Erdélyi Helikon, 1936 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám
Bárd Oszkár: Teleki László A PAP, önnek az parancsol, ami mindannyiunknak: az Idő, a Perc! Nem, ne tiltakozzék, gróf úr, hanem hallgassa meg az én egyszerű történetemet. Már diákkoromban, majd Pannonhalmán is örökkön arról ábrándoztam, hogy, mint Rendemnek buzgó tagja, a tanítgatás mellett arra szentelem életemet, hogy szép csendességben világtörténelmet írjak. Biztosíthatom, gróf úr, hogy nem valami éretlen, gyerekes terv volt ez, hanem olyan komoly és szent vállalkozás, melyre az egész lelkemet tettem. De jött a perc, az idő, a hazám válsága és én most világtörténelem helyett a Hunyadi János és a Zrínyi Ilona életrajzát írom és a békés visszavonultság helyett, íme, egy néptömeg élén ön előtt állok. TELEKI (hevesen): De engem a szavam köt, az adott szavam, amit megszegni nem lehet, mert ez erkölcsi törvény! És az lehetetlen, hogy ön, a pap, a szerzetes, ilyen szent törvény ellen szóljon! . .. A PAP (hangsúlyozottan): Gróf úr, évszázadokon, sőt évezredeken keresztül az volt a Törvény, hogy az ember van a szombatért. De eljött Az, aki nemcsak megszegte ezt a törvényt, hanem el tudta fogadtatni az ellenkezőjét: a szombat vagyon az emberért! És közel kétezer éve már ez az igazi törvény. Minden csak addig él, míg eljön az, aki meg tudja változtatni, s a legszentebb törvény is csak addig kötelez, amíg egy még szentebb és még magasztosabb lép a helyébe! TELEKIfejét két keze közé szorítva, le és feljárva): Nem tehetem!! ... Nem tehetem!!... BATTHYÁNYNÉ (sietve jön, a kezében pecsétes levél): László, ezt a levelet lovasküldönc hozta Gyömrőről Magának! TELEKI: Tessék? . .. (Átveszi az iratot és nézi): De hát mi ez?... Bécsből jött... Bécsből. .. (Keserűen): Mit akarhatnak még tőlem?!... (Feltépi, nézi, majd örömtől reszketőn felkiált): Antónia! . . . Főtisztelendő Úr!.. . Tudják, hogy mi ez az írás? . .. Regalis: Igen, regális, királyi meghívólevél a főrendiházba!!... És ez kétségtelenül azt jelenti, hogy a belső politikában szabad a kezem és azt tehetek, amit akarok!! ... Uramisten!!. .. BATTHYÁNYNÉ (boldogan): László!... A PAP: Elhiszi végre, gróf úr, hogy itt valóban a Gondviselés dolgozik?! TELEKI (uradon): El, Főtisztelendő Úr, most már mindent, mindent elhiszek önnek! És ha tudná, milyen isteni érzés gáttalanul beengedhetni a szívembe az ön feledhetetlen mondatait, amelyek mindenikére hibátlanul rezonált a lelkem s amelyek ellen mégis és mégis hadakoznom kellett! Gyönyörű kín volt ez, Főtisztelendő Úr, talán a leggyönyörűbb mindazok között, amiket eddig átélnem adatott! Pedig a kínlódásban igazán nem vagyok tapasztalatlan kezdő... (Kint a tömeg sürgetően éljenek és kiáltások törnek fel: »Halljuk Teleki Lászlót!! Halljuk!!«) A PAP (az erkély felé mutatva): Gróf úr, a népünk —