Erdélyi Helikon, 1934 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1934-10-01 / 8. szám
Kovács László: Kutyakomédia gas politikává hízik az eset. Megkapjuk politikai és emberi vetületét a közigazgatás felsőbb fórumain. Végre Kakuk Gáspárnak le kell mondania a falusbíróságról, átadva helyét ellenségének, aki csak jövevény a faluban, de felhasználva az új világot beállott ott a nacioaliizmus trombitásának. Ekörül a szürke „közigazgatási“ eset körül vonultat fel Kemény János az erdélyi faluból sok-sok ember arcot, akik mind élnek külön kis életregényeikkel, szenvedélyeik, indulataik vagy érdekeik pórázán. Remek portré-sorozatot kapunk, hol teljes kidolgozással az arc minden színét megadva, hol egy-egy könnyű vonással felvázolva. A rajz szívesen hajlik el a karikatúra felé, de a szatíra határán megáll, nem kapunk keserűséget, csak a humor simogató mosolyát. Szeretet játszik a rajzzal. Miniatűr ez a regény táguló kilátással, szimbolikus erővel. Csupa kemény, érzékelhető realitás, de mégis könnyű idillikus szárnyalása van. Elrajzolásai, torzításai a mese felé emelgetik ezt az erdélyi falut. Mintha valaki felülről, messziről öntené rá a mosolygó szeretetet, a szív fölényét. Valaki, aki jól ismer ott a faluban mindenkit, minden gyöngeséget, minden szenvedélyt, minden makacs vágyat, az elhúzódó szerénységet, s a magas ambíciót. Az egésznek hangulatában van valami abból a játékszerből, amelyet az óriás király leánya szerzett, amikor kötényébe fogta ökreivel és ekéjével a vár alatt szántó-vető embert. Nagyon rokonszenves az a fény, amely a regényből az író arcára visszavetül. A minden embert szeretettel közelítő meleg humánum fénye ez. Bár szokatlan az esztétika szótárában, de mégis azt érzem, hogy Kemény Jánosnál művészi tulajdonsággá válik ez az áradó humánum, írását ez melegíti föl és tágítja el. Ez felejteti el a sablonos regény-mese hiányát is, mert minden alakja, még a pár vonással felvázolt mellékalakok is, a maguk külön regényét idézik fel. Életük titkánál, jellemük eldugott gyöngeségénél vannak megragadva. A meleg humánum fénye az, ami rávilágít magyarra, románra egyaránt, s az erdélyi falut, s az erdélyi életet problémáiban egyszerűbbnek mutatja, mint ahogy a politika gondolja el, de összetettebbnek mégis, mint ahogyan akármelyik nacionalizmus megoldaná. Jó erdélyi könyv a Kemény János regénye. Könnyű meséje, meleg humora, idillikus mosolya mögött a komoly gond világa tágul. A bölcs szem széles mezői. Komoly, kedves és regényes elmélázás abban a tündérkertben, amelyet Erdélynek mondanak, s amely bizony fejvakartató Bábel-tornya is. KOVÁCS LÁSZLÓ 628