Erdélyi Helikon, 1935 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1935-08-01 / 7. szám

I. SZEMLÉR FERENC: PANNI PANNI SZÜLETÉSE Éjszaka volt, jötted jelezted, Panni, sötét utón kellett veled rohanni. Siránkozott anyád, tán el is késünk, nem is hallják ijesztő csengetésünk... én kócosan, álomból ébredetten anyád arcán a kín jelét kerestem, de ő merev szemekkel messze nézett, téged figyelt és tompa rezzenések futottak át lágy testén, melyet annyi mély éjszakán szerettem érted, Panni! A Pillanat volt itt és semmi másra nem volt idő, csak egy-egy villanásra kapaszkodott kezembe s meg­ megcsuklón felsírt, sebes lett körmétől a csuklóm. Aztán kinyílt a kapu és mi ketten beléptünk, ott várt ránk az ismeretlen és benne te, a mostan születendő .. . „nagyon helyes, van még rá elegendő idő.. .“ beszélt a doktor s hazamentem, zavart igék forogtak a fejemben, a Cenk mögött csupán egy csillag égett, önkéntesen egy imatöredéket mormoltam ... oly csendben pihent a Főtér, hogy hangom úgy hangzott mint csepegő vér, de hirtelen elfúlt szavam... a mord ház mögül kitört egy vérszagú sikoltás. LASSÚ M­OSOLY Rossz vagy Panni!... Nem érdekel az, hogy nappal apád most zord irodák fala közt próbálja a pénzzel a párbajt.. . éjszaka meg órák sorain aggódva figyel rád: jaj, micsinálsz?... Vájjon vizes újból az ágyneműd alja, hogy zokogásod íme felveri gyönge anyádat s felver engemet is, aki fájó fejjel a holnap sok zavarán tűnődöm, elég-e még kicsi pénzem? számlájával ugyan ki akarja a Panni világát összetiporni?... Ily bús gondok közt jön a hajnal. Függönyömön felcsillan a nap, eme régi aranypénz, kincsekkel telik el a világ és mintha te tudnád, hogy mi e kincs: elhallgatsz s arcodon álmos lassú mosoly terjeng. E mosollyal öltözöm én is, gyáva szivem bátor bizalomban fürdik, a számat halk füttyszó csücsöríti, a napra nevetve tekintek s szégyenkezve bevallom: mégis élni kívánok. 493

Next