Erdélyi Helikon, 1935 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1935-04-01 / 4. szám
KÖNYVEK ÉS ÍRÓK PÁSZTORTŰZ Dicsőséges és viszontagságos út után gazdag állomásához érkezett. Húszéves évfordulóhoz, öregebb mint az új erdélyi életsors, az az új világ, amelyben hivatására talált. Ott született valahol abban az időben, amikor még álmaiba se férhetett be az a lehetőség, amely évek múlva kész edényként fölemelte, és a hivatás komolyságával és gazdagságával megtöltötte. Lappangott és bujkált az időben a kultúra büszke várai, a szellem hatalmas intézményei, a lélek virágzó és gazdag fái alatt, gyermekesen, dadogva, amikor aztán egyszerre az 1918-as történelmi fordulat idején szinte napok alatt nőtt meg. Kész keret volt, amelybe bele kellett tenni a képet, váza, amely a nagy költözködésnél töretlenül megmaradt, s csak meg kellett tölteni a sok új dacos virággal, amely gazdagon kezdett nőni a lélek felforgatott földjén. Akkor még nem így hívták. „Erdélyi Szemle“ volt a neve. De köréje gyűlt már sok drága érték és sok szép akarat. A „Pásztortűz“ nevet 1921 januárja óta hordja. Ekkor került szerkesztőként a homlokára annak az erdélyi költőnek a neve, amely név azóta is szorosan összeforrt vele. A Reményik Sándor nevével függ össze céljának és igazi hivatásának megtalálása és betöltése, minden felcsillanó fénye és sok dicsősége. Lépteiben ekkor lett biztos, szempontjaiban tiszta és értékeiben határozott. A szerkesztés figyelő szemeiből szeretet vigyázott minden erdélyi magyar írás felé. Ekkor kezdődött hasábjain a „hőskor“ letisztulása, a tisztuló értékek felemelése. A „Pásztortűz“ ebben az idejében szerezte nemes levelét, azt a szellemi birtokot, amely aztán vitte és táplálta akkor is, amikor azokhoz a belső akadályokhoz érkezett, amelyek hol szellemi útirányán változtattak, hol a tiszta hivatás területéről más ambíciók felé vitték, amikor jelentősége életének e változó hullámai között alábbhagyott. Reményik Sándor nevével és szerkesztői munkájával annyira összenőtt, hogy amint ő kényszerűen elhúzódott tőle vagy újra melléje állt, úgy hullt vagy emelkedett jelentősége. Ma a húszéves fordulón újra az ő neve áll ott főszerkesztőként a folyóirat homlokán, munkájában lelkes barátok, meleg és önzetlen ügyszeretet veszik körül. A húszéves forduló ezért különösen jelentős. A Pásztortűz hatalmas számának, amely ezt az évfordulót ünnepli, versei, novellái és cikkei alatt felsorakoztatja az erdélyi magyar íróművészek gazdag névsorát. Mutatja azt a megújulást, amelyben élete felfrissült, s a lelkes erőt, amely szerkesztését és belső ügyeit ma végzi. Ennek a melege és fénye árad felénk a gazdag számból a húszéves fordulón. Az Erdélyi Helikon ebből az alkalomból meleg testvéri kéznyújtással köszönti a Pásztortűzet. KOVÁCS LÁSZLÓ 290