Erdélyi Helikon, 1934 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1934-03-01 / 3. szám
BEFAGYOTT RÉVBEN Pár napja-e, vagy sok-sok éve? Már nem is tudom — köd mögöttem... A nyugtalanság tengeréről E révben oly rég kikötöttem. Jó békés rév ez! Legyen áldott! S áldott az ár, mely ide hajtott. Itt semmi kockázat, veszély — csak Fagyott vizmező, puszta partfok. Itt elnézvén a néma holdat, Mig körülfoly hideg palástja: Leszámolok volt életemmel, Merüljön örök hallgatásba. Csak ha egy orvszelecske csap meg, Régmúltak illatát sodorva: Gondolok még valami nagy-nagy, Hátralevő ünnepre, torra. Ekkor a révet lesem ismét: Már mikor enged, hogy a vágyak Utján még egyszer a világnak — Talán vesztemre — nekivágjak?! TOMPA LÁSZLÓ 167