Erdélyi Helikon, 1936 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám

zetett fiatalember ráébred arra, hogy magyar, szívén áll nemzete sorsa, s egyszerre páli átváltozással a legnagyobb bravúr véghezvitelébe kezd: föl­emelni nemzetét oda, ahol a nagy nyugati nemzetek állnak. De egyébként is a »század betegsége«, a byronizmus, a legnagyobb mértékben eluralko­dott rajta, minden életmozdulatában ott van: nőügyeiben; nehéz lelke elől való menekülésében, amikor a világot járja; munkája kápráztató lá­zában; az életével való állandó játékban; gondolatai és írásai alapszíné­ben, vagy amikor a szatíra ostorával úgy sújtja nemzetét, hogy a saját lelke szisszen... De a byroni légkör természetesen árad el annak életé­­ben, aki a nagy angol költőt egész életén át rajongva szerette... Valóban mintha az irodalom álmodta volna meg, a művész csoda­te­remtő ereje, olyan a Széchenyi élete. Ifjúsága buja virágai. A perzselő tü­zek, amelyekre rádobja életét. Lelke mozdulásai. A nagy fordulatok, ame­lyekben újjászületve mintha egészen eldobná addigi életét. Fennt a színen egy egészséges óriás lázas tettereje küzd, lent a lélekben gyilkos kételyek és őrlő gondok. Őrülete, amelyben elfáradt önuralma hajítja száguldó gondsárkányai közé a gyeplőt. Hősi kirohanása az őrültség jellegei alól, s végül az öngyilkosság fekete pontja élete nagy mondata végén ... A Surányi könyve csak annyiban kevesebb ennél, amennyiben bele zárja ezt az életet a regény mai züllő rekvizitumai közé. Azzal, hogy e nagy élet nyílt meglepetésein túllépve még mélyebb, még eldugottabb fiókokat keres, sugdosó titkaival a nagy életpálya eposzi tájait fátyolozza el. Nem jelenti ez azt, mintha jótékonyan takargatnia kellett volna akár­milyen döbbenetes tényeket is, ha ilyenek mérgét is széterezni látta a nagy élet regényes képén, de nem kellett volna külön fekete vonallal kirajzol­nia rajta. Néha mintha lelki táj-bonctant kapnánk, s nem a lélek egész al­katának képét. Surányi könyve így is a legjobb azok között a magyar könyvek kö­zött, amelyek az új műfajnak hódolva, regényben vagy regényes életrajz­ban hozzák közelünkbe nagy történeti alakjaink életét, önmagában az a külsőséges tény is elismerésreméltó, hogy a leggazdagabb lelkű magyar, Széchenyi alakját hozza regényével közelünkbe. De e külsőséges elisme­résen túl fölényes íróművész ő. Remek miliő-rajzokat és korrajzokat ka­punk, a kor nagy színpadának sok alakja elevenül meg könyvében néha alig pár jellemző vonással felrajzolva. A szélesen szövődő és sok­felé kiágazó nagy mese alig hagy feszültségéből a három terjedelmes kö­teten át. Erős művészi kézzel összefogott mű Surányi regénye. Csöppet se érzik rajta az a programmszerű mondvacsináltság, amellyel sok regényes életrajz készül ma. A legjelentősebb azok között az életrajzi regények kö­zött, amelyek nálunk az utóbbi évek alatt készültek, de jelentősebb és mű­vészibb munka sok olyan más nyelven készült hasonló fajú műnél, ame­lyet magyarra fordítottak. KOVÁCS LÁSZLÓ 35.

Next