erkölcsi tanulságot azonban Ehrenburg a humor meleg mezébe öltözteti. Lasik Roitschwantz chaplini figurája ellenállhatatlan nevetésre késztet az egész történés folyamán. Ez a tökéletesen megkomponált alak soha nem siklik ki az író alkotta síkból és míg körülötte országok, népek és emberek változnak, ő csodálatos egyformasággal őrzi meg lelkének integritását. Ez teszi képessé arra, hogy az összes hivatalos és félhivatalos pofozógépek pergőtüzében, mint valami „kelj-fel-Jancsi“ folytonosan talpon maradjon. Viszont épen ez a lelki egyformaság, ez a bizonyos mértékben alkalmazkodni-nem-tudás főforrása Lasik Roitschwantz komikumának. Mereven és bábuszerűen ragaszkodik saját lényéhez, ami természetesen a külső világgal való folytonos összeütközésekhez vezet. Érezzük viszont, hogy a Lasik Roitschwantz egyénisége hordozza magában az igazságot és mindaz a sértés, ami ezt az egyéniséget éri, egyúttal az igazságon elkövetett sértés is. Ezért őrzi meg ez az alak mindvégig rokonszenvünket, mert ha a környező világ igazságát éreznők ki