Erdélyi Helikon, 1936 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1936-08-01 / 7. szám
Kovács László: Irodalom esztétika A mögéje megbújt sok személyes és eleven anyag teszi meleggé, lendületessé, frissé ezt a könyvet, amelynek a címétől talán visszariad első pillanatra az, aki nem szakszerűen érdeklődik iránta, s akinek emlékei irodalomtudományról, stilisztikáról, poétikáról még az iskola padjairól eredőleg nem kellemesek. Pedig ez a mai magyar ember számára írt »Irodalom esztétika« nem ilyen száraz tankönyv-világot idéz fel, hanem egy lelkünkbe naponta beavatkozó, örök eleven szellemvilágban tájékoztat könnyen és élvezetesen. Olyan igazságokat hoz minden pillanatban olvasója elé magától értetődő fogalmi biztonságban, kiemelve és megtisztítva, amelyet irodalmi élményei között kusza csomóban elveszve érzett addig. S tág ablakokat tár a be nem avatott számára is az irodalom széles és gazdag tájai felé. KOVÁCS LÁSZLÓ * LÓVERSENY Az ablakom utcára nyílik, lovak nyihognak odakinn és megcsillan a ferde napfény a lovak sárga fogain. A város lóversenyre készül és fényes hölgyek és urak szorítják össze izgatottan ápolt, fehéres fogukat. A lovak futnak, sima szőrük alatt dagadt izomcsomók, mindegy nekik, ki üli büszkén a sok derest, a sok lakót, így álmodozom s nyugtalanság fog el a lóverseny miatt s felsóhajtok fájón, ijedten: szegény futók, szegény lovak! kiket a zabla mar habosra és hajlós vesszők szíja hajt, ha győztök is, az ember üli, ünnepli meg a diadalt. I. SZEMLÉR FERENC 547