Erdélyi Helikon, 1936 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1936-12-01 / 10. szám

H BEVEZETŐ — A MAGYAR SZÍNHÁZ 1936. NOVEMBER 5-ÉN TARTOTT KOSZTOLÁNYI-EMLÉKEST­JÉN H­ ölgyeim és Uraim, nem halottat, de eleven szellemet idézünk magunk közé ezen az estén. Kosztolányi Dezső, a mi emberöltőnknek Ady és Babits mellett legnagyobb magyar költője, társunk maradt akkor is, ha más világok feladatai szólították magukhoz elkínzott lelkét. A­­ keleti népek nem siratják a holtat, víg dalok közepette égetik el a testét, mert nem hisznek a halálban. A mi gyászunk is legyen világító gyász, a géniusz világossága gyulladjon ki ezen a színpadon, amely helyreállí­totta deszkái felett a költészet jogát. Harminc év előtt egy nagy kérdéssel kezdődik Kosztolányi Dezső költői életműve. Oh hogy lehet, oh hogy lehet Hogy egyszer lehunyod a szemedet S örökre úgy maradsz? Nem értelek. Ezen a nagy kérdésen, a végső titkok nagy talányain sarkallak meg először a költő szelleme s felteszi a­ kérdést harminc éven át, száz és száz új alakban ostromolja a feleletért a mélységeket és magasságokat. Az életmű most lezárult, a titok kipattant. Isten nagy térképén egy bús férfi, panaszkodó szegény kis gyermekből felnőtt bátor harcos, színes tintákkal új utat rajzolt ki, töretlen és sajátos történelmi utat, bölcső és koporsó között. Próbáljuk felismerni ez út nagy mérföldköveit és tanuljunk rajta járni. Kezdetben volt az Én. A költő duzzadó ifjúkorának dacos párbaja, amelyben elégnek tudja önmagát a mindenséggel szemben. A Kálvária három hőse közül is a bal latort dicsőíti meg, a nyílt homlokú bűnt, a hősi, kemény, igaz, erényt pirító, tisztakezű gonoszt. A gyilkosokat énekli, akiknek szemében égő, olthatatlan örvény ég s mellükre Traemis hízott fehér lábával rátapos, őket biztatja: Ha nincs erőtök, majd segítek én a boldog őrült, ki mindent leront. A négy fal között élő ifjú költő önmagával tart lázas párbeszédeket és zárt önmagában keresi az élet értelmét. Nem találja. És rémülten veszi észre, hogy nem találja maga körül sem. Anya, apa, a bánat eljegyezte hugocska, a doktor, a patikus, a tanító bácsi nem tudják elhessegetni a fehér inges kisded ágya mellől a zörgő szekerű idegenember szüntelen rémképét. Árva vagy, mezítelen születtél és meztelen megysz, menj, menj, szegény ... A halál tudata elfedi előle az élet arcát. S micsoda szörnyű mérlege az öntépő keresésnek: 737

Next