Erdélyi Helikon, 1933 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1933-01-01 / 1. szám
KÖNYVEK ÉS ÍRÓK jól elveszett! De a kötet végére hagyott verseiben a régi hangot hallhatjuk. Lírikus lesz ismét, aranykalász, aki olyan kincseket hoz napvilágra, melyekre ebben a formában talán csak az ő egyénisége képes. Kötött verseit minden lelkiismeretfurdalás nélkül kidobnám ezekből a ciklusokból. Szabadversei azonban lüktetnek és élnek. Ezek a tompa bánattal árnyékolt sorok és strófák, melyekben nincsen zene és melyek a maguk kopárságukban csak a költő fantáziájától válnak zengőkké és színesekké, ezek a különös képek és kitalálások, melyek egész sajátosságukkal a szerző tulajdonát alkotják, a költő különös és lázas kóborlásai, melyekkel elvezet a világ és emberi lélek ismeretlen, pókhálós szögleteibe, ezek a hunyt szemmel, emberi kábultságban kitalált sorok, melyek gólyalábakkal bandukolnak ugyan verseiben, de mindig elég súlyosak és különösek arra, hogy az olvasót felébresszék és megrázzák, alázatossága, szerénysége és furcsa, fanyar szomorúsága mégis csak arra indítanak, hogy az előbb megdicsért költők fölé emeljem s a rég beérkezett és nem lankadó poétának kijáró elismeréssel zárjam be az új könyvéről szóló megemlékezést. Kováts József FÁBIÁN Erich Kästner regénye. Nova kiadás. Budapest. Zseniális nyersanyag modern nagy epikai mű számára. Darabos nagy foltok között finoman odalehek részletek. Szélesen, melegen felölelt tragédiája a mai élet átjárhatatlan dzsungelében utat kereső fiatalembernek. A hős minden jóra és szépre készen kínálkozik az induló élet, a társadalom és az emberek számára. Lelke onnan érkezik, ahol anyák öltöztetik fel az induló embert. De künn darabokra törik minden hit és életremény. Indulatok és szenvedélyek rácsai között bujkál. Utcára lökik. A nagyváros szörnyű poklában kap minden után, ami az elfelejtkezésben nyugvást kínál, vagy amiben lélek és ember csillan fel, de tragédiába torkol vagy sötét visszájára fordul minden. Legjobb eset, ha a felcsillanó erény ikerként összenőve él a bűnnel. A történet vázát talán egy riporter is megtalálhatja könnyen a nagyvárosi utcán. Az életbe induló fiatalember úttalan elhullása, mai életünk szomorú közhelye. Kästner azonban költő. Emberszívet melenget tenyerén, s mikor a tragédiát felmutatja, az ember örök tragédiáját érezzük meg. Amikor hősét a mai élet nagy keresztútjára felfeszíti, vele egy egész nemzedék, sőt az egész emberi élet felszegeződik a keresztre. Mai ez a regény minden momentumával: iránynélküli szeszélyes életvonalak; szekszuális kapkodás; perverz utakra forduló ingerek; dugott mámorokba bujkáló kielégítetlenségek; az élet utcáján hidegen számító vagy nyíltra vetkőző harc. Hőse a legnagyobb szemétben is égi csillagot hord a szívében. S a nagyváros poklában jévő életébe anyja levele, üzenete érkezik, vagy maga személyesen, visszatérő motívumként, mindig, amikor lelkével az örvény széléig téved el. Messziről, a kis szülővároskából, s a lélek egészen távoli földjéről. Úgy érkezik, mint angyali üzenet, látszólag exotikussá múlt világból, igazában pedig onnan, ahonnan minden jobbravaló ember elindul: a soha ki nem vesző életigenlés és a világ nagy kályhája, a szeretet mellől. Ez a vissza-vissza érkező motívum érezteti a regényben azokat a finom kontrasztokat, amelyek a széles emberlét különös paradoxonait adják, s a művet mély líraisága mellett a mindenkinek szóló nagy mondanivalókig emelik. Kästner regényét érdemes volt magyarra fordítani. XOTOJCZászló :MÉG EGY SZÓ TAMÁSI KÖNYVÉRŐL. Talán nem fölösleges, ha erről az Ábelről még mindig beszélünk. Mert valami olyanforma érzés buzdít az írásra, mintha e könyvről nem volna elégséges egyszer véleményt mondani. Erről a könyvről még sokat fognak beszélni a jövőben, ha talán nem is úgy, mint ahogy azt mostani olvasói és maga az írója is gondolja, de beszélni fognak róla és olvasni is fogják s az ilyen tűzálló könyvet érdemes nyilvántartani.