Erdélyi Helikon, 1935 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1935-08-01 / 7. szám
Kovács László: Az európai irodalom története Kis világnak szóló, nyelvi korlátokkal a nagyvilág elől elzárkózó miniatűr európai irodalom ez. Inkább vesz, mint ad a világnak. Ajándéka legfennebb láthatatlan utakon beszivárgó, soha nem viharszerűen inspiráló vagy arknyitó. A világfényekre ő is kigyúl, de ő nem dobja vissza ismét a fényt új fényeket felgyújtani, bár az inspirációkra és hatásokra néha remekművekkel válaszol. Egy-egy magyar szín bekeverése Babits könyvébe nemcsak természetes, igazságos és jóleső, de azért is jó, mert ezzel nekünk, magyaroknak, akik számára a könyvét írta, könnyebben megérthetővé és szemléltetőbbé teszi az európai irodalmat... Nem panaszkodhat a magyar irodalom, ha századokra visszamenő gazdag múltja nincs is, de a tizenkilencedik században már ott halad hű társként költőivel a nagy európai csapatban, s egy-egy remekművével a legmagasabb csúcsokig ér. Babits odavetett példaként lelkesen emeli Vörösmarty „Vén cigány“-át Shelley híres „Nyugati szél“ című verséhez. Vagy egy másik megjegyzés Berzsenyit emeli európai inspirálója fölé. De megjelennek a többiek is gyöngéd fonalakként beleszőve az európai irodalom nagy szövetébe. Mi ismerősként köszöntjük őket, csupán a világ halad el mellettük értetlenül, a nyelvi szelencébe elzárt értékes és kedves kincsek mellett. Számunkra így lesz gazdagabb és színesebb a világirodalom, mint egy angol, francia vagy német számára ... 4 Magában való értéke mellett, amely bármelyik európai irodalomban eseménnyé tenné, nagy szimbolikus többlet-értéke van e könyvnek. Lírai tűz parázslik benne a tudós fegyelem, s a szakszerű biztonság mögött. Világnézetek, amelyek mindig kisebb világot néznek, mint maga a világ, a kisajátító eszmeáramlatok mohó farkasai tépik ma azt a nagy gondolatot, amelyet az európai költő századokon és ezredeken át képviselt szellemvilágának rejtett vagy nyílt lapjaival. Az eszmék és alkotások e magaslati levegője tikkasztó völgyeinkből a szélesebb gondolat hegyeire csal... Az íróművészet csodafái örökké virulnak, s dús ágaikat nyújtják felénk. Ismernek minket és magunkra ébresztenek. Létráikon mindig magasabbra ér a gondolat, mint a praktikus és mohó eszmék, amelyek a „homo homini lupus“ döbbenetével ijesztenek. Ez a könyv ma felmenekül a költőfejedelmekhez azért az italért, amely mámorával a dús és gazdag humánumhoz melegít. Olyan tanításokhoz, amelyeknek ölelése van inkább, mint ökle és taszítása... De a szintézises és Európát hol dadogva, hol nagyhangúan játszó fiatalabb írói nemzedékünkkel szemben is jelentőségteljes az a gazdag fölény, amely Babits e könyvéből árad. Európai pipeskedésekkel, eszmei bizonytalankodásokkal és gondolati zavarokkal szemben itt hangban, tartalomban, iroművészi eszközökben és átfogó méretekben kapjuk azt a kultúrát, amelyet európai ideálnak látunk. Ilyen rejtett kardok is villognak és hadakoznak e gazdag könyvben, Babits írói tehetségének e hatalmas megnyilatkozásában .. . KOVÁCS LÁSZLÓ