Erdélyi Helikon, 1936 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám

Kovács László: A bölcseség hét pillére hogy levezessünk, nem csupán a többi szellem által, hanem azzal az előnnyel is, hogy jobb eszközei vannak. A világosan látók számára a balsiker az egyedüli cél. Azt kell hinnünk, teljes meggyőződéssel, hogy nincs győzelem, csak ha az ember harcolva és a balsikerért kiáltozva megy a halálba, végső kétségbeesésében arra kérve a Mindenhatóságot, hogy sújtson keményebben, hogy sújtása által a mi megkínzott énünket saját romlása fegyverévé alakítsa.« És végre újra egy kép magáról, amint összetörve halad az arab pusztán: »Lépésről-lépésre átengedtem magamat a lassú fájdalomnak, amely egyesült csökkenő lázammal és a lovaglás merev egyhangúságá­val, hogy lezárja érzékeimnek kapuját. Végre közel jutottam ahhoz az érzéktelenséghez, amely eddig mindig túlhaladta képességemet. Úgy érez­tem, mintha részekre volnék bomolva. Az egyik részem lovagolt, oko­san vigyázva a fáradt tevének minden lépésére. Egy másik körülöttem lebegett és kíváncsian lehajolt jobbfelé, és azt kérdezte, hogy mit csinál a test. A test nem adott feleletet, mert csak annak a parancsoló ösztön­zésnek volt a tudatában, hogy előbbre és mind előbbre kell haladni, de egy másik fecsegő részem beszélt és kiváncsiskodott, kritizálta a testet az önként vállalt munkáért és megvetette az erőfeszítés okát.« ... íme a titokzatos Lawrence ezredes! Mennyivel több így vallomása hangjaiban, mint a gyermeki fantáziánkban élő, hol eltűnő, hol ismét fel­bukkanó háborús hős! A titokzatos Lawrence így már nem a naiv keleti népeké, hanem a miénk, Európáé, a fehér emberé. A mi nagy Hősünk, lappangó vagy kitörő válságaink hőse. A »fehér« kultúra és civilizáció nagy árnyékaival birkózó ember. A keleti háború tüze csak az a csábító máglyatűz, amelybe belefut, hogy nagy próbát álljon, vagy megtisztuljon tőle. A szerzetes szöges övénél mérhetetlenül nagyobb övvel fogja ő kö­rül és gyötri el a testét. Szabad ember akar lenni, úr maga felett, ura léleknek és akaratnak. Bármennyire a balsikert mondotta is az egyedüli célnak, ezt az egyetlen és nagy győzelmet valóban el akarja érni. Szabad­nak akarja tudni magát, szabadnak, az ő felsőbbrendű értelmezésében. Ha a fehér embernek sikerülni fog a jövendőben uralmát megtar­tani a föld felett, azzal az embertípussal érheti csak el, amilyen Law­rence. Különben megrothad kényelmeiben, belefullad civilizációjával és kultúrájával agyonkényeztetett testébe, s a naivabb, érintetlenebb fajok átszáguldanak felette az emberi jövendő láthatatlan titkai felé. És, bár a felsőbbrendű ember születésének titkai mindig kifürkészhetetlenek, talán mégsem véletlen az, hogy Lawrence éppen angolnak született... Végül, hogy e nagy kiválasztottnak útjáról egészen az irodalom szűk műhelyébe térjünk haza, fel kell jegyezni itthon újra azt, hogy is­mét egy nagy dilettáns ragadott meg a kifejezéssel, amelyre raffinált eszközeinkkel oly sokszor és oly sokáig hiába törekedünk. Talán újra ott tartunk­ a szó, hogy nagy lehessen, nagy életet is kivon maga mögé... KOVÁCS LÁSZLÓ

Next