Erdélyi Helikon, 1935 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1935-04-01 / 4. szám

KÖNYVEK ÉS ÍRÓK PÁSZTORTŰZ Dicsőséges és viszontagságos út után gazdag állomásához érkezett. Húszéves évfordulóhoz, öregebb mint az új erdélyi életsors, az az új vi­lág, amelyben hivatására talált. Ott született valahol abban az időben, amikor még álmaiba se férhetett be az a lehetőség, amely évek múlva kész edényként fölemelte, és a hivatás komolyságával és gazdagságával megtöltötte. Lappangott és bujkált az időben a kultúra büszke várai, a szellem hatalmas intézményei, a lélek virágzó és gazdag fái alatt, gyer­mekesen, dadogva, amikor aztán egyszerre az 1918-as történelmi fordu­lat idején szinte napok alatt nőtt meg. Kész keret volt, amelybe bele kellett tenni a képet, váza, amely a nagy költözködésnél töretlenül meg­maradt, s csak meg kellett tölteni a sok új dacos virággal, amely gazda­gon kezdett nőni a lélek felforgatott földjén. Akkor még nem így hívták. „Erdélyi Szemle“ volt a neve. De kö­réje gyűlt már sok drága érték és sok szép akarat. A „Pásztortűz“ nevet 1921 januárja óta hordja. Ekkor került szerkesztőként a homlokára an­nak az erdélyi költőnek a neve, amely név azóta is szorosan összeforrt vele. A Reményik Sándor nevével függ össze céljának és igazi hivatásá­nak megtalálása és betöltése, minden felcsillanó fénye és sok dicsősége. Lépteiben ekkor lett biztos, szempontjaiban tiszta és értékeiben határo­zott. A szerkesztés figyelő szemeiből szeretet vigyázott minden erdélyi magyar írás felé. Ekkor kezdődött hasábjain a „hőskor“ letisztulása, a tisztuló értékek felemelése. A „Pásztortűz“ ebben az idejében szerezte ne­mes levelét, azt a szellemi birtokot, amely aztán vitte és táplálta akkor is, amikor azokhoz a belső akadályokhoz érkezett, amelyek hol szellemi útirányán változtattak, hol a tiszta hivatás területéről más ambíciók felé vitték, amikor jelentősége életének e változó hullámai között alábbha­gyott. Reményik Sándor nevével és szerkesztői munkájával annyira össze­nőtt, hogy amint ő kényszerűen elhúzódott tőle vagy újra melléje állt, úgy hullt vagy emelkedett jelentősége. Ma a húszéves fordulón újra az ő neve áll ott főszerkesztőként a folyóirat homlokán, munkájában lelkes barátok, meleg és önzetlen ügy­szeretet veszik körül. A húszéves forduló ezért különösen jelentős. A Pásztortűz hatalmas számának, amely ezt az évfordulót ünnepli, versei, novellái és cikkei alatt felsorakoztatja az erdélyi magyar íróművészek gazdag névsorát. Mutatja azt a megújulást, amelyben élete felfrissült, s a lelkes erőt, amely szerkesztését és belső ügyeit ma végzi. Ennek a me­lege és fénye árad felénk a gazdag számból a húszéves fordulón. Az Erdélyi Helikon ebből az alkalomból meleg testvéri kéznyújtás­­sal köszönti a Pásztortűz­et. KOVÁCS LÁSZLÓ 290

Next