Erdélyi Helikon, 1933 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1933-11-01 / 9. szám

múzeum. A gondolat szép madara fölrepült, s már itt van a kedves, egészséges valóság... A Kalotaszegi Néprajzi Múzeum. Jöhet már a látogató, külföldi, angol, francia, német, nem indul el mindig felfedezni a bizonytalanságba; már nemcsak a házakban elrejtve, falvakban elszórva találja a­ kalotaszegi sok látnivalót. Csokorba szedve is itt lesz a vásznakon a pompás nép képzeletének sok szép virága, gazdag vonaljátéka jármon, sulykolófán és boton, s itt a kalota­szegi nő királyi palástja a szegen. Csipkék játéka, csupa édes, virágos, naiv képzelet... Mintha szirommal szórták volna be a három rozoga kis szobát a falusi bérházban, ahol helyet kapott — a múzeum, a kalota­szegi varrottas, a kalotaszegi faragás. A gyermeki képzelet századok óta őrzött tiszta színei. Édes játéka egy nagyszerű népnek. Szín­dalok, amint frissen, hangosan és vidáman érkeznek a mezőről. Naiv és játékos álmok, amint az egyszerű fehér vászonra szállnak. Derű és pompa, szerelmes elbecézgetése a pihenőben mindannak, amit az élet kézbe­ adott.. . Gazdag, játékos­ szívű nép és jó munkatárs... Nadrágos, kapatos városi magyar urak vegyülnek a képzelete virá­gait magára öltő nép között a Kalotaszegi Néprajzi Múzeum megnyitó­ján. Politikusok, szellemi vezérek, írók, művészek. Urak, akik a mai Európa eszme-zsivajában élnek, akiket elválasztó gondolatok űznek, más és más „megváltó“­szavak emelnek, világnézetek tartanak fegyveres résen, ugrató eszmék bolond lovain futnak, vagy önzésük romló váraiban fészkelnek ... Export-hangokra fülelő telegráf-oszlopok, akik elfelejtet­ték már az erdőt, ahonnan levágták őket. A kétségbeesés ürességeibe szomjasan meredő urak­ le tudtak-e hajolni még a forráshoz, amely úgy áll ma is, mint sok száz évvel ezelőtt, tisztán, változatlanul és egészségesen?! Tudtok-e találkozni a forrás mel­lett a sok elválasztó érdek és gondolat külön ösvényein elfáradva és lerongyolódva?!... Milyen jó ez a kis ünnep a maga szerénységével és bensőségével!... öltsétek legalább a telketekre a kalotaszegi nép királyi ruháját. Érezzé­tek meg fájón és boldogan, mint hirtelen nyilalást, az elfelejtett gyöke­ret, amely ide fut a mozdulatlan, örök igazságokat őrző nép közé... Politikus, hajolj le hozzám a munkáért! Költő, a szavakért és megújuló képzeletért! Festő, a színekért és vonalakért! Ifjú értelmiség, a jöven­dőért! . .. Te, aki ugrató eszmék vad lovain szaladsz, s idegen földek népszerű mérgeit árulod, hajolj e föld fölé, s ennek parancsait vigyed! Szívjad fel ennek a népnek bölcsességét, amely a maga házát díszíti és gazdagítja fel, mielőtt a világot menne megmenteni.. . Bárhol állsz, a legelfinomultabb európai csúcson is, ennek a forrás­nak üdítő ízét érezd, s préseld ennek a kertnek csodálatos virágát a szíved fölé!... KOVÁCS LÁSZLÓ

Next